Vissza a tartalomjegyzékhez

Frechet Tímea
Iráni lelkész a siralomházban

A mai Irán jelentős részét alkotja az ókori Káldeának, ahol Dániel, az ószövetségi hős bátran szembeszállt a káldeus birodalommal, mivel nem akarta megtagadni zsidó hitét, és hódolni a birodalom fő vallásának. Sokan „új Dánielt” látnak az iráni Hamid Pourmandban, akit szeptemberben börtönöztek be hitbeli meggyőződése miatt, és fogvatartói igyekezete ellenére mindeddig nem volt hajlandó megtagadni az evangéliumba vetett hitét. 


A Pourmand család, balról a bebörtönzött lelkész. A volt ezredest a hite miatt állították katonai bíróság elé 

A negyvenhét éves Pourmand nős, két serdülőkorú fiú apja, az iráni hadsereg ezredese - ezenkívül a Perzsa-öböl menti Bandar-i Busher kikötővárosban a pünkösdi felekezetű Isten Gyülekezete laikus lelkésze. Megpróbáltatásai 2004. szeptember 9-én kezdődtek, amikor az Isten Gyülekezeteinek Teherán mellett rendezett konferenciáján a rendőrségi razzia során kilenc lelkészt és hetvenhat résztvevőt állítottak elő. Néhány nap múlva Pourmand kivételével mindenkit elengedtek. Az amerikai székhelyű Compass Direct keresztény emberi jogi szervezet szerint a lelkész fogsága alatt csak néhányszor, rövid ideig tudott érintkezni a családjával, emiatt a külvilág kevés információval rendelkezik sorsának tényleges alakulásáról. 
2005. február 5-én, miután öt hónapig magánzárkában tartották, az idő nagyobb részében sötétségben, Pourmandot katonai bíróság elé állították, amely megfosztotta ezredesi rangjától, kizárta a hadseregből és megszüntette minden járandóságát, beleértve a leendő katonai nyugdíját; júliustól családjának is el kell hagynia szolgálati lakásukat. 
A bírósági tárgyalás lezárása után Pourmandot egy másik börtönbe szállították át, a hírhedt, „politikai esetekre szakosodott” Evin állambiztonsági börtönbe, amely egész Iránban ismert az ott zajló kínzásokról és azonnali kivégzésekről. A katonai bíróság után Pourmand ügyében a teheráni iszlám bíróságnak kell meghoznia a végső döntést az ellene emelt vádakban, melyek szerint elhagyta hitét és térített. Bármelyik bűntett megállapítása esetén akasztással történő kivégzést ír elő a saria alapján működő iráni jog.
Meglepő módon az április közepére tervezett tárgyalásokat ismeretlen okokból elhalasztották, és Hamid Pourmandot az Evin börtönből átszállították a lakóhelye szerinti börtönbe. A hirtelen visszalépés (bár a tárgyalás hivatalosan bármikor megkezdődhet) az iráni hatóságok bizonytalanságáról tanúskodik. Az 1979-es forradalom óta csak két dokumentált esetben (1988-ban és 1990-ben) ítéltek halálra két keresztény hitre tért volt muzulmánt hitük elhagyása miatt. 1993 és 1996 között négy dokumentált esetben négy pünkösdi lelkész ellen letartóztatásuk után mégsem folytatták le az eljárást, és elengedték őket, de rövid idő után gyanús körülmények között ismeretlen tettesek meggyilkolták őket (minden valószínűséggel a titkosrendőrség állt a gyilkosságok mögött). Ebből arra lehet következtetni, hogy az iráni hatóságok inkább elkerülik a vallási bíróság hozta halálos ítéletet (főleg miután Khomeini ajatollah halála után szalonképesebb arculatot igyekezett felvenni a kormány), azonban a gyorsan növekvő, de még kis létszámú, elsősorban pünkösdi keresztény közösség vezetőinek más eszközökkel történő eltüntetésére „álltak rá”. Pourmand letartóztatása nyilván a kis közösség üzenetértékű elrettentésére szolgált. Az Evin börtönbe történő szállítása állítólag abból a megfontolásból is történt, hogy fogolytársai esetleg majd meggyilkolják, így a kormány megszabadulhatott volna egy vitás döntés meghozatala alól. Ám nem ez történt: Pourmand hamar népszerűvé vált a foglyok körében.
„Pourmand népszerűsége bosszantja a legjobban a hatóságokat” - állítja az Open Doors keresztény emberi jogi szervezet iráni forrásokra hivatkozva. Pourmand fogvatartói másképpen is igyekeztek megoldani a problémás helyzetet a kitűzött bírósági tárgyalás időpontja előtt. Szabadulást ígértek Pourmandnak, amennyiben visszatér a muzulmán valláshoz. Több alkalommal elhitették vele, hogy hamarosan kivégzik, illetve hogy ott vannak a családtagjai, és miatta éppen őket kínozzák. Pourmand bátran kiállt meggyőződése mellett.


