Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Halálos dohánybiznisz

Miközben a dohánygyártó cégek busás haszonnal termelnek, az adófizetőknek évente több százmilliárd forintjába kerül cigarettázó honfitársaik szenvedélye: a költségvetésbe évente 260 milliárd folyik be a dohánytermékek adóiból, a dohányzás okozta megbetegedések közvetlen és közvetett költsége viszont a bevétel többszörösét teszi ki. És ekkor még nem beszéltünk egy korántsem mellékes „mellékhatásról”, az évi 28 ezer, dohányzás miatti elhalálozásról. A cigarettagyártó ipar gazdasági erejét jelzi, hogy a százmilliárdos perektől sem ijed meg, cinizmusára pedig jellemző: azt állítja, az állam jobban jár, ha polgárai korábban halnak meg, mintha tovább élve gondoskodni kellene róluk.


Ellenreklám egy internetes oldalon Fotó: internet

A hazai orvosok, politikusok és miniszterek, a médiában, oktatásban, gazdaságban vagy éppen művészeti életben dolgozó szereplők jelentős része a dohányzás rabja. Ugyanakkor ők volnának a felelősek azért, hogy az emberek egészségesebb életviteléért folytatott törekvések teret kapjanak, így az aktív és passzív dohányzás minél jobban visszaszoruljon Magyarországon. Nem véletlen tehát, hogy az efféle üzeneteket és megvalósulásukat olyan felemás helyzetek kísérik, mint amilyen most is kialakult: júniusban és szeptemberben az EU újabb dohányzásellenes kampányának részeként a füstölés elleni reklámfilmeket láthatunk a magyar televízióban, augusztusban viszont dohányzásra ösztönző reklámokat szemlélhetünk majd a Forma-1 futamain, közvetítésein. 
De hát mitől is lenne másképpen, amikor például a hazai orvosok 40 százaléka - köztük a tüdőgondozóban dolgozók is - dohányzik? A költségvetés sem szívesen mondana le arról a 260 milliárd forintos összegről, amely a dohánytermékek jövedéki adójából és áfájából folyt be tavalyról, és ami a költségvetés 2,17 százalékát képezi. Eközben élete során az egy dohányzóra költendő összeg a legszerényebb becslések szerint is minimum három-négyszerese annak a bevételnek, amelyet az állam a dohányzás megadóztatásából nyer - igaz, ezek a kiadások nem azonnal és nem egyszerre jelentkeznek egy-egy szenvedélybeteg életében, hanem sokszor a nyugdíjaskorra halmozódnak fel. 

