Kovács Klára
Gázos napok

Túl vagyunk az újévi gázsokkon, bár gáz most is van, de remélhetően csak a vezetékekben. Szerdán megegyezett az orosz és az ukrán fél a földgázszállítás feltételeiről, s ezzel elhárult a napokig tartó, egész kontinenst fenyegető gázhiány. Bár a krízis csupán néhány napig tartott, számos kérdést felvetett: elsősorban hazánk földgáz- és nyersolajellátásának másoktól való túlzott függőségét.

A siófoki MOL-központ. Eminens érdek az ország energiafüggőségének csökkentése Fotó: Reuters 

Az oroszok és az ukránok több hetes huzavona után végül közös nevezőre jutottak, és megegyeztek a földgáz áráról. Az oroszok még december elején bejelentették, hogy minden átmenet nélkül 50 dollárról 230 dollárra emelik az Ukrajnának átadott földgáz árát, amit a szomszédos állam nem volt hajlandó elfogadni. Ez a drasztikus áremelés ugyanis jelentősen visszavetette volna az ukrán gazdaság teljesítőképességét, és ugrásszerűen megnövelte volna az inflációt. A parázsvitát végül is csak nemzetközi nyomásra, diplomáciai offenzíva révén sikerült lapzártánkkor lecsendesíteni. 
A keleti államok vitáját féltucatnyi európai uniós állam sínylette meg, hiszen az év első napjaiban csak korlátozott mértékben érkezett gáz a vezetékeken. Hazánk január 2-án 40 százalékkal kevesebb földgázt kapott, mint a szerződésben foglaltak. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter elmondta, összesen félnapi, mintegy 20 millió köbméterrel kevesebb gázt kaptunk az elmúlt napokban. A kiterjedt diplomáciai nyomásra a felek meglepően rugalmas, mindkét fél számára megfelelő megoldást találtak. Az ukránok a következő öt évben a Svájcban bejegyzett RosUkrEnergo vegyesvállalattól kapják a földgázt, amely fele-fele arányban a Gazprombanké és az osztrák Raiffeisen Investment AG leányvállalaté. 
A RosUkrEnergo 230 dollárért vásárolja a Gazpromtól ezer köbméterenként a földgázt, (így az orosz fél elérte a követelését), ám a társaság olcsóbb, a közép-ázsiai országokból származó gázzal keverve már csak 95 dollárért értékesíti tovább Ukrajna számára. A két fél a sajtótájékoztatón megnyugtatónak nevezte a megállapodást. 
A megnyugtatás jókor jött az energiaellátásért aggódó Európa számára. Főként a volt szocialista országok aggódtak, hiszen számukra nincsen alternatívája az orosz földgáznak. A balti államok, Szlovákia és Magyarország 80-100 százalékban függ az orosz gáztól és a vezetékeket birtokló Ukrajnától, de Európa gázfelhasználásának egyharmada is innen származik. 
A Heteknek nyilatkozó Hegedűs Miklós nem tartott attól, hogy hosszabb időre elhúzódhatott volna az ukránok és az oroszok vitája, az pedig végképp kizárható volt – mondta kérdésünkre –, hogy elzárták volna a csapokat. A GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője kifejtette, hogy nemcsak Európa függ az orosz–ukrán földgáztól, hanem e két ország is függ Európától. Mindkét állam számára igen jelentős, sőt nélkülözhetetlen bevételt és gyakorlatilag egyetlen exportterméket jelent a földgáz, illetve a nyersolaj, tehát nem áll gazdasági érdekükben a feszültség a partnereikkel. 
A krízis rövid távú rendezése tehát lezárult, de hazánk energiafüggőségének, kiszolgáltatottságának csökkentése hosszú távú feladat. Hernádi Zsolt, a Mol Rt. elnök-vezérigazgatója a Hetek kérdésére elmondta, Magyarország a legkiszolgáltatottabb a földgázfüggőség tekintetében a térségben. A lakosság 90 százaléka "gázfüggő", a szükséges földgáz pedig egyetlen csatornán, Ukrajnán keresztül érkezik az országba (lásd részletesen keretes írásunkat). Az ország energiaellátásának biztosítása azonban nemzetbiztonsági kérdés, nem vállalati felelősség – hangsúlyozta Hernádi. A függőség nemcsak Magyarország problémája, egész közép-európai szinten jelentkezik, a megoldásban pedig részt kell vállalnia az Európai Uniónak is. 
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sajtótájékoztatóján elismerte, hogy át kell gondolni az állam felelősségét, és biztosítani kell a stratégiai gáztárolást. Közös európai energiapolitikát kell kidolgozni az ellátás biztonságossá tétele érdekében. Elmondta, a következő hetekben a parlament elé kerül a kormány javaslata egy 1,2 milliárd köbméter földgáz befogadását biztosító stratégiai tároló megépítéséről. Ehhez a százmilliárdos projekthez uniós források is igényelhetők, bár hozzátette, a beruházás a gáz árának köbméterenként egyforintos emelkedésével jár. Hegedűs Miklós szerint mire 2010-re megvalósulna a tároló megépítése, akár 2-3 forint is lehet az emelkedés mértéke. A kutató egyébként nem tartja megoldásnak sem az említett stratégiai tároló megépítését, sem az időközben felmerült, az észak-afrikai földgáz hazánkig való elvezetését. Mint mondta, mivel jóval drágább lenne a délről érkező gáz, nem válthatná ki az orosz–ukrán gáztól való függőséget, inkább átmeneti problémák, a szállítás kimaradása esetén játszhatna szerepet. Hasonlóképpen csupán enyhülést jelenthetne a függőség gondján az Ázsiából Ausztria felé irányuló úgynevezett Nabucco-vezeték, amely leghamarabb 2012-ben szállíthat földgázt. Látni kell – szögezte le Hegedűs Miklós –, hogy a Szibériából Ukrajnán keresztül érkező földgáznak nincsen valós alternatívája, évtizedes távlatban nem enyhülhet lényegesen az egyoldalú függőség.