Vissza a tartalomjegyzékhez

Hack Péter
Esélyek és remények

A választások első fordulójáig hátralevő három hét alatt még nagy fordulatok lehetségesek. Sikeres kampányhúzások felboríthatják a várakozásokat, mint ahogyan azt a legutóbbi német választásoknál láthattuk. A német konzervatív ellenzék hetekkel a választások előtt még biztos befutónak tűnt, Schröderék sikeres kampányhajrája szoros választási eredményt hozott, aminek nagykoalíció lett a vége. Váratlan külső események is fordulatot hozhatnak, erre a 2004-es spanyol választások adnak szomorú példát. A választás előtti napokban Madridban végrehajtott terrortámadás a biztosnak hitt konzervatív győzelmet hiúsította meg. 

Azt már most látjuk, hogy a kampányok professzionálisabbak, mint bármikor korábban. A pártok anyagi hátterében - a hirdetéseket szemlélve - nincs nagy különbség (legalábbis eddig tudták tartani a lépést egymással). Láthatóan sem pénzzel, sem szakértelemmel nem szűkölködnek a kampánycsapatok. 

Az első forduló tétje

A mostani első forduló előreláthatóan nagyobb jelentőségű lesz, mint bármely korábbi választáson, mivel, mint tudjuk, a listás eredmény itt dől el. A listán elért siker, a "győzteshez húzás" pszichológiai hatása miatt, növeli a győztes jelöltjeinek esélyét a második fordulóban. 
Az egyéni körzetekben arra lehet számítani, hogy minden korábbinál nagyobb számban fog eldőlni már az első fordulóban a választás. Azokban a körzetekben, ahol tíz százalék körüli különbségnél nagyobb előnnyel nyer valamelyik nagy párt jelöltje, már az első fordulóban eredményes szavazás lesz, tehát ezekben a körzetekben egyáltalán nem lesz második forduló. A kétpártrendszer felé haladás folyamatára jellemző, hogy míg 1998-ban a 176 egyéni választókörzet közül csak egy körzetben nyert a jelölt az első fordulóban, addig 2002-ben már 45 körzetben eldőlt a mandátum sorsa az első fordulóban. Nem lenne meglepő, ha idén a százat is elérné az első fordulóban az eredményes választások száma. A szoros eredmény miatt a végső döntés azonban így is a második fordulóra marad. 

A kicsik hatása

Az, hogy lesz-e kormányváltás vagy sem, a két nagy párt küzdelme ellenére elsősorban azon múlik, hogyan végeznek a kicsik. A két kis párt bejutása azt valószínűsíti, hogy marad a jelenlegi kormány. Az MDF esélyeit a közvélemény-kutatók nagyon alacsonyra teszik, ezek az esélyek azonban nem teljesen leírhatóak. A párt a legfrissebb felmérések szerint a kiesést jelentő 3 százalékos támogatottság körül áll. Sorsát nagymértékben befolyásolja, hogy össze tudta-e szedni minden körzetben a kopogtatócédulákat (ez március 16-ára eldől). Amennyiben az MDF mind a 176 körzetben tud jelöltet állítani, még begyűjthet olyan proteszt szavazatokat, amelyek - a Centrum Párt 2002-es sikeréhez hasonlóan - meglepetést okozhatnak. Az MDF esélyeit ugyanakkor nagyban csökkenti, hogy már az előző két választáson sem tudta elérni a bejutáshoz szükséges küszöböt, és csak a Fidesszel közösen indított egyéni jelöltjeinek köszönhette, hogy 1998-ban is, és 2002-ben is frakciót alakíthatott.
Az SZDSZ esélyei lényegesen jobbak. A párt az "én-országgal" indított, kifejezetten rosszul kezdődő kampány után a Kovács Pistivel hirdetett "Kisebb állam", "Kisebb adó" kampánnyal, és nem utolsósorban Kóka János aktivitásával tudta növelni támogatóinak számát, és ha Budapesten elég sikeresen szerepel, elérheti a bejutáshoz szükséges szavazatszámot. A politikában újoncnak számító Kóka éles vitahelyzetben kifejezetten jól szerepelt a Fidesz veterán nagyágyújával, Áderrel szemben.
A Fidesszel egyre erőteljesebb konfliktusba keveredő MDF erősödése (még a jelenlegi 3 százalék is), valamint az SZDSZ bejutása nagy mértékben növeli annak az esélyét, hogy Gyurcsány Ferenc marad a miniszterelnök.

