Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Petra és Nikolett

A Vajdaságban élő Dobó Erika tíz évig meddő volt, imádkoztak érte, ma két gyermeke van 


Fotó: Vörös Szilárd

Tibor, a férj: – 1992 novemberében házasodtunk össze. Két évig nem akartunk családot, mert nem volt mire, se fürdőszobánk, se fűtésünk nem volt. Ahogy anyagilag rendbe jöttünk, gyereket szerettünk volna vállalni. 
Erika, a feleség: – Eltelt két év, és semmi. Elmentem egy nőgyógyászhoz, aki szerint egy-két év sikertelenség még a normalitás keretei közé sorolható, de azért elkezdte azokat a rutinvizsgálatokat elvégezni rajtam, amelyek ilyenkor szokásosak. 
Mit állapítottak meg a vizsgálatok? 
– Nem találtak semmi rendellenességet. Elmentem egy másik nőgyógyászhoz, mert nem tudtam belenyugodni, hogy a leletek szerint minden rendben van, és mégsem tudok megfoganni. Eltelt így két év, majd ugyanitt átnézték a teljes hasüregemet kívül-belül, de nem találtak se gyulladást, se elzáródást, se összenövést, egyszóval semmit. Elmentünk egy újvidéki nőgyógyászhoz, aki fél évig vizsgált, majd arra jutott, hogy csak mesterséges megtermékenyítés útján lehet gyermekünk. Ő ajánlotta Belgrádot és Szegedet, mert ezen a két helyen végzik a leghatékonyabban az ilyen jellegű beavatkozásokat. 
Tibor: – Nagyon szerettünk volna már babát, de nem voltunk elkeseredve, úgy gondoltuk, harmincéves korunkig még nem késő. 
Erika: – Közben egy zentai nőgyógyász elkezdett velem egy háromszor három hónapos hormonterápiát, mivel azt állapította meg, hogy nincs minden hónapban peteérésem. Ezeket a százmárkás gyógyszereket és injekciókat már nekünk kellett megvenni a gyógyszertárban, mert az ottani betegellátó ezeket a vizsgálatokat már nem finanszírozta. 
Tibor: – Egy idő után az orvos mondta meg, nemcsak napra, de szinte órára pontosan, hogy mikor kell együtt lennünk, és mikor nem érdemes. Borzasztó érzés volt így élni, de ez sem hozott eredményt. Közben meg teltek az évek. Ezek után kerültünk a szegedi Nőgyógyászati Klinikára. Mivel nem voltunk magyar állampolgárok, minden kezelést és beavatkozást mi fizettünk. Egy háromnapos kivizsgálás során itt jöttek rá, hogy úgy tűnik, természetes úton nem lehet gyermekem, mert a méhszáj egy zöld diónyi daganat miatt teljesen elzáródott, egy másik daganat meg a jobb oldali petevezetékemet tette átjárhatatlanná. Az orvos ezt a helyzetet úgy írta le, mint egy olyan lufit, amit ha évekig nem fújnak föl, teljesen összeragad. 
Műtétekkel ezen nem lehetett volna segíteni? 
– Nem ajánlották, nagyon kicsi esély lett volna az eredményre. Így kerültünk be a Káli Intézet mesterséges megtermékenyítési programjába. 
Hogy indul és hogy néz ki egy ilyen program? 
– A menstruációm utáni harmadik napon meg kellett kapnom bizonyos hormonokat és injekciókat, majd miután megértek a peték – körülbelül a tizenkettedik nap után –, ultrahangon megnézték, hány van belőlük. Négy-öt-hat érett petesejt szükséges a sikeres megtermékenyítéshez, mivel a visszaültetés után körülbelül ennyiből marad egy vagy kettő életképes. Nekem a sorozatos hormonkezelések után is egy, maximum kettő petesejtem érett be. 
Így meg sem próbálták a megtermékenyítést? 
