Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc, Makki Marie-Rose
Hitler, Ceaucescu, Arafat

Erdélyben születtem, 1970-ben emigráltam Izraelbe, huszonegy évesen. Odaérkezésem után pontosan tíz perc kellett ahhoz, hogy érezzem: ez a hazám. Kivándorolni akkoriban nem volt könnyű, a romániai zsidóságot Ceaucescu pénzért adta el az izraeli államnak, családonként. Mindenkinek szabott ára volt. A feleségemmel mentem ki, aztán született meg a két fiam. Kint gazdaságtant tanultam, katona is voltam. 1990 elején felkért az izraeli külügyminisztérium, hogy a Magyarországon keresztül zajló, második exodusnak hívott orosz kivándorlást megszervezzem. 


Fried Péter. "Nemrég született meg a kis unokám. Remélem, ő már egy békésebb világban fog felnőni" Fotó: Somorjai L.

Exodus

Budapestre költöztem, felállítottuk az orosz alijázók kivándorlási hivatalát, a helyi Jewish Agencyt. Akkor éledt újra a magyar–izraeli diplomáciai kapcsolat is. Munkatársaink reggel négytől várták a Keleti és a Nyugati pályaudvaron a bevándorlókat, akik Oroszországból nem mehettek direkt Izraelbe, mert még nem volt repülőkapcsolatuk, és egyáltalán diplomáciai kapcsolatuk sem. De a peresztrojka már megindult, ezért kerestünk egy tranzitországot a hazatérő zsidóknak. Az akkori magyar kormány hajlandó volt beleegyezni, hogy az orosz zsidóság Magyarországon keresztül érjen Izraelbe. A másfél millió orosz bevándorlóból 421 ezren Magyarország segítségével jutottak ki. 
Az 1994-ig tartó megbízásnak köszönhetően lezáródott egy szakasz az életemben. Szüleim holokauszt-túlélők voltak, de ötvennyolc családtagom elpusztult Erdély és Magyarország területéről. És ugyanarról a Keleti pályaudvarról, ahonnan annak idején elvitték őket, ugyanarról a pályaudvarról tudtam hazasegíteni nagyon sok "családtagot", hogy a legjobb kondíciók között érkezzenek haza, Izraelbe. 
Az államelnöktől kitüntetést is kaptunk, mint igazi szolgálatért a haza érdekében.
Amióta az államunk létezik, nekünk rendkívül fontos a bevándorlás, az egyik legfontosabb projekt 1948 óta: fiatalítani is kellett az országot, meg a létszámot is növelni. Előzőleg négy és fél millió volt a lakosság, az oroszországiakkal tehát egyharmaddal nőtt. 
Jöttek persze kalandorok is, de többségében tanult, jó szakemberek érkeztek. Egy részüknek az volt a célja, hogy megpróbáljanak továbbmenni Amerikába, Kanadába, más részük viszont tényleg cionizmusból jött. Natan Scsaranszkij például később miniszter is lett. 
Az újonnan érkezőknek biztosítottak egy év tanulási időt, közben kaptak pénzt, lakást. A gyerekek azonnal iskolába mentek. Hirtelen több szimfonikus zenekar is alakult, mert nagyon sok zenész jött, lett opera, operett. De az oroszok mindannyian megmaradtak orosznak: oroszul beszélnek, tévéjük, újságjuk van, mindenhol orosz feliratokat látni. 
Hogy a magyar zsidók miért nem jöttek ki tömegesen a 90-es évek elején? Az egyik ok a családi kötelék, amit nagyon nehéz elvágni, mert van a nagymama, van a mama, a gyerek és talán még a kutya. De van ennél komolyabb ok is: a magyar zsidóság a nyelvből él meg. A többség humán értelmiségi vagy vendéglátós, ügyvéd, orvos. Nagyon nehéz Izraelben egy idegen nyelvvel ugyanezt a nívót elérni. Próbálták. 

Üzlet

1994 után egy beruházó csoporthoz szegődtem, először Romániában vezettem két projektet, majd ismét Magyarországra jöttem az Ofer Brothers csoporthoz. Ennek a csoportnak volt három plázája, Budapesten a Duna Pláza, valamint a soproni és a nyíregyházi bevásárlóközpont. A Szervita téri parkolót is megvettük, abból lett a tőzsde épülete. Jelenleg nyolc beruházáson dolgozunk a W-go csoporttal. Közben persze hallottuk a híreket, hogy vannak, akik arról publikáltak, melyik ingatlanok vannak izraeli kézben. Mindent tudunk, a Csurka listáit, és a többit is. Mit mondjak erre? Én a rosszat szerettem volna örökre elfelejteni. Azt mondtam, ez már más generáció, más nép, és ez így is van. De nem teljesen. 
Hogy mitől megy sikeresen az üzlet? Nem vagyok biztos abban, hogy a zsidók genetikailag életképesebbek lennének bárkinél. Pontosan olyan nép vagyunk, mint bárki más, se jobb, se rosszabb. Szerintem bármely más náció ugyanígy megedződött volna hasonló helyzetben. A magyarokat is épp olyan törekvő, tehetséges nemzetnek tartom, bár kicsit sírósabbak, mint mi vagyunk.

 

Terror

Tavaly egy nagyon szomorú esküvőn vettem részt. Az öcsém kislánya férjhez ment, de a szülők már nem lehettek jelen, pedig talán ők várták volna a legjobban az eseményt a családban. Nem voltak ott, mert négy évvel ezelőtt, pészah este a család nagy részével együtt a Park Szállóban beszélgettek, éppen akkor, amikor egy öngyilkos terrorista felrobbantotta magát. Harminc ártatlan ember halt meg, az én családomból hatan. Paradoxon, hogy András öcsém is köztük volt, aki nagyon sokat tett a békés izraeli–palesztin megegyezésért. 
Mindennek ellenére békepárti maradtam azóta is. Kemény kézzel, a feltételek következetes betartatásával, de a békés megoldásban hiszek. Az antiszemitizmus legjobb ellenszere az, ha valaki kimegy Izraelbe. A mi népünket közelről kell látni, akkor meg lehet érteni, mennyire fontos számunkra a nyugalom. S hogy békében mennyire előre tudnánk vinni a többi közel-keleti nép fejlődését is. 
Hogy érzem magam? Nemrég született meg a kis unokám. Remélem, ő már egy békésebb világban fog felnőni. Élni kell...