Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Jellemző a hálátlanság

Az alkalmazottak közül azok válnak be igazán, akik szeretik azt, amit csinálnak – állítja lapunknak több munkaadó. Szerintük egyre kevesebb azok száma, akik munkájukat hivatásnak tekintik, ellenben egyre többen űzik professzionális szinten a lógást. Egy nemrég készült felmérés szerint például a megkérdezettek 52 százaléka inkább lemondana reggeli kávéjáról, mint a munkahelyi internetezésről. 


Munkamegosztás. Egy végzi, három nézi Fotó: Somorjai L.

A bliccelés és a lógás területén elért eredményeit tekintve kis hazánknak nem kell a szomszédba menni ötletekért. Mint ismeretes: bizonyos intézményeket hétfőn hívni még nem érdemes, pénteken meg már nem. A fennmaradó napokon pedig jobb, ha 11-ig nem telefonálunk, 11 és 14 óra között ebédidő van, 16-kor pedig lejár a munkaidő, amire a dolgozó már 14 órától készül, így megzavarni bokros teendőiben egyenesen vétek! 
A lógás azonban a munkásember életében sokkal nagyobb múltra tekint vissza. Általában iskoláskorban kezdődik, felelés előtti ájulással vagy hirtelen rosszulléttel, dolgozat vagy témazáró kapcsán pedig orvosi igazolással. A szülő mindebben persze támogatja csemetéjét, hiszen ő is volt iskolás. Ezek után nem csoda, ha felnőttkorban eszébe jut, annak idején hogyan is úszta meg a nehéz helyzeteket. 
A Jobpilot nyolc országban végzett felméréséből kiderül: "legjobb" orvosai osztrák szomszédainknak vannak, akik jóval hosszabb időre írják ki a munkaundor szindrómában szenvedő pácienst, mint amennyi enyhe torokgyulladásához mérten járna neki. Persze olyan furcsa népségek is akadnak – a németek, lengyelek és az olaszok –, akiknek majdnem fele még betegen, akár súlyos betegen is dolgozni megy, nehogy hiányzása miatt eltanácsolják. A magyar válaszadók egynegyede cselekszik hasonlóképp.
Egy vendéglátó-ipari vállalkozóval esett meg nemrég, hogy alkalmazottja egy bőrfelületet érintő karcolás miatt – melyet munkahelyi balesetnek álcázott – több hónapot hiányzott, sőt még le is akarta százalékoltatni magát. Hazánkban nagyon kedvelt ez a műfaj, ha már nem bírja cérnával az ember, hát elmegy rokkantnyugdíjasnak. De akinek munkaundor szindrómája egészen kifejlett állapotba jutott, a mindennapok terhe elől elmegyógyintézetbe menekül. Nagyon kényelmes megoldás, de nem biztos, hogy hosszú távon megéri. 
Aki nem választja a direkt lógást, az mindezt álcázva teszi. Egyszerűen munka közben lóg. Munkahelyi "tízparancsolatok", falitáblák segítik a munkavállalót a még jobb teljesítményhez, természetesen nem a munka, hanem a lógás tekintetében: "Ha munkatársad véletlenül dolgozni kezd, ez nem ok arra, hogy te is hasonlóan cselekedj!", "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, inkább hagyd holnaputánra, mert addig hátha nem lesz rá szükség!" 
Egy közigazgatási hivatal osztályvezetőjének elmondása szerint náluk a direkt lógás ritkább, bár előfordult, hogy valaki állítólagos karambol miatt két hétig nem jött dolgozni; volt, aki meg minden hiányzását a gyerekére fogta. A hivatalokban az álcázott lógás a jellemzőbb. Van, aki a nyolc órából csupán hatot, van, aki hármat dolgozik valójában, és van, aki csak melegedni jár a munkahelyére. 
Néhány évvel ezelőtt még a telefonálás adta a legjobb alibit. Egy vállalkozó szerint a munkahelyen elhelyezett telefonnal kód és visszaellenőrzés nélkül napi tízezer forintot veszít a cég. Napjainkban azonban az internetezés viszi a pálmát. A Websense internettechnológiai szakértőcég éves tanulmányának eredményeiből kiderül: az internethasználat könnyebben tesz függővé, mint a kávé. A válaszadók 93 százaléka tölt valamennyi időt internetezéssel a munkahelyén, s 52 százaléka inkább mondana le a reggeli kávéjáról, mint a munkahelyi internet-hozzáférésről. 
Egy vendéglátó-ipari vállalkozó több évtizedes tapasztalata szerint: aki lógni akar, az lógni is fog. Semmilyen irreális történet kitalálása nem riasztja vissza az illetőt attól, hogy véghezvigye szándékát. Ha a gazda kiteszi a lábát, bármit meg mernek csinálni. Megfogadják az öreg Garfield tanácsát: "Ne kívánd főnököd halálát, segíts neki, hogy önmaga kívánja azt!" De úgy tűnik, a legrosszabb állapotok nem a közszférában, s még nem is annyira a kereskedelemben, hanem az úgynevezett "kötetlen munkaidős" állásokban vannak. Egy orvoslátogató elmondása szerint alkalmazottja egész nyáron nem dolgozott. Leadta ugyan a heti jelentést, hogy hol járt, de mindennek a fele se volt igaz. Jobb tehát, ha az ilyen jellegű munkáknál csak kismértékben, vagy egyáltalán nincs fix fizetés, hanem jobbára jutalékos rendszer.
A Hetek által megkérdezett vezetők szerint nagyon nehéz jó munkatársat, alkalmazottat találni, szakmai tudást és emberi vonatkozást tekintve egyaránt. Általános jellemző a hálátlanság. Úgy gondolják az alkalmazottak, hogy ami jó, az nekik mind jár, ha viszont korrigálják őket, odébbállnak. Volt, hogy ilyen esetben komplett brigádok mentek el a cégtől. Személyes értéket, áldozatot ma nem nagyon fektetnek az emberek a munkájukba, így nincs mit sajnálniuk, hát könnyen elmennek. Viszont aki áldozatot hoz, úgy érzi, szinte részvényese a cégnek, s hűséges is tud maradni, a körülményektől függetlenül.
Szintén megfigyelhető, hogy nem feltétlenül dolgozik valaki jobban több fizetésért. A több pénz nem motivál, általában nem is hálásak érte, hanem úgy gondolják, nekik az megjár. Az elsődleges motiváló erő az, ha az ember szereti azt, amit csinál. 
A megkérdezettek szerint az ideális alkalmazott főnöke felé teljesen elfogadó, lojális, rugalmas, vezethető. Ugyanakkor kezdeményező is, van véleménye, nem megalkuvó típus, aki tekintélytől való félelemből mindenre bólogat, hanem vitatkozik, érvel, de elfogadja a főnök döntését, s támogatja is abban. Magas szakmai kvalitással és nagy munkabírással rendelkezik.