Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Életben maradni

A 45-65 éves magyar férfiak halálozási aránya ma - abszolút értékben is - magasabb, mint az 1930-as években volt. A középkorú férfiak egészsége annyira kritikus állapotban van, ami a gazdasági helyzettel vagy biológiai okokkal nem magyarázható meg. Ezt nevezik szaknyelven közép-kelet-európai egészség-paradoxonnak. Ennek hátterében a krónikus stressz áll, ami annak köszönhető, hogy a férfiaknak egy átláthatatlan és kevéssé kontrollálható versenyben, gyilkos társadalmi rivalizálás közepette kell megfelelniük a máig erősen élő tradicionális elvárásnak: a családfenntartóként való helytállásnak.


Folyamatosan stressz alatt Fotó: Somorjai L.

A mai Magyarországon jellemző stresszes életvitelnek köszönhetően az emberek életük során teljesen „leamortizálódnak”, különösképp a férfiak. Így mire elérik a nyugdíjaskort, elég hamar meghalnak ahhoz, hogy eltartásuk ne jelentsen nagy gondot az államnak. Következésképp nagy az ellenérdekeltség helyzetük hathatós javításával, várható élettartamuk növekedésével szemben. Ami mellesleg botrányosan alacsony, egy férfi ma mindössze 68 életévre számíthat - hangzott el keserű hozzászólásként azon az előadáson, amelyet nemrégiben rendeztek a hazai középkorú férfiak egészségi kríziséről dr. Kopp Mária, az SE Magatartás-tudományi Intézetének igazgatója részvételével a Budapesti Corvinus Egyetemen.
Ma egy magyar férfinak éppen 59 százaléknyi esélye van arra, hogy túlélje a 65. életévét - mondta el Kopp Mária. Viszont ha megéri, akkor utána javulnak az életesélyei, amiben a pénzkereső aktivitás, illetve az azzal járó krónikus stressz alábbhagyása döntő szerepet játszik. Ha megéri… Mert hogy a középkorú magyar férfiak egészségi állapota ezerszer rosszabb, mint amennyire azt a jelenlegi gazdasági helyzet indokolná. A 45-65 éves magyar férfiak halálozási aránya ma - abszolút értékben is - magasabb, mint az 1930-as években, a pusztító tbc idejében volt. Ezt a jelenséget közép-kelet-európai egészségparadoxonként emlegetik ma világszerte. Zárójelben hozzátehetjük: nálunk a középkorú nők idő előtti halálozása is háromszor magasabb, mint az európai átlag. Némileg hasonló a helyzet a lengyeleknél, a románoknál és a cseheknél is, de a „pálmát” a kilencvenes évek óta a Baltikum országai viszik el.

