Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc, Szilágyi Sándor
Mint a Vidám Vasárnapon

2005. február 8., a Miskolc-Diósgyőri Birkózó Club csarnoka. A bejárat előtti árusok asztalain fantasztikus a kínálat: Wass Albert, Bayer Zsolt, Lovas István könyvei mellett Moldova György-művek, villogó magyar zászlós jelvények. Bent hideg és telt ház, a plusz öt-hat fokban ezer érdeklődő, kilencven százalékban hölgyek. 
A berendezés profikra vall. A csarnok közepén reflektorfényben áll a pulpitus, körülötte négy oldalról az ülések, mögöttük Fidesz-szlogenes háttér. 


Imidzsváltás után. „Az a dolgom, hogy önöket megvédjem.” Fotó: Kaderjak Csilla

Öt órakor előkerül a snájdig Philip. Viszonylag nagy taps közepette arra kér mindenkit, „ezt még tartalékoljuk későbbre”. Rákay Philip úgy látja, a politika nagyon elszakadt azoktól az emberektől, akiknek a sorsáról dönt, s ez az országjárás - mármint Orbán Viktoré - azt a célt szolgálja, hogy közelebb hozza egymáshoz a választókat és a politikusokat. „Kicsit úgy mászkálok itt, mint a Vidám Vasárnapon” - folytatja Philip, miközben a közönség előtt mászkál, majd tréfás kedvében megjegyzi: „Mindjárt hallelújáznak az első sorokban az emberek.” 
Bár első megállapítása kifejezetten pontosnak bizonyult - hiszen tényleg mászkált, amikor azt mondta: mászkálok -, a hallelújázós tipp ezúttal nem jött be. De semmi vész, hátravan még három állomás a turnéból. 
A nézőtéren felharsanó nevetés mindenesetre jelzi, hallgatósága tudja, miről beszél Philip. 
„Nyugodtan kritizálhatják a Fideszt is” - fordul a célegyenesbe a műsorvezető, és arra kéri a közönséget, tegyék fel azokat a kérdéseket, melyek „nagyon nyomasztják a lelküket”. 
Továbbá: nézzék folyamatosan a Hír Tv adását.
A Hír Tv helyett azonban az MTV-re asszociálunk, a tudomány és a technika világára, a japán tudósok legújabb felfedezéseire, a hóviharban haladó sítalpas férfira: a Deltára. Elment az eszünk? Nem, csupán Kudlik Júlia lép a színre, akiről sok mindent gondoltunk volna a rendszerváltást megelőző röpke harminc évben, csak azt az egyet nem, hogy ott bent polgári szív dobog. 
Pedig ez a helyzet, ez kell, hogy legyen, különben miképpen vezethetné a polgári szövetség elnökének nagygyűlését. 
„Mint tudják, Orbán Viktor február tizenhatodikán évértékelő beszédet tart - így Kudlik -, s ezeken a helyeken méri fel, hogy mi foglalkoztatja az embereket, ezzel is készülvén beszédére.” Miskolcon a nők szerepe a téma. „Miért Miskolcon beszélgetünk erről? A nőknek ott a legnagyobbak a problémái, ahol ők a családfenntartók is. Van egy olyan magyar sors, a miskolciaké és a környékbeli hölgyeké, amely nehezebb, fájdalmasabb, mélyebb, hősiesebb, mint az ország más részein élőké. Azt látjuk, hogy az elmúlt tizenöt évben a legtöbb férfiember ebben a régióban veszítette el az állását.” Orbán Viktor beszél már, s szavaiból kitűnik, semmit nem bíznak a véletlenre. (Kaposvárt például az eredeti tervekkel szemben elkerüli a turné, feltehetően a hetek óta burjánzó Szita-ügy miatt.)
