Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Kelet-Európai Unió, a szexparadicsom

Folyamatosan növekszik a Közép-Kelet-Európából az EU-ba irányuló emberkereskedelem, főként a gyermekeké, amiben Magyarország földrajzi fekvésénél és megfelelő „hagyományainál” fogva kulcsszerepet játszik. Erre való tekintettel újabb felvilágosító kampány indul régiónkban az olasz kormány és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szervezésében a prostitúciós célú emberkereskedelem visszaszorítására, az időzítés összefügg a nyári idénymunka-szezon beálltával is.

Az EU-csatlakozás óta Magyarország határország lett, s mint ilyen, az unióba való illegális bevándorlás kapujának is számít. Ez azt jelenti, hogy az emberkereskedelem terén tranzitország, kibocsátó és célország is lettünk egyben. Hazánk - honleányaink mellett - elsősorban az Oroszországból, Romániából, Ukrajnából, Moldáviából, Bulgáriából és a Balkánról szexuális kizsákmányolás céljából Nyugat-Európába és Észak-Amerikába csempészett nők, leánygyermekek esetében érintett - áll az amerikai Külügyminisztériumnak a nemzetközi emberkereskedelemről most közzétett éves jelentésében. A magyarországi áldozatok többnyire állami gondozott árvák vagy vidéki, különösen a keleti országrészből való fiatal lányok, kisebb részben romák. Tavaly megnőtt a Kanadába és Új-Zélandra csempészett magyar áldozatok száma is. A washingtoni jelentés előrelépésként értékeli, hogy 2004-ben a magyar kormány tárcaközi bizottságot, illetve különálló rendőrségi egységet hozott létre a nemzetközi emberkereskedelem ügyében, s az áldozatok számára nemrégiben menedékházat állított fel.
Hazánk ezzel együtt keveset tesz az áldozatvédelem és a megelőzés terén. Sőt, gyakran bebörtönzi vagy kiutasítja az áldozatokat. Márpedig az emberkereskedelem elleni küzdelemben immár alapvető uniós követelménynek számít a szexuálisan kizsákmányoltak ügyét emberi jogi problémaként kezelni. Így megfelelő segítségnyújtásban és védelemben illene részesíteni az áldozatokat - függetlenül attól is, hogy együttműködnek-e a hatóságokkal az emberkereskedők lefülelésében vagy sem. Nem megoldás hazatoloncolni őket, ahol többnyire ismét bűnözők markába kerülnek, és kezdődik minden elölről.

Az olasz kapcsolat

A közép-kelet-európai régióból az EU-ba irányuló emberkereskedelem folyamatosan növekszik, s az egyik fő cél- és tranzitországnak továbbra is Olaszország számít. A többnyire prostitúciós célú emberkereskedelem nemcsak a kelet-európai társadalmak szegénysége, hanem politikai stabilitásuk átmeneti hiánya miatt is virágzó jelenség - mondta el Paulo Guido Spinelli budapesti olasz nagykövet a minap azon a sajtókonferencián, amelyet az olasz Belügyminisztérium és az IOM legújabb figyelemfelkeltő médiakampányáról tartottak a fővárosban. Az e téren „klasszikus vonalnak” számító Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, Horvátországban és Magyarországban egyidejűleg zajlik az emberkereskedelem-elleni kampány - a már ismert „Ne dőlj be!” mottó jegyében - tévéhirdetések és egyéb oktató anyagok segítségével. Az érintettek ugyanis máig jóhiszeműségből vagy a jólét hiú reményében válnak bűncselekmény áldozataivá.
Az emberkereskedelemben viszonylag kicsi a kockázat, és óriási a haszon - mondta el Anthony Eterno, az USA Külügyminisztériumának budapesti képviselője -, a profit legalább 60-70 milliárd dollárra rúg évente. Virágzik a korrupció, a rendészettől a politikusok szintjéig ér a szervezett bűnözés. Ráadásul a prostitúciós kereslet ma leginkább a kiskorúakra irányul, mert a gyerekek az AIDS szempontjából „tiszta árunak” számítanak a piacon. Kimutatások szerint évente kétmillió fiatal nő és gyermek válik a világon az iparág áldozatává, s a tendencia egyre erősödik. 
A washingtoni jelentés megemlíti, hogy tavaly letartóztattak egy - azaz egy - magyar rendőrt, aki egy nemzetközi emberkereskedő hálózatban működött közre. 2004-ben a magyar hatóságok - a nemzetközi együttműködésnek köszönhetően - összesen 21 esetben indítottak büntetőeljárást, és 38 embert ítéltek el emberkereskedelem miatt. Az illetékesek a hatékonyabb bűnüldözés érdekében az emberkereskedők még szigorúbb börtönbüntetését és a fokozottabb tanú- és áldozatvédelmet szorgalmazzák. Az elkövetők hálózatának felszámolása ugyanis csak az áldozatok együttműködésével lehetséges - hangzott el az olasz nagykövetség konferenciáján. Emberi jogi szempontból is egyedülálló az olasz bevándorlási törvény 18. cikkelye, amely a szexipar áldozatául eső bevándorlók számára nem csupán menedékházakat, hanem egyéves tartózkodási engedélyt biztosít. Ennek keretében jogi, szociális és pszichológiai segítségben, valamint képzésekben is részesülnek az érintettek, hogy ha akarnak, utána Olaszországban maradhassanak. Ha pedig hazatérnek, az olasz kormány az IOM-on keresztül továbbra is segíti őket. Kimutatható, hogy a rabszolgasorból kiszabadultak megfelelő védelme és támogatása révén hatékonyabb együttműködés valósítható meg velük az elkövetőkkel szembeni fellépés terén is. 

