Vissza a tartalomjegyzékhez


Berlin ostroma

Előrebocsátom, ateista vagyok. Az Önök újságát, a Heteket a több oldalról való tájékozódás objektivitása miatt olvasom rendszeresen. A december 2-i számukban a Dietrich Bonhoeffer hitvallása – című cikkben szerepel azonban egy megjegyzés, miszerint "A felszabadító amerikai csapatok járnak Berlinben, amikor a Gestapo... stb." Enyhén szólva történelemhamisítás, de a javából. Berlint teljes egészében a szovjet csapatok foglalták el, sőt, még azon túl is, előretörtek egészen az Elbáig. Csak a potsdami csúcstalálkozó után, amikor is a szövetségesek megállapodtak Németország megszállási övezetekre való felosztásában, akkor kerülhettek Berlinbe az amerikai zónába amerikai csapatok.

Nem tudom, hogy a russzofóbia az oka ennek, vagy csak egyszerűen az a tény, hogy a sztálini diktatúra alatt elkövetett bűnök miatti haragjában a Szovjetunió – elvitathatatlan – katonai érdemeit a nyugati történetírás egy része a lehető legnagyobb mértékben megpróbálja bagatellizálni. Érdekes, hogy egyes német televíziókban a Szovjetunió szerepét a fasizmus legyőzésében igen objektíven és pozitívan mutatják be.
Aki látta a 2005. május 9-i moszkvai, a fasizmus felett aratott világméret? győzelem 60. évfordulóján megtartott díszszemlét, és a könnyeket a sok meghívott nyugati szövetséges veterán katona szemében, az megbizonyosodhatott arról, hogy melyik nép szenvedte el a legnagyobb veszteséget történelme során a fasizmussal vívott élet-halál harcban. Ebben cseppet sem akarom kisebbíteni a többi nép érdemeit sem, és a kisszámú német belső ellenállás érdemeit sem. A harcban, mint a fasizmus legádázabb ellenségei, a kommunisták is részt vettek. Az, hogy a "kommunizmus" címszó alatt utána mi történt, az már egy másik történet.
Ez a fajta szemlélet vezet oda, hogy mindjobban erőre kap a fasizmus, kezdetben álcázva, de ezt már egyszer átéltük. Úgy látszik, az emberiség igen könnyen felejt.
Tisztelettel: 
Jeschitz Antal mérnök
Berhida