– Azt mondták, ha akarjuk, megcsinálják. 
Tibor: – Háromszázötvenezer forint egy ilyen beavatkozás... 
Erika: – ...természetesen megpróbáltuk két petével is, de visszaültetés után a szervezetem valamilyen ellenanyagnak vélte, és kilökte magából. Ettől függetlenül ezt a megtermékenyítési műtétet többször is elvégezték, de sikertelenül. 
Kettőtök kapcsolatában ez nem okozott, hogy is mondjam... problémákat? 
Erika: – Miután eltelt így közel egy évtized, bizony voltak évek, mikor ez a probléma majdnem törést okozott, de az is előfordult, hogy jobban összehozott minket. 
Tibor: – Megpróbálta a kapcsolatunkat, az biztos. Minden olyan utat végigjártunk, ahol egy kevéske remény felcsillant, és egyszer csak ott álltunk, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel sem lehet gyerekünk. Folyamatosan éltünk házaséletet. Hátha. De semmi nem történt. Kezdtünk anyagilag is leamortizálódni, egymillió forint után már nem számoltuk, mennyit költünk. Barátaink egyszer elhívtak minket Szabadkára egy újszerű istentiszteletre, ahol egy lelkész beszélt. Hogy elkeseredésünkben tartottunk csak velük, vagy egyébként is elmentünk volna, ez utólag már kideríthetetlen. De megtértünk. Úgy beszélt a pap a Bibliáról, ahogy még senki. 
Erika: – Kereskedő lévén mindennap dolgoztunk, még hétvégén is, mikor meg volt egy-két szabadnapunk, irány a szegedi klinika. 2002. december 6-án, Mikulás napján végre feljutottunk Budapestre, a Hit Parkba. (Nekem itthon a hűtőmben voltak már az újabb injekciók és hormonok, ugyanis az ünnepek után megint próbálkozni akartunk.) A csarnokban azon a lelátón ültünk, amelyik a külföldiek részére van fenntartva, a tolmácsok mögött kaptunk helyet. Istentisztelet közben a lelkész úr egyszer csak azt mondja: álljanak fel azok a hölgyek, akiknek nőgyógyászati problémájuk van, vagy gyermekáldással kapcsolatos akadályok vannak az életükben. Ahogy fölálltam, elkezdett bizseregni mindenem, alig bírtam állva maradni. Tudtam, hogy az ima nekem szól. Szédülve és nagyon boldogan ültem le. 
Tibor, Ön hogyan élte át mindezt? Mire gondolt, mikor a feleségéért imádkoztak? 
Tibor: – Mikor a pásztor elkezdett a Miklósokért is imádkozni, odasúgtam a feleségemnek, ha fiunk lesz, Miklósnak hívjuk, ha lány, Petrának. 
Erika: – Az ima után egy hétre a méhemben megfogant egy gyermek. 
Milyen volt az a pillanat, mikor megtudták? 
– Nem jött meg időben a menstruációm, ezt követően vettünk egy terhességi tesztet. Majdnem elállt a lélegzetünk: a teszt szerint terhes voltam. Azonnal felhívtuk Szegeden az orvosunkat, azt mondja, ez lehetetlen, ismételjük meg még egyszer. Az a teszt is pozitív volt. És az első ultrahangos vizsgálatnál az orvosom a kezembe adta a legcsodálatosabb fotót, amit valaha láttam: a méhemben lévő magzat fényképét. Kilenc hónap múlva megszültem egy gyönyörű, egészséges kislányt. Lett egy Petrám. 
Tibor: – Mikor autóval Petrát is tudtuk már vinni, feljöttünk újra a Hit Csarnokba, hogy hálát adjunk a gyermekünkért Istennek. 
Erika: – Miután hazamentünk, újra áldott állapotba kerültem, és megszültem a második kislányomat, Nikolettet. De a hármas szám szebb, mint a kettes... 
Tibor: – ...úgyhogy lassan újra Pestre megyünk.