Az MSZP esélyei

Az MSZP esélyeit növeli offenzív kampányuk, és az a tény, hogy jelentős hátrányt tudtak az utóbbi hónapokban behozni. Gyurcsány minden korábbi szocialista vezetőnél jobban érti a kampány jelentőségét, és minden elődjénél erősebb vitázó. Erősíti a kormányfő esélyeit, hogy nekik kedvez a politika egyik alapszabálya is, miszerint "a tettek mindig hangosabban beszélnek mint a szavak". A kormány a kampány hátralevő részében útátadások, alapkőletételek, intézményavatások sorozatával tud kampányolni, míg az ellenzéknek ilyen lehetőségei nemigen adódnak.
A kifejezetten nehézkesen kommunikáló Hornnal és Medgyessyvel szemben Gyurcsány a parlamentben, a választói gyűléseken és a televíziós vitákban is magabiztosan szerepel. A nyilvános szereplései során ellene bevetett botránykeltők, sípoló, fújjoló, gyűlölködő öregasszonyok csak növelik a miniszterelnök iránti szimpátiát.
Gyurcsánynak jobban sikerült mozgósítani nemzetközi kapcsolatait is, Tony Blair és Putyin feltűnése a kampányban elég élesen emeli ki a kontrasztot, hogy míg Gyurcsány mellett a világpolitika meghatározó személyei vonulnak fel, Orbán mindeddig egyetlen komoly politikust sem tudott rávenni, hogy a kampányban megjelenjen mellette.
Növelik az MSZP esélyeit azok a sikeres polgármesterek is, akik közül nagy számban indultak egyéni körzetben, és akiknek a leginkább esélyük van arra, hogy már az első fordulóban megszerezzék a mandátumot.

A Fidesz erőssége

A Fidesz győzelmi esélyeit növeli a korábbi választások tapasztalata, vagyis az, hogy a változást akaró szavazók mindig könnyebben mozgósíthatók, mint a "nekünk jó így, ahogy van" állásponton lévők. Minden jel arra mutat, hogy a Fidesz stratégiájának középpontjában az a terv áll, hogy miközben a saját szavazók körében maximalizálni akarják mozgósítási képességüket, a potenciális MSZP-szavazókat szeretnék rávenni, hogy ne menjenek el szavazni. A Magyar Vizsla és a "Rosszabbul élünk"-ből kinövő "Na ezt jól megcsinálták" kampányok mind ezt a célt szolgálják. 
Erősíti az ellenzék pozícióját az is, hogy az MSZP négy éve olyan ígéretekkel ért el sikereket, amelyeket nem lett volna szabad megtenni. Amikor Bill Clinton 1992-ben az amerikai választáson megverte az idősebb Busht, kampányának központi eleme volt az a Bush-idézet, amelyben négy évvel korábban az elnök kijelentette "no more taxes" (nem lesz több adó), majd felsorolták az időközben végrehajtott adóemeléseket. Hasonló taktikát folytat a Fidesz a "nem emeljük a gáz árát" szocialista ígéret idézésével. Amivel az a baj, hogy nem is lett volna szabad négy éve megígérni. Igaz, ugyanígy felelőtlenség egyszerre ígérni a járulékcsökkentést a vállalkozóknak és a tizennegyedik havi nyugdíjat a nyugdíjasoknak. 
A választás végső kimenetele tehát sok mindenen múlik, az ország jövője azonban leginkább azon, hogy sikerül-e megőrizni az ország nyugalmát ahhoz, hogy a választás utáni gazdasági programmal elkerülhetővé váljon az elmúlt napokban felbukkanó gazdasági válság.