Vissza a tartalomjegyzékhez

Németh Csillag, Széchey Noémi
Hittel a hurrikán ellen

„Ahhoz képest, hogy milyen lehetett volna, ezt egészen jól megúsztuk” - nyilatkozta Rick Perry, Texas állam kormányzója, aki csodának nevezte, hogy nem követelt tömeges emberáldozatot a szombaton partot ért Rita hurrikán. Perry a vihar partot érése előtt arra kérte honfitársait, hogy „mondjanak egy imát Texasért”. Ahogy néhány hete a Katrina hurrikán pusztítása után, úgy most is sok megindító történetről számolt be az amerikai sajtó, amelyekből kiderült: az Istenbe vetett hit még a mindenüket elvesztett embereknek is valóságos reményt ad az újrakezdésre.


Ez a baptista gyülekezet minimális károkkal megúszta a hurrikánt. Folytatják az emberek mentését Fotók: Reuters

A hét elején még ötös fokozatú hurrikán hármas erősségű trópusi viharrá szelídült, mire szombat hajnalban elérte az Egyesült Államok déli partvidékét, ennek köszönhetően az általa okozott károk is jóval alulmúlták a félelmeket, emberéletet pedig alig követelt. 
Ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy a Katrina hurrikán pusztítását látva a hatóságok hárommillió embert evakuáltak Texas és Louisiana államok mintegy ezer kilométeres partmenti vidékéről a Rita hurrikán közeledtével. „A házakat és az üzleteket újjá lehet építeni, az elveszett életeket nem” - figyelmeztette Texas állam népét Rick Perry, az állam kormányzója is a hét elején, mikor felszólította a lakosságot, hogy még időben hagyják el a veszélyessé vált térséget, ugyanakkor hozzátette, hogy „semmi ok a pánikra, mivel évek óta készülünk egy ilyen helyzetre”. A kormányzó kérte a lakosságot, hogy ne várják meg a kötelező kitelepítési parancsot, hanem amíg lehet, rendezett körülmények között hagyják el a térséget, mivel a biztonságos evakuáláshoz legalább 33 órára van szükség. David Paulison, a szövetségi katasztrófavédelmi hivatal (FEMA) igazgatója utólag úgy ítélte meg, hogy a károk azért nem lettek olyan súlyosak, mint amitől tartottak, mert „az evakuáció működött”. 
A hatalmas méretű exodus mellett az is hozzájárult a bajok enyhítéséhez, hogy a partot érésig nagymértékben lecsendesült vihar elkerülte az olyan nagyvárosokat, mint Houston vagy New Orleans. Igaz, így is teljes városkákat söpört el, több ezer otthont téve a földdel egyenlővé a két déli állam határvonala mentén, ahol a hurrikán szeme a partot elérte. Máshol „csak” háztetőket tépett le, fákat szaggatott ki, autókat borított fel, hajókat dobált a partra, egymillió embert hagyott áram nélkül, és bár további olajfinomítók estek ki a termelésből a vihar következtében, az Államok olajtermelésének egynegyedét adó öbölmenti olajipar ezúttal nem szenvedett jelentősebb károkat. 
A vihar megszelídülése azonban relatív, hiszen más helyzetben igencsak súlyosnak lehetne tekinteni a Rita által okozott károkat. A 30 milliárd dolláros „várakozásokkal” ellentétben az első becslések alapján „csak” 5 milliárd dollárra (ezer milliárd forintra) teszik a biztosítási szakértők a vihar által okozott károk értékét - igaz, hogy ebben nem szerepelnek a biztosítások jelentős része által nem fedezett árvízkárok, valamint az olajipari berendezéseket ért károk -, ugyanakkor a tavalyi hurrikánévadban lecsapott Francis és Jeanne, a hurrikántörténelem eddig ötödik és hatodik legerősebb viharai is 4,6 illetve 3,6 milliárd dollárnyi károkat okoztak. A hétvégi vihar által okozott károk tehát csak az eddigi „legkártékonyabb” Katrina mellett törpülnek el, amely esetében a biztosítások által fedezett károkat 35 milliárdra teszik a biztosítók, míg az árvízkárokat is beleszámítva ez az összeg elérheti akár a 60 milliárd dollárt (12 ezer milliárd forintot) is.
Az idei hurrikánszezon intenzitásának következtében már csak négy név - Stan, Tammy, Vince és Wilma - maradt azon a listán, amely alapján az egyes hurrikánokat megkülönböztetik egymástól, ugyanakkor az előrejelzések szerint ennél több hurrikán várható még az idén. Ha kifogynak a nevek, a görög ábécé betűi következnek majd: így lehetnek Alfa, Béta, Gamma hurrikánok, egészen az Omegáig. (Mióta 1851-ben elkezdték a hurrikánokat feljegyezni, mindössze egy alkalommal, 1933-ban fordult elő, hogy egy évadban több, mint huszonegy trópusi vihar vagy hurrikán keletkezzen az Atlanti-óceán felett - és így rövidnek bizonyuljon a névlista.)


