Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Jobbra hangolva

Hősöknek tartja Kondor Katalint, Hollós Jánost és a rádiókuratórium fideszes tagjait a jobboldali közvélemény azért a küzdelemért, mellyel megakadályozzák, hogy a Magyar Rádiót a baloldal újra „megkaparintsa”. Megsüvegelik őket, mert a konzervatív táborban elevenen él az a vélemény, miszerint a magyar sajtó kilencven százalékban baloldali-liberális, és csak tíz százalékban jobboldali, miközben a társadalomban nem ilyenek ezek az arányok. Legutóbb az Orbán Viktor sorvezetőjének szánt, szerényen csak zsinórmértéknek minősített Szent István-tervben utaltak arra, hogy a médiaegyensúlyt szükséges a jobboldal javára billenteni. Némi képmutatás azért tetten érhető, hiszen a „töpörödő”, baloldalinak tartott sajtó mellett kezd kirajzolódni egy többszereplős, erős, magántulajdonú konzervatív sajtóbirodalom képe is. 

Természetesen vitatkozni lehet azon, hogy miként is kell érteni a százalékos arányokat: az újságírók, a lapszámok vagy a piaci részesedésük szerint? A sajtóra általában jellemző, hogy az újságírók között inkább többen vannak a baloldali és a liberális gondolatkörhöz tartozók, aminek - elvben - azt kellene jelentenie, hogy a véleményműfajokat leszámítva elsősorban a tényekre összpontosítanak személyes szimpátiáik helyett.
Az országos napilappiacon - ha a bulvárlapokat nem számítjuk - három az egyhez az arány a „ballib” javára. A hetilappiacon azonban már nem ez a helyzet, ott épp a jobboldali-konzervatív lapok vannak túlsúlyban: Magyar Demokrata, Reform, Heti Válasz, Nemzetőr és a többi. A kereskedelmi tévéket és a megyei napilapokat nem érdemes e téren figyelembe venni, mert ezek inkább apolitikusak, mintsem elfogultak. Visszatérve az egyensúly kérdésére: a sajtópiacra jellemző, hogy a két piacvezető, és referencialapoknak is minősíthető orgánum, a Népszabadság és a Heti Világgazdaság értékesített példányszáma a választások óta folyamatosan csökken. A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség adatai szerint a „Népszabi” 203 ezerről lezuhant 154 ezerre, míg a HVG 116 ezerről 91 ezerre. A baloldalinak tartott lapok is súlyos veszteségeket kényszerültek elkönyvelni, így a Népszava értékesítései 31 ezerről 25 ezerre, a 168 óra című hetilap 49 ezerről 32 ezerre, a Magyar Hírlap 36 ezerről 10-20 ezer közé csökkent. (A Hírlap esetében nem áll rendelkezésre friss adat, ezért becsült számot közöltünk.) 
A jobboldal sem dicsekedhet. A „konzervatív” zászlóshajó, a Magyar Nemzet eladásai 96 ezerről lecsökkentek 73 ezerre. Az ellenzéki hetilapok csak a választások után kezdték el auditálni a példányszámaikat, ezért velük kapcsolatban csak a friss adatok ismeretesek. Az Orbán-kormány idején kétmilliárd adóforinttal és egy előkelő, Andrássy úti székházzal (egy alapítványon keresztül) kistafírozott Heti Válasz hetilap 2005. második negyedévben 16-17 ezer példányt tudott értékesíteni. A „jobbszélen elfutó középpályás”, az évtizedes múlttal, no és Orbán Viktor-i ajánlással rendelkező Magyar Demokrata 31 ezres adattal büszkélkedhet. 
Érdekes fejlemény, hogy a politikai mezőben a sajtópiacon újat csak a jobboldal igyekszik teremteni. Feltámasztották poraiból a Reform című hetilapot, amely leginkább Gyurcsány-pocskondiázással hívja fel magára reklámnak szánt óriásposzterein a figyelmet. E felállásban 14 ezer körüli eredményt tudnak produkálni. Beindult a fővárosban ingyenesen terjesztett, áttételesen a jobboldalhoz kötött Théma című lapcsalád, amelyet több mint félmillió példányban nyomtatnak. Ha ehhez hozzávesszük a Hír TV-be fektetett összegeket, a Széles Gábor által beígért és jobboldalinak várt új tévécsatorna elindítását, akkor azt mondhatjuk, hogy a konzervatív tábor jelentős energiát mozgósít a sajtóviszonyok megváltoztatására. 
Mielőtt bárki követ ragadna, meg kell jegyeznünk, hogy még a sajtószabadság etalonjának számító Egyesült Államokban is találkozhatunk politikai elkötelezettségét felvállaló műhelyekkel, gazdasági társaságokkal, mint például a „republikánus gondolkozású” Fox Televízióval. Az Nagy Britanniában is előfordul, hogy tekintélyes újságok választások előtt szerkesztőségi cikkben adják tudtul állásfoglalásukat. Természetesen ezt úgy teszik, hogy nem használnak ehhez fel közpénzeket.