28 ezer áldozat évente

A dohányzás hazai viszonylatban évi 28 ezer halálos áldozata - napi 76 ember, vagyis évente egy-egy kisebb település létszámának kipusztulása - viszont nem mindenkit érdekel akkor, amikor a másik oldalon sokan anyagi hasznot húznak az üzletből. 
Ha arra gondolunk, hogy 1970 és 1999 között 800 ezer ember halt meg dohányzás miatt hazánkban (KSH-adat), akár reálisnak is tűnhet Félix Péternek, a Füstirtók Egyesülete elnökének véleménye. Félix szerint a dohánytermékek terjesztése és propagálása a tömeggyilkossággal azonos kategória. „A társadalom számára azért tűnik evidenciának a kábítószer vagy a mértéktelenül fogyasztott alkohol káros volta, mert a hatásuk rögtön érzékelhető, látható. A cigaretta káros hatásai azonban hosszabb távon mutatkoznak meg, és ezért szörnyűségük ellenére sem tudatosulnak annyira: a társadalom teljesen közönyössé vált, sőt, tapasztalataim szerint kifejezetten megengedő a dohányosokkal szemben.” Ráadásul a statisztikai adatok is egyértelműen kimutatják, hogy a dohányzók mintegy 90 százaléka gyermek- vagy fiatalkorban szokott rá a cigarettára, azaz nem szabad akaratából, hanem a dohányipari reklámoktól megtévesztve vált dohányossá. Fogalmuk sincs arról, mivel jár számukra - illetve családjuk számára - a dohányzás által okozott tüdőrák vagy érszűkület, amelyekben egyébként már évek óta világelsők vagyunk. 
Egy angliai, húszéves felméréssorozat tapasztalatai szerint egy dohányzó ember életideje közel tíz évvel rövidül meg. Egzakt hazai - 10 ezer fős mintán végzett, a napi elszívott cigaretta mennyiségére is rákérdező - felmérés azonban még soha nem készült e téren, miközben a tavalyi, „Ciki a cigi” szlogennel ismertté vált, másfél hónapos, teljesen hatástalannak bizonyult dohányzásellenes reklámkampányra 60 millió forintot pazaroltak el. „Ennek akár a feléből is lehetett volna egy jól használható felmérést készíteni” - vélekedett Félix Péter.
Amint arról lapunk korábban is írt, a költségvetésnek - akármilyen botrányosan hangzik - jelentős megtakarítást jelent, ha a nyugdíjasok korábban halnak meg. A Philip Morrisnak a cseh kormányhoz eljuttatott 2001-es tanulmánya kimutatja: a cigaretta árának 10 százalékkal való megemelése azt eredményezné, hogy a kevesebb dohányzás miatt a dohányzó nyugdíjasok életkora öt éven belül egy-két évvel megnőne. Ez évi 170 millió dolláros többletnyugdíj kifizetésével járna. 
A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a dohányzást a leghatékonyabban a jövedéki adó emelésével lehet visszaszorítani. Ezzel mindenki jól jár - kivéve a dohányipart -, hiszen a cigarettakereslet csökkenése mellett is növekszik a költségvetés bevétele. Idén az állam nem emelt adót, noha 2008 végéig 57 százalékos jövedékiadó-emelést vállaltunk az EU-csatlakozási tárgyalásokon, azt ígérve, hogy erre az időpontra minimum 64 euró lesz az 1000 szálankénti cigaretta-jövedékiadó Magyarországon. A jövedékiadó-emelés meghökkentő elmaradása felbátorította a cigarettagyártókat, hiszen így garantáltan magas profitra számíthatnak 2005-ben, és az egymással folytatott öldöklő versenyben még azt is megtehették, hogy jelentősen csökkentették egyes termékeik árát. „Számításaim szerint 30 milliárd forinttal több bevételhez juthatott volna az állam egy 17 százalékos jövedékiadó-emelés esetén, de a Pénzügyminisztérium - ki tudja, miért - lemondott erről az összegről” - tette hozzá Félix. 

Leszokni nehéz 

A korábbi áremelésnek köszönhetően a kilencvenes évek közepén még 26 milliárd szálon tetőző cigarettafogyasztást mára mintegy 20 milliárd szálra sikerült visszaszorítani. Magyarországon egyébként az állam kizárólagosan a nikotintapaszos dohányzásleszoktató módszert favorizálja, Félix Péter szerint azért, mert ez a gyógyszerlobbi érdeke - a gyógyszerlobbi ereje pedig vetekszik a dohánylobbi erejével. A nikotintapaszos módszer a leszokni vágyók mintegy 6 százaléka esetében mutatkozik sikeresnek, ami évi 2000 embert jelent. A leszokás időtartamát egyéves viszonylatban vizsgálták. A több mint 3 millióra becsült aktív dohányoshoz képest ez a szám elenyészőnek tűnik, ráadásul többször előfordul, hogy valamilyen sokk, trauma hatására a leszokottak egy része később újra a cigaretta után nyúl.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) idén életbe lépett, dohányzás elleni keretegyezménye - melyhez hazánk is csatlakozott - célul tűzi ki a dohánytermékek reklámozásának, valamint dohánygyárak szponzorálási tevékenységének öt éven belüli betiltását. 
Ennek a célnak a megvalósítását szolgálhatja az EU április 7-én induló, öt évre szóló dohányzásellenes kampánya, amelynek költségvetése az összes tagállamra vonatkozóan 72 millió euró.
Ez első pillantásra soknak tűnhet, de ha arra gondolunk, hogy a Philip Morris egymilliárd euróval „fogta be az unió száját” abban a perben, amelyet az unió a dohánytermékek feketekereskedelme miatt indított a dohánygyártóval szemben - azaz a felperes ekkora összeg miatt elállt a pertől -, akkor ez az összeg már nem tűnik olyan nagynak.