Vissza a tartalomjegyzékhez

Németh Csillag
Három hónap a bombáig

Az elmúlt napokban újabb Izrael-ellenes kirohanásokkal hívta fel magára a világ figyelmét Mahmúd Ahmadinezsád. Az iráni elnök a szaúd-arábiai Mekkában kétségbe vonta a holokauszt megtörténtét, és Izrael Európába deportálását javasolta. Ahmadinezsád kijelentette: nem hiszi, hogy a nácik hatmillió zsidót öltek volna meg a második világháború során, hanem "a holokauszt neve alatt egy mítoszt találtak ki az európaiak, hogy egy zsidó államot hozzanak létre az iszlám világ szívében". A Sunday Times értesülése szerint Ariel Saron izraeli kormányfő kiadta már a támadási parancsot az iráni atomprogram megakadályozására, a határidő állítólag 2006. március vége.


Urándúsító üzem Iránban. Már nem titok Fotó: Reuters

Ahmadinezsád kijelentései heves tiltakozást váltottak ki világszerte. Angela Merkel német kancellár és Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter megdöbbentőnek és elfogadhatatlannak minősítette az iráni elnök megnyilvánulását. 
A külügyminiszter szerint mindezek befolyásolni fogják az iráni atomprogramról folytatott tárgyalásokat. Kofi Annan ENSZ-főtitkár szintén elítélően nyilatkozott a hír hallatán, a brit külügyminiszter pedig kifejezte azt a véleményét, hogy ezeknek a megjegyzéseknek nincs helye a civilizált politikai vitákban. Oroszország is elítélte Ahmadinezsád beszédét, mondván, hogy közismert történelmi tények léteznek a holokausztra vonatkozóan.
További aggodalomra ad okot, hogy az iráni atomkutatásokkal kapcsolatos diplomáciai erőfeszítések sem vezettek eddig eredményre. Washington és több európai ország fenntartja azt az állítását, hogy Irán támadó atomfegyverek előállításán dolgozik. 
Irán elutasította azt az európai javaslatot, hogy urándúsító programját helyezze át Oroszországba. A terv szerint Moszkva biztosította volna, hogy az atomprogramot nem fegyverek előállítására használják. Az iráni atomhatóság elnöke, Aghazadeh leszögezte, hogy folytatni fogják nukleáris programjukat. Az ország eddig negyvenöt tonna urán-hexafluorid gázt állított elő, ami az urándúsítást közvetlenül megelőző legfontosabb lépés. 
Emellett Moszkva az elmúlt hetekben több mint egymilliárd amerikai dollár érték? rakéta és egyéb védelmi rendszerek eladásáról állapodott meg Iránnal. 
Az egyezmény értelmében Oroszország huszonkilenc Tor–M1 típusú rakétarendszert ad Iránnak az elkövetkező két évben. A Tor–M1 rendszer 48 célpontot képes azonosítani, és két célpontra képes egyszerre tüzelni akár 6100 méter magasból. 
A rendszer kiépítése és telepítése rendkívül gyorsan történhet. 
Az orosz külügyminiszter közölte, hogy csupán védelmi célokat szolgáló fegyverekről van szó, és az ügyletek lebonyolítása teljes mértékben összhangban áll Oroszország nemzetközi elkötelezettségeivel és az orosz törvényekkel. Egy befolyásos iráni tisztviselő az ügylet kapcsán kijelentette: Irán sok országgal folytat fegyverkereskedelmet, és ezzel a jövőben sem kívánja felhagyni.
Szintén komoly fenntartásokat okozott az a tény is, hogy Irán egy orosz rakéta segítségével októberben fellőtte első műholdját, a Sinah–1-et, amelyről azt állítja, hogy "szemmel tartja vele Izraelt."
Izrael növekvő aggodalommal figyeli Irán törekvéseit, és nem hiszi, hogy Irán atomprogramja békés szándékú lenne. Ariel Saron izraeli miniszterelnök hangsúlyozta: Izrael számára elfogadhatatlan lenne az a helyzet, hogy Teherán atomfegyverre tegyen szert. A veszély azonban Saron szerint nem korlátozódik csak Izraelre, hanem az egész Közel-Keletet és sok más országot is fenyegeti. Az izraeli katonai hírszerzés vezetője, Aharon Zeevi tábornok arra figyelmeztet, hogy ha márciusig nem sikerül diplomáciai úton leállítani Irán atomprogramját, akkor Izraelnek más eszközöket kell bevetnie. A miniszterelnök ezért – a londoni The Sunday Times értesülése szerint – december elején elrendelte az izraeli védelmi erők készültségét egy esetleges 2006. március végi támadásra, melynek során Irán atomlétesítményei lennének a célpontok. Az izraeli hírszerzés ugyanis több titkos urándúsító helyszínt is beazonosított, melyeket civil épületeknek álcáznak. Miután Saron kiadta a parancsot, az izraeli védelmi erők speciális egységei az úgynevezett "G", vagyis a legmagasabb fokozatú készültségben vannak. 
Izrael már korábban hírszerző központot létesített Észak-Irakban, és nemrégiben sikeresen tesztelte Arrow rakétavédelmi rendszerét, mely során észlelt és megsemmisített egy, az iráni hosszú hatótávolságú Shahab–3-hoz hasonló rakétát.
A felkészülést szolgálja az is, hogy Németország nemrégiben jóváhagyta két Delfin-osztályú tengeralattjáró eladását Izraelnek. A két tengeralattjáró akár hetekig is képes víz alatt lenni, és olyan torpedókilövővel vannak felszerelve, melyek atomtöltettel rendelkező cirkálórakétákat képesek kilőni. A tengeralattjárók jelentenék a legfőbb bázist egy esetleges támadáshoz, mivel a víz alatt nehéz őket bemérni, így kevésbé vannak kitéve az ellenség támadásának. 
Az izraeliek abban bíznak, hogy a katonai hadműveletekkel sikerülhet Teherán nukleáris programját évekre lelassítani, hasonlóan ahhoz, ahogyan 1981-ben az iraki atomreaktor lebombázásával véget vetettek Szaddám Huszein nukleáris ambícióinak. Izrael ezért a legjobb elit alakulatát, az úgynevezett "262-es egységet" vetné be, mivel a katonai vezetés szerint a hadműveletek során nem hibázhatnak, százszázalékosan sikeresnek kell lenniük.