Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Gondolatgyártók

Demos Magyarország néven jött létre az első baloldali politikai „agytröszt”. Az ilyen jellegű vállalkozásokat az angolszász országokban think-tank-nek nevezik, és céljuk, hogy a nagypolitika számára „gondolatcsomagokat” készítsenek elő. 

- Pártoktól független műhelyként határozzák meg magukat, mégis részt vesznek Gyurcsány Ferenc új könyvének kiadásában. Ráadásul Önt a miniszterelnök egyik tanácsadójaként is szokták emlegetni. Mi a célja a Demosnak? 
- Szociológusként évek óta arról írok, hogy hihetetlen sebességgel változik a világ, a folyamatokat szokták az információs társadalom koraként jellemezni, amely a gazdasági élettől kezdve a kultúráig, a politikáig minden megváltoztat. A hagyományos liberális, konzervatív és szociáldemokrata ideológiák ebben az új világban nem működnek, nem lehet velük választást nyerni, és nem lehet általuk társadalmakat sikeresé tenni, sőt menedzselni sem. A Demos a balliberális mezőnek kíván támogatást nyújtani, olyan „gondolatcsomagokkal”, közpolitikai vázlatokkal, rendezvényekkel és képzésekkel, amelyek segítenek az új folyamatok megértésében, és a modernizációban. 
- Szóval Gyurcsány Ferenc számára kívánnak „agytrösztködni”?
- Gyurcsányt mint az általam az egyetemen tanított Giddens-könyvek magyar kiadóját ismertem meg. Meglepett, hogy egy magyar tőkés fontosnak tartja, mi több, pénzt áldoz arra, hogy Tony Blair-féle új baloldali ideológia atyjának, Giddensnek a könyvét kiadassa. A jó viszonyunk ezen alapszik, de nem vagyok tanácsadója, bár megtisztelő lenne számomra. A Demos intézményesen nem kötődik egyetlen párthoz sem, tehát független, de ez nem jelent értéksemlegességet. Olyan műhely kívánunk lenni, mely hatni kíván a közvéleményre, hogy az álproblémák helyett a valódi kihívásokkal foglakozzon a közélet. 
- Milyen „gondolatgyártó” műhelyek léteznek Magyarországon, szóval „kik” jelentik számukra a konkurenciát? 
- Bármilyen meglepő, a híresztelésekkel ellentétben a baloldal ezen a területen rosszabbul áll, mint a jobboldal, hiszen az elmúlt tíz évben Orbán Viktor köré a Fidesz egy szervezett intézményi hálót épített ki, amelybe beletartoznak könyvkiadók, Századvég Politikai Iskola, Professzorok Batthyányi Köre, a polgári körök, és némely történelmi egyházak által működtetett felsőoktatási intézmény is. Bár szerintem a „termékük”, a magyar jobboldali ideológia avítt és eklektikus, az európai jobboldali pártokétól, különösen az amerikai republikánus gondolkozástól messze áll. Mi több, némely eleme egymásnak tökéletesen ellentmond. A baloldali műhelyek korábban az egyetemekhez voltak valamelyest köthetőek, de mára szétszóródtak, és tudjuk azt is, hogy az egyetemi világban olykor évtizedek telnek el, míg egy új látásmód megjelenik. 
- Nincs könnyű feladatuk, hiszen a Demos első „termékét”, a „Honnan hová - Stratégia Audit 2005” című munkájukat olvasva számomra egy jobboldali gondolkozású Magyarország képe rajzolódott ki. A százhúsz oldalas kiadványuk legalább háromszáz statisztikai adatokra és közvélemény-kutatásokra alapuló grafikont tartalmaz, melyekből kiderül, hogy a magyarok a legtradicionálisabban gondolkodó kelet-európai nemzet. 
- A politikai elitnek, így a baloldalnak is ismernie kell azt a közeget, amelyben „működik”. Valóban a magyar társadalom értékszerkezete mondhatni férfias, a bizonytalanságot nem szerető jellegű. Mindez azonban nem jelent determinizmust arra, hogy csak jobboldali politika lehet sikeres Magyarországon. A magyarok értékvilága lényegesen bonyolultabb annál, mintsem leírható legyen bal- és jobboldali közhelyekkel.
- Az Audit grafikonjai alapján Münchausen báró szintű hazugságnak tűnik az összes politikai párt által rendszerint megígért adócsökkentés. Európában nálunk az egyik legalacsonyabb a foglalkoztatási szint, magyarán kevesen képesek adót fizetni. A társadalom öregszik, az elkövetkező években egyre többen lesznek nyugdíjasok, miközben kevés gyermek születik. Emellett európai összehasonlításban kiugróan magas a tartósan betegek és fogyatékosok aránya, tehát nagyon sokan vesztették el a munkaképességüket. Tehát kevesen tartanak el sokakat. 
- Ezek a valódi problémák, és nem az, hogy a baloldal hazaáruló vagy sem, illetve kinek milyen szőlője vagy üdülője van. Az lenne a tisztességes a politikusok részéről, ha olyan projekteket dolgoznának ki, amelyek ezekre a problémákra kívánnak választ adni. Egyébként összetett az egész kérdéskör, mert szerintem munkaképtelenség területén nem ennyire rossz a helyzet, hanem nagyon sok az olyan „statisztikai adat”, aki megkente az orvosát a leszázalékolásért. Ez a jelenség a kádári összekacsintás továbbélése, „én nem dolgozom, te nem fizetsz, és mindenki elvan”, közben viszont tönkremegy az ország. Ezek a számok az elmúlt ötven év és a rendszerváltás nyomorúságáról szólnak. 
Szimpatikusnak tartom ezért Gyurcsány törekvéseiben, hogy ő nemcsak adócsökkentést ígér, hanem a rendszeren is próbál változtatni, mint például a Száz lépés programban jövedelmek kifehérítése, a táppénz-rendszer „frissítése”. Az igaz, ha nem történik mentális váltás, például a demográfiai helyzet és a foglalkoztatottsági szint nem javul, akkor nem lehet jelentős adócsökkentést végrehajtani. Ez esetben minden ilyen ígéret csak populista handabanda. 