Magányos harcosok

A férfiak egészségi krízisének oka alapvetően nem is genetikai jellegű, sokkal inkább a társadalmi viszonyokban keresendő - állítja Kopp Mária. Az átalakuló társadalmak mindegyikében megfigyelhető jelenség, hogy a férfiak, különösen a középkorúak, sérülékenyebbekké válnak, s a gazdasági lemaradás könnyen kikezdi őket lelkileg és egészségileg. Számtalanszor kimutatták már, hogy minél kisebbek a társadalmi különbségek, annál elégedettebbek az emberek. Mondhatni, ilyen szempontból a kommunizmus inkább jót tett a polgároknak, és az sem véletlen, hogy jelenleg Albániában nagyon jó a helyzet a férfihalálozás szempontjából. 
A 30-as években a mostaninál kedvezőbb halálozási mutatók ugyan egy erősen differenciált magyar társadalmat jellemeztek, de azzal a nagy különbséggel, hogy az egy merev, sokkal kevésbé átjárható hierarchia volt, mint a mostani. Még egy ilyenfajta stabilitás is nagyobb elégedettséget szül tehát, mint a mai „karrierlehetőségek” okozta általános frusztráció. Amikor nagyon megnőnek a jövedelmi különbségek, ráadásul egy olyan versenyhelyzet alakul ki, amelyet a teljes értékvesztés, szabályozatlanság, átláthatatlanság kísér, akkor az a férfinépesség állapotán különösen erősen meglátszik.
Nálunk a 70-es évek óta indult el a társadalom polarizálódása, de a férfiak társadalmi elszigetelődése, azaz a tágabb, családon kívüli kapcsolataik felbomlása már a rendszerváltás hozadéka. Igazából nem is a verseny jelenti a bajt, hanem a rivalizálás. Az egymás közti rivalizálás, ellenségeskedés fölerősödése, a „senkire sem számíthatok”-érzés elhatalmasodása rendkívül kikezdte a személyiséget, és tömeges méretekben depressziós tünetekhez vezetett. Az emberek közti bizalom, az úgynevezett társadalmi tőke elvesztésének az egészség romlásában óriási szerepe van - hangsúlyozza Kopp Mária. A nőknek ilyen szempontból máig sokkal nagyobb a védettsége, ami kiterjedt, kölcsönösségen alapuló szociális hálójuknak - a szomszédi, ismerősi, rokoni kapcsolatok rendszerének - köszönhető. A lemaradás, kirekesztettség érzését bizonyíthatóan a jó társas kapcsolatok képesek ellensúlyozni.
Ha nem tudunk örülni egy barátunk sikerének, az a szakember szerint a rivalizálás jele. Ehhez kisebb-nagyobb mértékben hozzátartozik az ellenségesség, ami nagy rizikófaktor az egészségre nézve, mivel egy folyamatos stresszállapotot jelent, hisz az ellenséges ember állandóan abban a meggyőződésben él, hogy nem számíthat másokra.
Az éles rivalizálás, a bizalmatlanság és a teljesítménykényszer mellett a férfiegészséget különösen veszélyeztető másik tényező a szakember szerint a magyar társadalom máig igen erős tradicionális szemléletével függ össze, miszerint a férfiak elsődleges feladata a családfenntartás. A feszültség egyik fő oka, hogy a jelenlegi munkaerőpiaci viszonyok között ez a szereposztás többnyire nem valósítható meg. A külső-belső elvárások hatását támasztják alá azok a kutatások is, melyek szerint a férfiakra komoly stresszhatást gyakorol, ha nőrokonaik a család anyagi helyzetét rosszul minősítik. Kedvezőbb a férfiak helyzete azokban a famíliákban, ahol a hölgyek iskolázottak, feltehetően azért, mert ők férjükkel egyformán felelősnek érzik magukat a család anyagi helyzetéért. A nők tehát pusztán azáltal, hogy elégedettek, sokat javíthatnak férjük egészségi állapotán, életesélyein. 
A stresszel való megbirkózási képességért nemcsak feleségként, hanem anyaként is sokat tehetnek: a korai anya-gyermek kötődési zavarok következtében ugyanis kimutathatóan gyengül a gyerek későbbi stresszkezelő képessége.

