Vissza a tartalomjegyzékhez

Grüll Tibor
Óriásnév a cserépen

Az elmúlt hetekben sorra kerültek elő olyan régészeti leletek Izraelben, amelyek méltán vonták magukra a világsajtó figyelmét. A Meggidóban talált ókeresztény imahely után az elmúlt héten Dávid ellenfelének, a filiszteus óriásnak a neve került elő egy bekarcolt cserépdarabról a Tell es-Safiban folytatott ásatáson, amit a régészek Gáthtal, Góliát szülőhelyével azonosítanak.


Elah völgye, ahol Dávid és Góliát megvívta párbaját Fotó: Reuters

Az egykori filiszteus "ötváros" egyikének, Gáthnak helyén több mint egy évtizede folyó ásatások vezetője, Aren Meir a múlt héten meglepő felfedezéssel rukkolt elő. Az egyik kiásott cserépdarabon észrevette a föníciai betűkkel írt `LWT vagy LWT szót, amely a Góliát név sémi megfelelője. Meir, a Tel Aviv-i Bar Ilan Egyetem tanszékvezető régészprofesszora úgy kommentálta a leletet, hogy az "ékes bizonyítéka annak, hogy a Bibliában előforduló Góliát név ... nem valami kései irodalmi fikció". Tell es-Safiban, az egyik kutatóárokban két méter mélyen került elő a cserépdarab, amely valószínűleg egy tál töredéke. Az edényt formája alapján körülbelül i. e. 900 körülre datálják a régészek, vagyis mintegy száz évvel a nevezetes párbaj: Dávid és Góliát összecsapása után keletkezhetett. A váratlan felfedezéssel kapcsolatban Aren Meir rögtön hozzáfűzte a sajtó munkatársainak: "Nem Góliát koponyáját találtam meg, homloka közepén egy lyukkal, hanem ez az első, filiszteus helyről származó, rá vonatkoztatható lelet, amely a történet szavahihetőségére utal." Az Egyesült Államokban született régész hamarosan egy ottani konferencián fog beszélni a legújabb leletről, amely lázba hozta a Biblia iránt érdeklődőket.


A most megtalált Góliát-cserép Fotó: Reuters

Ábrahám és kora 

De valóban ez az osztrakon lenne az első, filiszteusokra vonatkozó lelet, amint azt Aren Meir nyilatkozta? S vajon vannak-e más, egyértelműen a Biblia szereplőire vonatkozó régészeti források, amelyek alátámasztják a zsidó és keresztény kinyilatkoztatás történeti hitelességét? 
Válaszoljunk először az utóbbi kérdésre. Először is szögezzük le, hogy azt még a legátalkodottabb bibliakritikusok sem merik vitatni, hogy a Salamon utáni, úgynevezett "kettéosztott királyság" (i. e. 931–586) uralkodói – úgy az északi Izraelben, mint a déli Júdában – valóságos történeti személyek voltak. Izraeli, egyiptomi, asszír és babilóniai források olyan mennyiségű anyagot szolgáltatnak ezek tevékenységéről, hogy nemcsak puszta létezésüket kell elismerniük a szkeptikusoknak, hanem azt is, hogy a Biblia rájuk vonatkozó tudósításai hitelesek.
A "gondot" Izrael pátriárkái és első királyai okozzák e kritikus elmék számára. Szerintük a zsidóság Salamon előtti története nem más, mint legendák és mítoszok gyűjteménye. (Erről lásd bővebben című cikkünkben: Hetek, 2005. augusztus 12.) az asszír Hazaél király hódításait mutatja be Izrael és Júda földjén. Az ugyan nem derül ki pontosan, melyik zsidó király felett aratott győzelmét ünnepelte az asszír uralkodó, de annyi bizonyos, hogy az illető "Dávid házából" származott. (valószínűleg Jéhu vagy II. Jeroboám lehetett.) A Tel Dan-i felirat arra tanulság tehát, hogy még a zsidók ősi ellenségei, az asszír királyok is számon tartották azt, hogy Júda királyai Dávid király családjából származtak!
Ha az elmúlt századokban nem fertőződtek volna meg a történészek a mifelénk még ma is kötelezőnek számító szkepticizmussal és hiperkritikával, már jóval régebb óta rendelkeznénk Dávidra vonatkozó történeti emlékkel. Nem más ez a monumentum, mint Mésa moábi király oszlopa, amit 1868-ban fedeztek fel a jordániai Dibonban, a királyság ősi székhelyén. Moáb királysága a Holt-tengertől keletre és az Arnón-folyótól délre fekvő vidéken állt fenn. Története során hol Izrael, hol Júda kebelezte be, de a moabiták időnként viszszavágtak törzsrokonaiknak. A hozzávetőlegesen i. e. 845 körül felállított sztélén Mésa többek között azzal dicsekszik, hogy "Fogságba ejtettem Daúd [Dávid] papját, és elhurcoltam Kemós elé Kerjótba." Mivel az elmúlt századokban Dávid alakját – Ábraháméval, Báláméval és Góliátéval együtt – pusztán a legendák világába utalták, erre a dokumentumra sem figyeltek oda, mint a király létezését tényszerűen bizonyító dokumentumra. Reméljük, a most előkerült Góliát-osztrakon újabb felkiáltójel lesz azok számára, akik eddig nem vették komolyan a Biblia történetiségét. 

(A szerző történész)