Orbán Viktor szerint Magyarország az elmúlt három évben 3500 milliárd forint kölcsönt vett fel. Tízmillió lakossal számolva ez 350 ezer forint per koponya. „Hol a pénz?” Mivel a kérdést először két héttel ezelőtt tette fel a Fidesz, a miniszterelnök válaszolt rá. Orbán Miskolcon riposztoz: „Ha a nyugdíjasok kapják, akkor az egymillió forint fejenként, ugyanis tegnap azt mondták, hogy a pénz a nyugdíjasoknál van.”
Orbán Viktor imidzset váltott: már nem a nemzet atyjaként kíván feltűnni, hanem a segíteni akaró, jó szándékú, kritizálható politikus szerepében. Kétségkívül szimpatikusabb a kép, a hitelességéről viszont még korai lenne beszélni. (A fentebb említett Bayer- és Lovas-könyvek kapcsán pedig meg kell jegyeznünk: úgy tűnik, mintha az imidzsváltás híre a stábon belül még nem mindenkihez jutott volna el.)
A Fidesz rájött, hogy a „szociális kártya üti a nemzeti kártyát”, magyarán: 2006-ban akkor győzhetnek, ha megfelelő fokú szociális elégedetlenség üti fel a fejét a kormánnyal szemben. Ezt alapul véve már érthető, hogy a valamikor harcos antikommunista Fidesz-vezető miért operál a Kádár-kori nosztalgiával és Kudlik Júliával: „Családbarát karrier a kulcsszó, és családbarát munkahely, ami a mindenkori kormány gondolkodásának középpontjában kellene hogy legyen.” Vagy: „Nem azt vesszük figyelembe, hogy ki mennyit keres, hanem hány embert tart el belőle, vagyis ha egy keresetet hatfelé osztanak szét, akkor azt úgy vegyék, mintha hatan keresték volna, s a szerint a kulcs szerint állapítsák meg az adót.”
S hogy mit tehetnek a családanyák, a nők a 2006-os győzelemért? (Kudlik Júlia kérdése.) Az asszonyoknak meg kell tanulniuk két nyelven beszélni: a polgári értékek nyelvén, s a kosztpénz nyelvén is. (Orbán Viktor válasza.)
Kíváncsi lennék, hogy mondják kosztpénzül: zónapörkölt. De ne akadékoskodjunk, azon se akadjunk fenn, hogy az elnök éppen olyan borsodi embereket akar kosztpénzül tanítani, akiknek - önhibájukon kívül - feltehetően az az anyanyelve. És különben is: a jelenlévők nem érzik sértőnek a tanítást, sőt hálásak érte. 
Szumma szummárum: „Csak a vak nem látja, hogy a dolgok rosszul mennek”, a víz-, a gáz- és a gyógyszeráremelés régen elvitte azt a kis pluszt, amit ez a kormány adott. Ráadásul ez a kormány bántja a „keresztény, nemzeti értékű, jóakaratú embereket, önöket” - tudatja Orbán Viktor, és két mondat között a kosztpénz nyelvét a polgári értékek nyelvére váltja. Az elnök szerint nem mondhatják táborára, hogy „enyhén klerikális, nacionalista, antiszemita”. (A bejáratnál Wass Albertet árulnak, de mint mondtuk, a stáb még nem értesült az imidzsváltásról.) 
„Azt, hogy a templomokban mit mondanak és mit nem, bízzák bátran ránk. Az a dolgom, hogy önöket megvédjem” - összegzi az egyházpolitikai blokkot Orbán. 
Az est során szóba kerül még a részmunkaidő, az anyákra inkább hallgató elsőszavazó fiatalság, a gyes, a gyed, továbbá egy olyan alternatív szavazatszámláló rendszer, mellyel a Fidesz elejét veheti egy esetleges 2006-os választási csalásnak. 
„Hála a reménységért, melyet sugároznak a szavai, személyisége” - olvashatjuk a képernyőkön feltűnő SMS-ek egyikét, és a nagygyűlés végén felhangzó vastaps igazolja: a rövid szöveges üzenet küldője a zöm véleményét öntötte formába. Csak ne lett volna ilyen hideg a csarnokban.