Versengés és depresszió 

A férfiak egészségét romboló krónikus stressz s az ennek során gyakran kialakuló depressziós tünetek kiváltója mindenekelőtt a munkahelyi stressz. Jellegzetes depressziós tünetek a fáradtság, álmatlanság, kiégettség, a munkaképesség csökkenése, tehetetlenség, monotonitásérzet, illetve annak érzése, hogy „hiába csinálom, nem lesz jobb”. Kimutatható az is, hogy a nők jobban bírják a depressziót, mint a férfiak, akik sokkal könnyebben betegszenek bele, sőt halnak bele ebbe az állapotba. Mindehhez hozzátartozik még a magyar férfiak erősen önpusztító életmódja is: a dohányzás, az alkoholizálás nálunk a stresszes életmódnak, a depresszív tüneteknek különösképpen velejárója. Nem véletlen, hogy Magyarország halálozási, valamint depressziós térképe - ami Nyugatról Keletre haladva „borul el” - szinte teljesen egybeesik egymással. 
A társadalom karrierelvárásainak megfelelően a férfiakat leginkább deprimáló tényező a munkahelyi lemaradás érzése, az úgynevezett „státusszindróma”, ami többnyire a munkahelyi kontroll elvesztésével párosul: a férfi úgy érzi, nem rajta múlik az előmenetel. A kiegyensúlyozott munkahelyi légkör, a társas támogatás a férfiaknak éppolyan fontos, mint a nőknek - mind egészségi, mind teljesítménybeli szempontból. A feszített hajtás sajnos megteszi a magáét: kutatások eredményei szerint a szív- és érrendszeri problémák kialakulásában és a korai halálozásban a hétvégi munkának és általában véve a leállás hiányának - ami még a háztartási munkára is vonatkozik - eleve óriási szerepe van.
Az életesélyek szempontjából ma Magyarországon a legerősebb védőfaktor az iskolázottság: a nem érettségizett férfiaknak kétszer akkora esélyük van arra, hogy 75 éves koruk előtt meghalnak, mint magasabb végzettségű társaiknak. A mienkétől eltérő társadalmi-gazdasági környezetben, például Norvégiában, Olaszországban, Finnországban vagy az USA-ban e téren nincs számottevő különbség. 
A lemaradás okozta feszültség mindazonáltal nem kizárólag kelet-európai jellegzetesség. Bizonyos mértékig minden piaci versenyen alapuló gazdaságban fellelhető: Angliában például megfigyelték, hogy a - magyarokhoz képest meglehetősen jó körülmények között élő - férfi közalkalmazottak tíz évvel kevesebb ideig élnek, mint iskolázottabb társaik. Emögött egy viszonylagos lemaradás mutatkozik, a kérdés mindig az, hogy a delikvens másokhoz képest miként éli meg a saját helyzetét. Ez mindig az uralkodó társadalmi értékrendtől függ, amelyre ma különösen befolyásoló erővel bír a média. Ám közel sem mindegy, hogy milyen elvárásoknak akarunk megfelelni, mert az, hogy miként minősítjük helyzetünket, egyértelműen kihat az egészségi állapotunkra is. És nálunk bizony a férfiak értékét a karrierben mérik.

Kulturális gyökerek

Kopp Mária előadásában utalt arra: a munkahelyi és családi identitás mellett a nemzeti identitásnak is egészségmegtartó szerepe van. Ez a mi régiónkban gyenge lábakon álló, politikailag nem korrekt jelenség, ami szintúgy stresszforrásként működik. Példaként hozta fel a japánokat, akiknél világviszonylatban is rendkívül magas a várható élettartam. Az Egyesült Államokban élő japán kolóniák, melyek szigorúan őrzik kulturális és vallási identitásukat, és gyermekeiket is japánokként nevelik, ugyanolyan magas élettartamot érnek meg ott, mint anyaországbeli honfitársaik. Ellenben azok a japánok, akik beilleszkednek az amerikai társadalomba, azok átveszik annak életesélyeit is. 
A gyors átalakulás viszonylag kevésbé viseli meg azokat a társadalmakat, amelyekben erős a vallás szerepe. Az egészséget veszélyeztető mértékű stresszel szemben a hazai nőknél is megfigyelhető a vallás védő szerepe. De a vallásnál is erősebb védelmet jelent az, ha valaki meg van győződve arról, hogy van az életének értelme - hangsúlyozta a szakember. Az ilyen embereknek - függetlenül a gazdasági-társadalmi viszonyoktól - jobb az egészségi állapotuk a többiekénél. Magukat vallásosnak érző emberek sokszor rosszabb állapotban vannak, mint azok a nem hívők, akik értelmét látják az életüknek. Különösen megfigyelhető ez a „maguk módján vallásos” embereknél. A közösségi vallásosságnak kimutathatóan nagyobb a védő szerepe a lelki és fizikai megbetegedésekkel szemben. A kutatások során bebizonyosodott, hogy az élet értelmével kapcsolatos vélekedések nem függnek össze semmilyen tényezővel - például az iskolázottsággal vagy a vallásossággal -, ugyanakkor egyértelműen ezek jelentik a legnagyobb védőfaktort az egészség szempontjából.