A kiürített Superdome New Orleansban. Halvány reménysugár 

Eddig hatévenként ismétlődő, egyenként huszonegy, az ábécé rendjét követő nevekből álló névcsoport után nevezték el a hurrikánokat, bár a hatalmas anyagi károkat vagy jelentős emberáldozatot követelő neveket rendre kihúzták a listáról és más névvel helyettesítették. „Mi történik, ha az Alfa hurrikán okoz katasztrófát, akkor milyen névvel fogjuk kiváltani? - tették fel a kérdést Jim Lushine-nak, az amerikai meteorológiai szolgálat egyik legnevesebb szakértője számára, aki erre viccelődve csak annyit válaszolt: - Majd elővesszük a szuahéli ábécét.”
Más térségekben, például Ázsiában más módszert alkalmaznak az egyes viharok megkülönböztetésére. Van, ahol népek neveit, máshol virág- vagy állatneveket vagy egyéb személytelen dolgok neveit használják erre a célra. A japánok ennél egyszerűbben oldják meg, ők ugyanis érkezési sorrendben sorszámozzák a viharokat, minden évben újrakezdve a számozást.

A reménység hajója

A CBN televízió 700-as Club című keresztény magazinműsora egy sor olyan történetet mutatott be a hurrikánok utáni napokban, amelyekben az elemek pusztítása között a hit és a reménység adott erőt a megmeneküléshez és az újrakezdéshez.
Curtis és Jenice mindössze néhány hónapja költöztek új otthonukba a Louisiana állambeli Slidellbe. Mivel életük alapja Isten volt, Curtis házukat egyedi módon szentelte fel: a bejárati ajtó küszöbe alá rejtett egy Bibliát 20 centiméter mélyen egy üvegdobozban, amely a 91. zsoltárnál volt nyitva, amelyben többek között e sorok olvashatók: „Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem őbenne bízom!” 
A házaspár a Katrina hurrikán következtében szinte teljes vagyonát elvesztette, és a hurrikán elvonulása után kemény harcot kellett folytatniuk a fosztogatókkal szemben is. A házból egyetlen dolog maradt a helyén, az ajtó, ami alá a Bibliát Curtis elrejtette. A szinte emberfeletti megpróbáltatások után azonban Curtis továbbra is a hitéről beszél, és bibliai történetekkel, tanulságokkal hozza párhuzamba a helyzetét. Számára az egyik legnehezebben feldolgozható tény az, hogy ők, akik mindig is adakoztak keresztény szervezeteknek, most ők maguk szorulnak adományra és segítségre. 
Egy New Orleans-i rendőrtiszt is Istenbe vetett hitét emeli ki történetében. Annak ellenére, hogy visszatérve a házát nem találta teljesen romokba dőlve, egyértelmű volt számára, hogy nem költözhet haza. A házat ugyanis újjá kell építeni, mivel két hétig állt benne a szennyvíz. Jelenleg egy hajó fedélzetén kell élnie többi rendőrtársával együtt, egy zsúfolt kis kabinban, távol a családjától. Ő azonban hálás, hogy olyan alapvető dolgok, mint tisztálkodás vagy étkezés biztosítva van a számára. A jövővel kapcsolatban is kifejezi Istenbe vetett bizalmát, és a hajó egyik különtermében a többi keresztény rendőrtársával együtt istentiszteleteket tartanak. 
A Katrina pusztítása során szinte a legnagyobb pusztulást szenvedte el Pass Christian városka, amelynek rendőrségén dolgozott Gloria Sanders, aki éppen hogy csak túlélte a vihart, a házát azonban az utca túloldalára sodorta az ár. A vihar napján Gloria nem lett volna szolgálatban, de mégis dolgozott, mert egy kollegáját helyettesítette a rendőrség diszpécserközpontjában. Munkatársaival a magasabban fekvő könyvtárban próbáltak menedéket találni, de a víz oda is betört és nagyon gyorsan emelkedett. Végül sikerült feljutniuk a tetőre, ahonnan biztonságos helyre jutottak. Gloria Istennek ad hálát, hogy aznap szolgálatban volt, hiszen ennek köszönheti, hogy életben maradt. A vihar utáni első napok nem voltak könnyűek számára, mert lakóvárosa elpusztult, de Gloria szerint ebben a nyomorúságában is a hite segíteni fog a továbbélésben. 
Long Beachben Richard Breeland másokkal együtt a gyülekezeti házba ment, mikor a hurrikán első jelei elérték a partot, és ott imádkozni kezdtek. Amikor a vihar elérte a tetőfokát, és szemük előtt estek darabjaira a környező épületek, ők még elszántabban imádkoztak. A vihar elvonulása után látták csak meg, hogy mindenhol hatalmas károk keletkeztek, a gyülekezeti házon azonban egy karcolás sem esett. Így aztán ez a hely lett az, ahol a hurrikán áldozatai különféle segítséget kaphattak. 
Egy New Orleans-i család egy istentiszteleten számolt be menekülésük történetéről, mely során az ima hatékonyságát emelték ki. Mikor látták, hogy a vízszint emelkedik, imádkoztak és a vízszint emelkedése abbamaradt. Miután kimentették őket egy csónakkal, egy hídon hagyták őket élelem és víz nélkül. Erre ők valami innivalóért imádkoztak. Egyszer csak észrevették, hogy ott úszik feléjük egy karton kóla, majd még egy, amit elcseréltek élelemre, végül pedig vadonatúj sátrakat sodort feléjük az ár. Így lett élelmük, vizük és menedékük egészen addig, amíg ki nem menekítették őket helikopterrel.