Szabó Anikó
Pénz az ablakban

Minden idők legnagyobb pénze került az ablakba - legalábbis elviekben. Az Európai Unió következő, a 2007-2013 közti időszakról szóló költségvetéséből 15 ezer milliárd forintra számíthatunk, amelyet olyan nagyberuházásokra, fejlesztésekre, felzárkóztatási programokra fordíthatunk, amik meghatározzák Magyarország jövőbeni fejlődési irányát. A pénz elköltéséről rendelkező Nemzeti Fejlesztési Terv koncepciója várhatóan május végén kerül a parlament elé. Veress József, a Miniszterelnöki Hivatal európai és fejlesztési ügyekért felelős politikai államtitkára reméli, nem úszik el az ügy kisstílű pártcsetepatékon. A tét mindenesetre nagy: Magyarország jövője. 

Veress József: Magyarország jövője a tét

- Hatalmas összegről van szó. A 15 ezer milliárd forintot legjobban úgy lehet érzékeltetni, ha azt mondjuk, hogy ez az összeg 2007-től naponta 4 milliárd forintot jelent. Szó szerint minden nap, vasárnapokat és ünnepnapokat is beleértve. Ez megfelel egy közepes város - például Szarvas - teljes évi költségvetésének, amit nap mint nap az ország egész területén fejlesztésre fordíthatunk. Hét és fél év alatt 15 ezer milliárd forintnyi fejlesztés valósítható meg ebből az összegből. Ennek több mint fele az EU-tól érkező támogatás, ehhez jön a magyar költségvetésből érkező társfinanszírozás, és azok a kapcsolódó magánbefektetések, amelyekkel megvalósíthatóak ezek a tervek. 
Nem túlzás azt állítani, hogy történelmi lehetőség. Ha sikerült lehívni ezt a pénzt, akkor olyan nagyberuházások, fejlesztések valósulhatnak meg, amelyek hosszú távra meghatározzák Magyarország jövőjét, fejlődési irányát, arculatát. Meglódulhatnának az autópálya-építések, hidak, utak épülhetnének meg, megvalósulhatnának azok az elengedhetetlen beruházások, amelyek az ivóvíz minőségét, a vasúthálózat, a csatornázottság, a kutatás-fejlesztés uniós szintjét hozhatná el. Lényeges előrehaladás lenne elérhető az oktatás, a kultúra színvonalának emelésében, a leszakadó társadalmi rétegek, illetve régiók felzárkóztatásában is. 
- Bizonytalanság érződik a hangjában a pénz lehívását illetően. Nem érezhetjük biztosnak ezt az összeget?
- A II. Nemzeti Fejlesztési Terv először a parlament elé kerül, itt vitatják meg a képviselők. Egyelőre nem látható, mi kíséri majd a vitát: konszenzus vagy kisstílű pártcsetepaté. Az ország a szakértők és a pártok fölött áll, és nagyon remélem, hogy ez fog érvényesülni. Annak a kultúraváltásnak, amiről a következő tíz év szól, az egyik alapvető kérdése az, hogy most az induláskor a négy parlamenti párt között legalább hallgatólagos egyetértés alakuljon ki arról, hogy milyen lesz a következő tíz éve Magyarországnak, milyen jövőkép szerint szeretnék ezt vinni, és mi az a négy-öt fő fejlesztési irány, amiben ez a folyamat megy. Már csak az európai uniós előírások miatt is a következő hónapok arról fognak szólni, hogy az összes nagy szakmai szervezettel széles körű konzultációt kell folytatni, hiszen az ő egyetértésük és elképzelésük tükrözése biztosíthatja azt, hogy ennek a tervnek a végrehajtására kellő számú projekt, kellő számú pályázat lesz 2007 és 2015 között.
- Mi a tapasztalat az EU-ban. Milyen sikerrel használták fel az uniós forrásokat a korábban csatlakozó országok?
