Vissza a tartalomjegyzékhez

Topál Gitta
Sótájm

– Lécci, add ide a sót!
– De hát még meg se kóstoltad!
– Nem baj, tudom, hogy sótlan.
Mielőtt a sótartóhoz nyúlnánk, érdemes fontolóra venni egyet s mást.

Manapság egyre több terméken díszeleg a felirat: "Hozzáadott cukrot nem tartalmaz." De ki látott már olyat, hogy "Hozzáadott sót nem tartalmaz?" A különbség csak a propagandában van. A "kihagyom a cukrot, mert nem akarok elhízni / le akarok fogyni" gondolatmenetet jobban sikerült az emberek agyába sulykolni, mint a "kihagyom a sót, mert nem akarom, hogy magas legyen a vérnyomásom" logikát. No, nem mintha a magas vérnyomás kialakításában szegény nátrium-klorid lenne a kizárólagos bűnbak, éppen ezért az orvosok szerint csak annak kell a sóbevitellel foglalkoznia, aki magas vérnyomásos, arra valamilyen okból hajlamos vagy kövér.
Ha sok sót eszünk, sok nátrium kerül a belekből a vérpályába, a nátrium után meg megy a víz is, mert ő ilyen ragaszkodó természet?. Egy idő után a vese nem bírja a terhelést, nem tud annyi nátriumot kiüríteni, hogy felvegye a versenyt a felszívódással. Ha a szervezetben sok az ilyen módon visszatartott nátrium, akkor sok lesz a visszatartott víz is. Ahol viszont több a víz, ott nagyobb a nyomás. A megnövekedett folyadékot a szív is nehezebben keringteti, kénytelen ő is megnövekedni, abból pedig jó nem származik. Ennyit a tudományról, térjünk vissza inkább a fakanálhoz!
A nemzetközi piac megnyílásával számtalan fűszer és az egzotikus konyha kellékei is elérhetővé váltak. Nem kell leragadnunk a só, bors, paprika kombinációnál, intenzív ízeket érhetünk el kevesebb só használatával is. Persze a porkajákból és készen műanyagozott ételekből már nehéz kivonni utólagosan, de ez esetben, sajnos, valószínű, hogy a só a legkevésbé ártalmas anyag a dobozban.