Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
A Balti Gyöngyszem nekik kínai

Oroszország északi fővárosában június 9-én helyezik el a „Balti Gyöngyszem” nevet viselő lakó-, kereskedelmi és üzletkomplexum alapkövét. A Finn-öböl partvidékének mintegy 200 hektárnyi területén egy valóságos kis kerület készül, amihez a szükséges 1 milliárd 250 millió dolláros összeget kínai befektetők biztosítják majd. 
A példátlan volumenű projekt ügyében május közepén született megegyezés a két ország képviselői között, a szentpétervári vezetés sanghaji látogatása során. 


Szentpétervári születésnap a Péter-Pál erődnél. Ma már nem a Nyugat a minta Fotó: Reuters

A készülő beruházásról szóló híradások először 2004 tavaszán jelentek meg a szentpétervári újságokban. A látszólag igen tetszetős projektnek azonban nagyon hamar számos ellenzője akadt. Nincs szükségünk „kínai negyedre” - ilyen és ehhez hasonló lózungok színesítették azokat a lakossági fórumokat, melyeken azt próbálták bizonygatni az illetékesek, milyen sok előnnyel járna az adott komplexum megépítése a városnak.
Így történt ez az egyik környékbeli kerületben összehívott lakossági gyűlésen is; a helyi filmszínházban összegyűlt mintegy 600 aktivistának először levetítették a születendő városrész látványterveit. Az emberek szemei elé korszerű autósztrádák, hidak, toronyházak és üzletközpontok tárultak, de hiába: az ellenérzés erősebbnek bizonyult. Márciusban utcai tüntetések is voltak, a résztvevők véleménye nagyjából egy transzparensen összegezhető volt: „Egy jottányit sem adunk a földünkből a kínaiaknak!” „Egyáltalán van itt valaki a városi vezetőkön kívül, aki szeretné, hogy invesztáljunk Szentpétervár gazdaságába?” - kérdezte végül az újságíróktól a szentpétervári kínai konzulátus egyik magas rangú diplomatája.
Ahhoz valóban nem fér semmi kétség, hogy a város vezetése, élén Valentyina Matvienkóval, mit szeretne. Minden valószínűség szerint a tervet az ország vezetői, köztük maga Putyin elnök is támogatja. Ez voltaképpen logikus is, figyelembe véve az orosz külpolitika egyre erősödő keleti orientációját, ami részint a nyugatiak irántuk való viszonyát illető csalódottság eredménye. Putyin több ízben is hangsúlyozta beszédeiben, hogy Oroszország elsősorban az európai kultúrához tartozik - azonban Európa, úgy tűnik, nem így gondolja ezt.
Szentpétervár igazi európai hely, és az összes orosz város közül itt érezni a legtöbb közös vonást az európai kultúrával - ez igaz. Ezért is marad minden csalódottság ellenére a Nyugat közeli és érthető az itt élők számára, míg Ázsia idegen, távoli és félelmetes. „A legcsekélyebb elképzelésünk sincsen a kínaiak gyakorlatiasságáról és agyafúrtságáról ” - mondják egyes orosz üzletemberek és újságírók. Azok a kereskedők, akik közeli kapcsolatban álltak kínai üzletemberekkel, azt mondják: Oroszországban kínai terjeszkedés várható. A orosz Távol-Keleten erre már nem is kell várni: az itteni városokban egyre jobban növekednek a gazdaságilag aktív, egységes, összetartó kínai közösségek, amelyekkel szemben mind gyakrabban maradnak alul a hazai vállalkozók.
Valami effélétől tartanak a szentpétervári lakosok is - legalábbis egy részük. A közvélemény-kutatások eredményei szerint 34 százalékuk nem lát kivetnivalót a „Balti Gyöngy” megépülésében, míg 40 százalék kategorikusan ellenzi azt. Érdekes, hogy arra a kérdésre: „Mit szólna, ha a befektetők nem kínaiak, hanem például olaszok lennének?” - az ellenzők tábora 18 százalékra csökkent.
A szentpéterváriak közül sokan tartanak a kínaiak és tőkéjük „mély behatolásától” városukba. Pedig Moszkvához képest itt igazán nincsenek sokan: ott 300 ezren vannak, míg Szentpétervárott mindössze ötezer kínai él, ráadásul közülük háromezer diák: ügyességüket jellemzi viszont, hogy ennek ellenére 140-200 kínai kávézó és étterem működik itt. Ami pedig Szentpétervár és Kína kereskedelmi forgalmát illeti, a hivatalos statisztikák szerint az elmúlt évben 700 millió dollárt tett ki. Ehhez képest kiugró lenne az a szint, amelyet a „Balti Gyöngy” megvalósulása eredményezne. 
De mi is ez a komplexum, amelyet a sanghaji ipari befektető társaság által biztosított 1 milliárd 250 millió dollárból építenének fel? Először is lakások, összesen mintegy másfél millió négyzetméteren, 35 ezer ember számára. Ezen kívül kilenc iskola és óvoda, két művelődési ház, könyvtár, két rendelőintézet, egy mentőállomás, négy sportterem, uszoda és garázsok közel tízezer gépkocsi számára, továbbá egy háromezer férőhelyes szálloda. No meg kereskedelmi központok és irodaházak. Mindez nem távol-keleti, hanem korszerű európai építészeti stílusban. A komplexum 2010-re készülne el. Szentpétervár polgármester asszonya, Valentyina Matvienko még azt is hozzátette a lakosság megnyugtatására, hogy csak a pénz jön Kínából, a tervezők és a kivitelezők, no meg a munkások is helybéliek lesznek.
Ha mindez megvalósul, tekintélyes tőkeáradat veheti kezdetét Oroszországban: a legfrissebb adatok szerint Kína további 30 milliárd dollárt hajlandó befektetni itt, ráadásul ennek jelentős részét valószínűleg éppen Szentpétervárott. A pénzzel együtt nyilván növekedni fog a kínai közösség is - de ezt a világméretekben zajló folyamatot, úgy tűnik, Oroszország sem tudja elkerülni. Annál is kevésbé, mivel a nyugati befektetők még mindig óvakodnak nagyobb összegeket invesztálni Oroszországba.