Unión belüli szexturizmus

Betlen Anna szociológus kérdésünkre elmondta: Olaszország ugyanúgy tagja a New York-i egyezménynek, mint Magyarország, és a mienkéhez hasonló szabályozási dilemmákkal küzd az illegálisnak számító prostitúció kezelésével kapcsolatban. A fokozott és alapos tájékoztatás máig elengedhetetlen, különösen a diákszállások és gyermekotthonok lakói körében. A prostitúcióról és a gyermekkereskedelemről nincsenek hazai adatok - miután nem akad civil vagy állami szervezet, amely felmérné a jelenséget. Mellesleg némi számlálgatással megállapítható: több ezer magyar prostituáltat árulnak az interneten, köztük kamaszokat, többnyire huszonéveseknek kiadva. 
Ugyanakkor nemcsak arról kellene szólni az egyébként igen hasznos felvilágosító kampányoknak, hogy ne dőlj be, hanem arról is, hogy ne használj prostituáltat. Tudomásul kellene venni, hogy a prostitúciót nem a kínálat tartja életben, hanem a kereslet. Elég csak a svéd modellre gondolni, ahol a kliensek kizárólagos büntetésével és nevesítésével rövid idő alatt példátlan módon visszaszorult a prostitúció. Ehhez hozzátartozik persze, hogy a svéd közfelfogás eleve egy embertelen erőszak áldozatainak, és nem „örömlányoknak”, holmi önkéntes szexmunkásoknak tekinti a prostituáltakat.
Nyugat-Európában manapság egy olyan szemlélet kezd előtérbe kerülni, amely szerint a prostitúcióról lehet vitatkozni, hogy jó-e vagy sem, ám az egyértelműen káros emberkereskedelemmel szemben ettől különválasztva, egységesen kellene fellépni - mondja Betlen Anna. A két tevékenység azonban elválaszthatatlan egymástól, s a törekvés mögött inkább az a feltevés húzódik, hogy a Nyugatra irányuló embercsempészet alábbhagyna attól, ha a keleti régiókban végre legalizálnák a prostituciót. Mert akkor a prostituáltak belföldön is vállalhatnának munkát, és nem kellene tömegesen az unióban szerencsét próbálniuk. Valójában a felelősséget a szegény országokra, mint kibocsátókra hárítják, és igyekeznek rávenni ezeket az országokat arra, hogy kvázi csináljanak rendet, tartsák otthon a „lányaikat”. A történet azonban nem szól másról, mint egy hatalmas prostitúciós kultúra és utánpótlás kineveléséről, az EU-n belüli szexturizmus kialakításáról, amikor is már nem kell elmenni Szingapúrig, ahol szinte minden prostituált aids-es. Ezt a törekvést támasztja alá az a tény is, hogy a nők és gyermekek belföldön történő, ugyanolyan adásvétele, utaztatása valamilyen álszent oknál fogva kifelejtődik az emberkereskedelem problematikájából. Mindennek tükrében Magyarország egyfajta szerencséje, hogy a belügy különféle erőfeszítései ellenére helyi szinteken egyelőre rendre megbukik mindenfajta legalizációs vagy szabályozó törekvés. Legyen szó akár türelmi zónák, akár vigalmi negyedek kijelöléséről.
Minduntalan visszatérő téveszme - akár drogról, akár fizetett szexről van szó -, hogy bárminemű legalizálással felszámolható a szervezett bűnözés - állítja a szociológus. Ellenben ahol legalizálták a prostitúciót - például Németországban -, ott nemhogy nem jöttek be az ettől remélt adóbevételek, hanem éppenséggel az illegális prostitúció, a szervezett bűnözés teljesedett ki, és még inkább fellendült az emberkereskedelem. Aki rabszolgatartásból, futtatásból, emberkereskedelemből él, abból nem lesz egykönnyen tisztes adófizető polgár.