Vissza a tartalomjegyzékhez

Takács Gabriella
Médiasztárok vagy teletextesek?

Idén is masszív „konkurenciaharcra” számíthatnak azok a továbbtanulni szándékozók, akik a kommunikációs szakmák mellett tették le voksaikat. A sajtó, média és csatolt területei iránti, eddig is jelentősnek mondható érdeklődés évek óta töretlen. Azonban, hogy a frissen végzettek divatos diplomájukkal jó esélyekkel indulnak-e a munkaerőpiacon - egyáltalán: pontosan mit is kezdhetnek vele -, az egyelőre kérdéses. Csak most kezdtek kikerülni az első végzős évfolyamok a felsőoktatásból.

Míg 2003-ban a felsőoktatási képzések skáláján az egyetemi és főiskolai keretek közt elsajátítható kommunikációs ismeretek a negyedik helyen álltak, tavaly már a dobogós, harmadik helyet harcolta ki magának a szóban forgó képzésforma az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda adatai szerint. Magyarországon pillanatnyilag tizenegy felsőoktatási intézményben van kommunikáció szakos, zömében költségtérítéses képzés. Ezekre a tavalyi év folyamán csaknem négyezerötszázan jelentkeztek. 
A pályakezdők egyike tavaly nyáron kapta kézhez magyar-kommunikáció szakos diplomáját, mégsem tudott elhelyezkedni. Az általa felkeresett újságoknál röviden annyit mondtak neki: ide ez a végzettség kevés, végezzen még el egy másoddiplomás újságíró tanfolyamot, úgy több esélye van a boldogulásra. 
Nyílt nap az egyik szakirányú, budapesti főiskolán. Az intézmény portálján még látszólag szórványos az érdeklődés, néhány látogató kószál a folyosón, egyenpólós hosztesz-lányok traktálják őket brosúrákkal. Nem így az intézmény nagyobb előadó helyiségeiben, ahol párhuzamosan, némi időeltolódással hallhatják a tanulni vágyók az intézmény tanárgárdájának mérvadóbb képviselőit, nagy érdeklődés mellett. Az oly sokszor és oly sok helyen elhangzott alapigazságok - aki karrierre vágyik, tanuljon meg magas szinten angolul, próbálja a lehető legjobban teljesíteni a szakmai gyakorlatot, és építse a kapcsolatrendszerét - újfent terítékre kerülnek. Az előadóterem felső soraiban lelkes anyuka gardírozza szeme fényét: „Dórika, mindjárt kezdődik az intézményi kommunikátorképzés bemutatóórája! A gyerek már egy éve jár ide, tavaly nem tudtunk eljönni” - szabadkozik. A lelkes, vidéken élő hölgy azért elárulja: lánya taníttatásáért félévente 215 ezer forintos tandíjat fizetnek, ehhez pluszban jön még a tankönyvek ára, ami harmincezer magyar forint. És akkor az albérletről még nem is beszélt: annyit kell fizetnie, hogy már régen nem is számolja - legyint lemondóan. „Tanulni viszont kell, ha nem tanul, mi lesz belőle? Minden olyan kilátástalan manapság.” 
A most 19 éves Varga Zsuzsi Miskolcról érkezett. Idén érettségizik egy történelem-biológia szakos középiskolai osztályban. „Ma már nem elég csak dolgozni, hanem a cég tábláját is fényezni kell” - állítja a lány, akinek leghőbb vágya, hogy kommunikációs szakember legyen. Elmondása szerint azért ebbe az irányba orientálódik, mert a média „húzótényező”, olyan terület, amely mindenhol jelen van, ráadásul kommunikatív és kreatív embernek tartja magát. Úgy véli, hogy aki képes ezen a területen gyökeret verni, az hosszú távra tervezhet. Ráadásul utál egy helyben ülni, olyan helyen szeretne dolgozni, ahol lehet nyüzsögni, jönni-menni és intézkedni, és nem egy íróasztal mellett kell egész nap ücsörögnie. A lány a szakma legfőbb vonzerejét a kreativitásban látja: úgy érzi, hogy itt lesz lehetősége saját alkotásokat létrehozni.
Ám a tapasztalat azt mutatja: a kommunikációs képzettséget igénylő pályákra besétálni nem is olyan könnyű. A végzősöket felszívó piac Magyarországon meglehetősen szűkre szabott, és nem csak kreatív munkákkal kecsegtet. A legtöbb témába vágó állást gyakorlatilag meg sem hirdetik az álláskereső fórumokon. 
„Általában azokat az álláslehetőségeket hirdetjük meg a nagyobb nyilvánosság előtt, amelyekhez pénzügyi, gazdasági vagy egyéb főiskolai, egyetemi végzettség szükséges, például ha pénzügyi, marketinges vagy kereskedelmi területre keresünk asszisztenciát. Kifejezetten kommunikációs végzettségű munkatársak a csatorna teletextes munkatársai és riporterei” - mondja Bucsy Rita, a TV2 HR- részlegének főmunkatársa. „A helyzet az, hogy a hazai piac olyan kicsi, hogy ha valamilyen műsorhoz emberre van szükségünk, a dolog gyakorlatilag egyetlen kör-emaillel is megoldható. A kommunikációs területekre pedig gyakran hívunk jól képzett, gyakorlott vidéki újságírókat, tudósító pozícióba” - állítja Bucsy. A HR-vezető szerint a kommunikációs képzettség sem okvetlenül előfeltétel, hiszen van, aki jelenleg orvosi végzettséggel dolgozik a csatornánál kommunikációs területen, de jó írás- és beszédkészségű tanár is helyezkedett már el náluk.