- Két modell van előttünk: az ír és a görög. Kérdés, hogy melyiket akarjuk mi megvalósítani. A sikeres írre akkor tudunk hasonlítani, ha azokat a kemény lépéseket megtesszük, amelyeket Írország 1987-ben, tehát közel 15 évvel a csatlakozása után tett meg. Abban az időszakban a kormányzó pártok és az ellenzéki erők egy hároméves megállapodást kötöttek arról, hogyan alakuljanak a bérek, a különböző jövedékek, adók és egyéb költségvetési bevételi tételek. Ez után három évig a soron következő költségvetés teljes gőzzel támogatta a megvalósulást. Ennek a konszenzusnak az lett az eredménye, hogy kialakult az az új típusú projekt Írországban, amely az összes fejlesztési programot lefedte, és amely később megalapozta, hogy Írország egy olyan tudás alapú gazdaság felé mozduljon el, aminek eredményeként ma az EU második leggazdagabb országa.
- Az írek tehát sikert kovácsoltak a nagy lehetőségből. Mi történt Görögországban? 
- A görög példa arról szól, hogy ilyen típusú megállapodást nem sikerült kialakítani az országon belül. Nagyjából hasonló összeget használtak fel az Európai Unió forrásaiból, mint Írország, viszont az egyedi fejlesztések, amelyek lehettek fantasztikusan sikeres vasút-, út- és egyéb építések, nem hozták meg azt a szerkezetváltást, amelynek eredményeképpen Görögország érezhetően más, fejlettebb, gyorsabban haladó országgá vált volna. Tehát a szerkezetváltás gazdasági jellegű elsősorban, de ennek teljes politikai konszenzuson kell nyugodnia. 
- Tehát, ha jön is a pénz, de nem változik a politikai elit felfogása, akkor marad a görög modell?
- A pénzt rosszul is el lehetne költeni, de ezt feltételes módban mondanám, mert nagyon bízom benne, hogy a civil kurázsi, a szakmai tisztesség és a politikai józanság hármasa kialakulhat ebben a nagyon rövid időszakban is.
- Vajon a magyar társadalom kellő információval rendelkezik-e arról, hogy mi a tét ennél a programnál? 
- A tét nagyságát jól érzékelteti, hogy az Orbán-kormány által meghirdetett Széchenyi terv 2000 és 2004 között 153 milliárd forinttal számolt, az első NFT pedig már 2004 és 2006 között 1350 milliárd forintnyi fejlesztést irányoz elő.
A kérdés az, hogy Magyarországnak sikerül-e elindulnia a civil társadalom megerősödésének irányába. Ez egy folyamat ugyan, de az jól látszik, hogy 15 évvel ezelőtt sokkal kevesebb civil szervezet volt, sokkal kevésbé bíztak abban, hogy nekik reális hatásuk lesz bizonyos folyamatokra. Volt néhány civil szerveződés, amely nagyon erős volt, és már a politikába is bele tudott szólni. A többség próbált állami segítséget kapni, hogy általuk fontosnak tartott területen meg tudjanak mozdulni. 
- A kérdés napjaink átpolitizált világában az, hogy a civil szervezetek képesek-e befolyásolni a politikát vagy a politika egyszerűen lenyeli őket?
- Ebben a történetben az is tét, hogy végbemegy-e a magyar polgárosodás, hogy létrejön-e egy olyan polgári réteg, amely valóban öntudatos, ki tudja alakítani a saját anyagi hátterét, amely megfelelő információval, tudással rendelkezik, és bele akar szólni a köz ügyeibe. Az elmúlt 15 év egyik nagyon komoly negatívuma az volt, hogy az emberek jelentős hányada úgy érzi, hogy az energiáit más kérdésekre, a magánügyeire kell fordítania, mert a politika már nem érdekli. Nem vesszük észre, hogy ha mi nem foglalkozunk a politikával és a köz ügyeivel, akkor majd az foglalkozik velünk. Utólag persze dühönghetünk egymás között arról, hogy nem jó a politika, de ez mindig egy oda-vissza hatás kérdése. Az EU ugyanezzel a kérdéssel küszködik. Ebből a szempontból az írek az egyik legjobb megoldást adók, de jó problémamegoldók a finnek és a dánok is. Ők tudják, hogy mit akarnak, hogy mi a legjobb nekik, és bizony komolyan beleszólnak az ország sorsának alakulásába.
- Hogy látja, van esély az ír minta követésére?
- Fogalmazzunk úgy, talán ez az utolsó esélyünk arra, hogy felzárkózzunk a fejlett Európához. Ellenkező esetben óhatatlanul az unió provinciájává válunk.