Vissza a tartalomjegyzékhez

Gazsó József
A kapitány megkért, lőjek gólokat

A megfiatalított magyar női kézilabda-válogatott úgy indult el a decemberi oroszországi világbajnokságra, hogy egy hatodik hely már szép eredménynek fog számítani. Bronzérem lett belőle. A csapat egyik legjobbjával, Görbicz Anitával beszélgettünk.


Görbicz Anita. Cél az olimpiai arany Fotó: Reuters

– Minek tudható be, hogy a válogatott az előző évekhez képest a szentpétervári világbajnokságon sokkal összeszedettebb játékkal rukkolt elő a mérkőzések utolsó szakaszaiban? Nem volt tapasztalható dekoncentráltság, sőt kifejezetten erősségévé vált a csapatnak a huszáros hajrá.
– Ez a csapat egészen más, mint az előző válogatott. Ezen a világbajnokságon mindenki alárendelte magát a csapat érdekeinek, ezért volt olyan nagy az összetartás köztünk. Ha egy-két játékosnak nem ment, akkor szerencsére mindig volt olyan, aki a rosszabb periódusból ki tudta rántani a csapatot. Igen, valóban jól sikerültek a végjátékok, ami nagyrészt annak tudható be, hogy rengeteget tanulmányoztuk az eddigi meccseinket, és ennek köszönhetően magunkat is feltérképeztük.
– Miben volt más ez a vb-felkészülés, mint a korábbiak?
– Sokkal kevesebbet voltunk együtt a felkészülésen, de ahhoz éppen eleget, hogy összerázódjunk. A futó feladatokat pedig a saját edzőink dirigálták, hiszen minden klubnál különböző munka folyik. 
– Mi az, ami egyértelműen Németh András szövetségi kapitány érdeme a válogatottban?
– Hát, most sorolhatnám! Mindenre felkészítettek bennünket segítőjével, Zsiga Gyulával, tehát az ő érdemük volt a kidolgozott taktika, a támadásfelépítés, a védekezés hatékonysága. Jóformán nekünk ezeket betartva "csak" ki kellett menni a pályára és önmagunkat adni, vagyis játszani.
– Egyetért azzal a felvetéssel, hogy az oroszok elleni tét nélküli összecsapás kissé eltompította a csapatot, vagy másként fogalmazva, visszavetette a korábbi lendületet, és emiatt kissé hátrányosabb helyzetből várhatták a románok elleni találkozót?
– Nem! Az orosz meccs sem volt tétnélküli. Minden meccset ugyanolyan komolyan vettünk, az oroszok ellen is úgy vonultunk fel, hogy nyerni szeretnénk. Mi sajnáltuk a legjobban, hogy nem sikerült.
– A kapitánycserén túl végbement egy igen jelentős fiatalítás is, mégis szinte rögtön csapattá kovácsolódtak! Mi a titok? 
– Remek emberek alkotják a társaságot, mindenki tudta és átérezte, hogy egy célért küzdünk. 
A legfontosabb, hogy mindenki nyerni akar, és ez már önmagában elég lehet ahhoz, hogy hamar összekovácsolódjon egy csapat. Nem utolsó tényező az sem, hogy mindenki nagyon jó játékos!
– A magyar kézilabda a világranglistán az első helyezett. Fog ez valamit változtatni a jövőben a magyar lehetőségeken? Lesznek jobb csarnokok, edzéslehetőségek, nagyobb utánpótlásbázis, vagy mindez csak arra elég, hogy jobban odafigyelnek majd a csapatainkra? 
– Remélem, minden, amit a kérdésben megfogalmazott, megvalósul! Sok mindent mondhatnék erről, de a legfontosabbnak azt tartom, hogy minden klubnál rendezett körülmények legyenek, és ezáltal a magyar bajnokság a lehető legjobban megerősödjön. Véleményem szerint hiába vagyunk már most elsők, a jövőben ennél csak még jobbak leszünk. Az utánpótlásunk is nagy bizakodással tölthet el bennünket.
– Úgy tűnt, végre teher nélkül, felszabadultan tudott játszani, ezt bizonyítja, hogy remekbe szabott passzai mellett a gólszerzésre is maradt energiája. Minek köszönhető a jelentős javulás a gólérzékenység terén? 
– Németh András kérte tőlem, hogy ne csak gólpasszokat adjak, mert csak akkor fognak rám is felfigyelni, ha a kapura is veszélyes leszek, bátorított tehát, hogy merjek kapura lőni. Amit az edzőm megkövetel tőlem, azt nekem teljesítenem kell, ezért megfogadtam a szavát, és szerencsére jól is sikerültek a próbálkozásaim.
– Bekerült a vb All-Star csapatába legjobb irányítóként, emellett a legjobb honi kézilabdázó hölgy lett. Ilyen fiatalon érte el mindezt. Milyen személyes cím van, amelyet mindenképpen szeretne még elérni?
– Olimpiai első helyezett szeretnék még lenni! De ezért még nagyon sok mindent meg kell tennünk a csapattal, hogy elérhessük. Ez az én legfőbb vágyam, és bízom benne, hogy teljesülni is fog.