Fogoly egy iráni internálótáborban. Életveszélyes a hitehagyás Fotó: Reuters

Pourmand ügye több szempontból is kellemetlenséget okozhat az iráni hatóságoknak. Az első vádpont, a hitelhagyás büntetése jogilag vitatható, mivel Pourmand pontosan az 1979-es iszlám forradalom előtt tért keresztény hitre, amely amnesztiát ígért a forradalom előtt más hitre áttért volt muzulmánoknak; teológiailag azonban jogos a büntetés, hiszen az örökérvényű saria, sőt egy korán-vers az alapja. Továbbá a katonai bíróság előtt az egyik fő vádpont az volt, hogy Pourmand eltitkolta megtérését felettesei előtt. Ezzel szemben Pourmand fel tudott mutatni egy olyan levelet, amelyben keresztény hitére hivatkozva a hadsereg felmenti őt az egyébként kötelezően betartandó ramadán böjt alól - sőt a levél dátuma Pourmand ezredessé történt előléptetésénél korábbi keltezésű volt. Iránban azonban - az iszlám jog szerint - a legkisebb hivatalnoknak is muzulmánnak kell lennie, mivel más vallású nem gyakorolhat hatalmat muzulmánok felett - nemhogy egy hitehagyott ember katonatiszt lehessen, akit ráadásul elő is léptettek. A levelet a katonai bíróság nem fogadta el tárgyi bizonyítéknak, mondván, hogy hamisítvány. 
Iránban a keresztény kisebbség (a káldeus egyház tagjai, valamint örmény nemzetiségűek) a lakosság 0,4 százalékát alkotja, azaz jelenleg körülbelül 300 ezerre tehető - létszámuk az 1979-es forradalom óta 15-20 ezerrel fogy minden évben, a szűnni nem akaró kivándorlási hullám miatt. A keresztények más vallási kisebbségekkel (akik összesen is csak a lakosság egy százalékát alkotják) másodrangú állampolgárokként élnek Iránban. Minden állampolgár személyi igazolványában szerepel a vallási hovatartozása. A bolttulajdonosoknak a bolt bejárati ajtaja fölött fel kell tüntetniük vallási hovatartozásukat. Emiatt a kisebbségek tagjai eleve sok üzleti, munkahelyi lehetőségtől vannak megfosztva, említeni sem kell, hogy csak muzulmánok pályázhatnak állami állásokra, és hogy az egyetemi felvételi vizsgán tantárgyként szerepel az iszlám teológia is, így gyakorlatilag a kisebbségek ki vannak zárva a felsőoktatásból. 
A keresztény hitgyakorlást különösen szigorú feltételekhez kötik: elsősorban tilos fárszi nyelven istentisztelet tartani, illetve bármilyen keresztény irodalmat fárszi nyelven kinyomtatni; minden nyomtatott anyag engedélyköteles. A nyomtatványok és az istentisztelet hivatalos nyelve bármelyik tetszőlegesen választott idegen nyelv lehet. A vallási rendőrség az istentiszteletek helyszínén a bejárati ajtónál rendszeresen ellenőrzi a részvevők személyazonosságát. Amennyiben muzulmán ember ellátogat egy istentiszteletre, a lelkész felelősségre vonható. A vallási rendőrség gyakran beidézi a pásztorokat, több esetben igyekszik rákényszeríteni őket, hogy listát készítsenek a gyülekezetük tagjairól, valamint ígéretet kell tenniük, hogy nem engednek be muzulmánokat az istentiszteletükre. A gyorsan növekvő evangéliumi gyülekezetekben viszont nagy arányban találhatók muzulmán háttérből származó hívők. Emiatt ezek a gyülekezetek többnyire félig-meddig az illegalitást kénytelenek választani. 
A hatóságok az 1990 években kezdtek felfigyelni ezeknek a főleg pünkösdi gyülekezeteknek a növekedésére. Kémhálózat segítségével igyekeznek információt szerezni, és razziákat tartanak az illegális istentiszteletek helyszínén, valamint a muzulmán származású hívőket egy elemző szerint „rutinosan megverik”, de aztán rendszerint el is engedik őket - legalábbis az egyszerű hívőket. A jelek szerint a hatóságok kénytelenek beismeri, hogy egy kritikus létszám után már nem alkalmazhatók automatikusan a saria rendelkezései: Irán nem engedheti meg magának politikailag, hogy olyan sok ember halállal lakoljon hite elhagyása miatt.
Ez a „tudathasadás” egyébként számtalan területen jellemzi az iráni társadalmat.
Egy Budapesten élő menekült szerint: „Az iráni nők, jóllehet az utcán csadorban járnak, otthon ugyanolyan divatosan öltöznek, mint a máshol élők. A fiatalok ugyanazt a zenét hallgatják, interneteznek és házibulikra járnak.” Figyelemre méltó tény például, hogy annak ellenére, hogy a birtoklásáért korbácsolás jár, a fél ország rendelkezik műholdas antennákkal.