- Megleptek a tanulmányukban azok az adatok is, miszerint innováció tekintetében és a szabadalmak száma alapján Európa sereghajtói között vagyunk, miközben a magyarok egy része abban hisz, hogy mi vagyunk Európai szürkeállománya. Sőt, ilyenkor a Nobel-díjasainkat is sorolni szoktuk. 
- Minden nemzetnek szüksége van büszkeséget tápláló tényezőkre, nekünk a sport és a Nobel-díjasok jutottak. Az már más, hogy az utóbbiaknak itt kellett hagyniuk az országot, hogy ki tudjanak szakmai szempontból teljesedni. A másik tényező a tudományos-akadémiai elit önérvényesítő képessége, illetve képtelensége, hiszen a támogatások egy része inkább szociális támogatásként működik, és nem egy projekt gyakorlati kivitelezésére. Az nem baj, hogy ebből élnek a magyar tudósok, de a támogatásokat nem mindig kötik valóságos teljesítményhez. Magyarok publikációkban „erősek”, és ezek olykor nem fordíthatóak le gyakorlati tevékenységekre, levédett innovációra. Jobb lenne, ha az öntömjénezés helyett munkába és reformba kezdene a tudománypolitika. 
- Talán nem ide tartozik, de engem megdöbbentett a Professzorok Batthyányi Köre által jegyzett Szent István-terv „minősége”. Többet vártam a professzoroktól, egyes részei hátborzongatóan primitívnek tűntek! 
- Egy halbiológus vagy egy geológus nem biztos, hogy kompetens társadalmi program összeállításában. Másik, hogy a tudományos mezőben nem történt meg egy olyan váltás, aminek következtében az államszocialista elit megváltozott volna, a tudományos életre még rányomja a bélyegét a kádári struktúra. Mint tudjuk, akkoriban nem tiszta minőségi elven történt a szelektálódás. Az más, hogy sok neofita tudós időközben megtalálta magában az ellenállót, de azt tudjuk, hogy az ellenzéki mozgalmak története nem bővelkedik professzorokban. 
- Ellenben kissé pikáns számomra, hogy a „ballib” Demos kiadványában található grafikonok egyértelműen bizonyítják a Fidesz-retorika igazát, miszerint a baloldali kormányok idején ugrik meg a privatizáció. 
- Az, hogy a Demos egy baloldali-liberális értéktalapzaton áll, az nem jelenti, hogy bárkit is manipulálni akarnánk. A tények azok tények. Szerencsére. A valóság nélküli gondolkozás szemfényvesztés. Az ellenben vita kérdése, hogy jó vagy rossz-e a privatizáció. Koromnál fogva emlékezem, hogy milyen volt az államszocialista gazdaság. Nem sírom vissza. 
A magyarok életesélyei folyamatosan javulnak, az elmúlt években növekedett a nemzeti össztermék és a reálbér is. Számomra az elemzésünk azt bizonyítja, hogy a társadalom és a gazdaság fejlődésének gyorsítása érdekében a kulturális, politikai, társadalmi és gazdasági szférában egyaránt változtatni kell. Álproblémák helyett valódi „válságokat” kell megoldani, például nem szabad tovább halogatni az oktatás és az egészségügy reformját. De azt különösnek tartom, hogy az elmúlt 15 évnek a valódi sikerei ellenére továbbra is rossz a magyarok közérzete. A nálunk rosszabb gazdasági helyzetben levő országok, mint például Bulgária vagy Albánia boldogabbnak tartják magukat, mint mi. Ezt kellene megfejteni.