Vissza a tartalomjegyzékhez


Sínen vagy lejtőn? I.

Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke.

- Hogyan vélekedik az elmúlt hetek egyik legjelentősebb gazdasági vitatémájáról, a magyar államadósság kérdéséről? 
- Az adósság kamatterhe önmagában elviszi a GDP 4 százalékát, a hitelek visszafizetésére és kamataira 800-900 milliárd forintot fizetünk minden évben. Ez jóval több, mint az oktatásra vagy a honvédelemre és az autópálya-építésre fordított összegek. Emellett a magas államadósság gátja lehet az euró bevezetésének, ami viszont azzal járhat, hogy ezen a területen is lemaradunk más kelet-európai országokkal szemben. Az adósság nagysága miatt magasak az állampapírok kamatai, ami pedig emeli a vállalati hitelkamatokat is, ez viszont a gazdaság versenyképességét csökkenti. 
- A jelenlegi kormány mennyiben felelős az államadósság túlzott mértékéért? A szocialisták azzal védekeznek, hogy a központi költségvetés adóssága az Orbán-kormány idején 47 százalékkal növekedett, míg az ő idejükben még csak 28 százalékkal! 
- Közgazdászok között egyértelmű, hogy 2002-ben és a jelenlegi koalíció eddigi éveiben ugrott meg az államadósság mértéke, és érte el ismét a GDP 60 százalékát, amely értéket az uniós szabályozás határértéknek tart. 
Egyébiránt Magyarország problémája elsősorban nem az, hogy évente ezermilliárddal növekszik a költségvetés hiánya, hanem az, hogy a magyar gazdaság 2002 után szerény 3,5 százalékos ütemben növekszik. Ha évi 5-7 százalékkal növekedne, akkor úgy járnánk, mint az írek, akiknek tíz évvel ezelőtt a nemzeti össztermék 100 százaléka fölött volt az államadóssága, de a jelentős gazdasági növekedés hatására lementek a megengedett szint alá. 
A felelősségről: mindig a hivatalban levő kormány felelősségét említem elsősorban, mert annak vannak eszközei a korrigálásra. Például 2005-re olyan költségvetést terjeszthettek volna be, amely 3 százalék alatt tartja az államadósság arányát a megszavazott 4,7 százalék helyett, és akkor automatikusan csökkenne az ország eladósodása. A Gyurcsány-kormány nem vette a bátorságot erre. 
- Ön szerint túlértékelt-e a forint, és helyesek-e azok a kritikák, amelyek szerint az export jövedelmezőségét rontja az erős forint?
- A Nemzeti Bank 2003-as évre vonatkozó elemzése szerint az exportőr vállalatok a nem exportőrökhöz képest nagyobb nyereségrátával termeltek. Tehát az exportáló cégeket az erős forint nem gyötörte meg. Köztudomású, hogy 2003-ban erősebb volt a forint, mint 2004-ben vagy most 2005 elején. 
Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a kérdést, akkor láthatjuk, hogy a nagy tőkeerejű, multinacionális hátterű cégeket érintette a legkevésbé a forint árfolyama. Ezzel szemben az exportra termelő kis és közepes magyar vállalatok körének tényleg kedvezőbb lenne a gyengébb forint, mert ezzel nagyobb lenne a forintban számított exportbevételük és nyereségük. 
Egy másik vizsgálandó terület a kelet-európai országok valutájának „erőssége”. Mind a lengyel zloty, mind a cseh és a szlovák korona, mind pedig a szlovén tolár esetében láthatjuk, hogy a tőkepiaci befektetők kedvelik ezeket az országokat, hiszen itt előnyösebb állami értékpapírt vásárolniuk, mert jelentősen magasabb kamatot kapnak, mint például a 4 százalékos kamatozású német állampapírok esetében. Mindez felhajtja a zloty, a korona és a többi kedvelt ország fizetőeszközének az árfolyamát. 
A forint esetében is ezzel állunk szemben. Tehát alapvetően nem a Nemzeti Bank tartja mesterségesen magasan a forintot. 
De visszautalva az első kérdéshez: kisebb államadósság esetében kevesebb kölcsönt kellene felvennünk, így csökkenhetne a kamatszint, amely ma magasan tartja a forint árfolyamát. Tehát ma alapvetően az államháztartás hiánya a lényegi probléma, és ezért is érthető, hogy miért vonta az Európai Bizottság a „túlzott deficit eljárás” hatálya alá Magyarországot. 
Azért vagyok elkeseredve, mert az adóssághelyzetből fakadó teendőket nem látom tükrözve a 2005-ös költségvetésben, sem a kormányfőnek és a kormányzati személyiségeknek megnyilatkozásaiban. Nem tűnik hihetőnek emiatt a most szóba hozott adómérséklési kormányzati korrekciós program sem.
- Több ellenzéki politikus nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Fitch Nemzetközi Minősítő Intézet Magyarországot befektetési területként az A pluszról „sima” A-ra visszaminősítette.
- Nem tartom ezt akkora nagy ügynek. A másik két piacvezető intézet - a Moody’s és a Standard & Poor’s - ugyanis nem változtatott a besorolásunkon, sőt most csak annyi történt a Fitch-nél, hogy a korábban kedvezőbb (A+) besorolást sorolták vissza a többi, említett intézetnél „meglevő” A-ra. Amúgy ez utóbbi is kedvező. 
- Ugyancsak vitatéma, hogy lendületben van-e a magyar gazdaság, vagy éppen jelentősen lassul? A kormánypártok úgy érvelnek: az export várhatóan 13-15 százalékkal növekszik, és a növekedést megalapozó beruházások volumene 8-10 százalékkal emelkedik. Az ellenzék ellenben azt mondja: lassul a magyar gazdaság, növekednek a vállalkozásokat terhelő adók, ami lassítja a termelékenységet, az államadósság rontja a bizalmat. Ön hogyan vélekedik ezekről a kérdésekről?
- Lassulás nem fenyeget, mert az elmúlt évek trendjét tudjuk hozni a 4 százalékos gazdasági növekedéssel, és - ezen belül - az erőteljes exporttal és a jelentős mértékű beruházási tevékenységgel. Egyes ellenzéki megszólalásokat nem tartok szakmailag helytállónak, mert a gazdaság növekszik, jelentős visszaesés nem fenyeget. Az viszont igaz, hogy az újonnan belépett tagországok szinte mindegyike gyorsabban fejlődik, és ez számunkra relatív pozícióromlást jelent. 
- A munkanélküliség és a reálbérek területén is kitört a számháború. A munkaerőpiacon milyen folyamatokkal számolhatunk? 
- Az ellenzék jogosan hívja föl a figyelmet arra, hogy 2004-ben nem növekedett a reálbér, és 2005-ben is szerény mértékű lesz az emelkedés. Bár az is igaz, hogy a kormányzat erre büszkén mondhatja: 2004-ben viszont javult, és 2005-ben továbbra is javul az ország gazdasági versenyképessége. Fura helyzet ez: ha a bérek gyorsan nőnek, az számunkra, fogyasztóknak, alkalmazottaknak jó, de 
az ország versenyképessége szempontjából nem egyértelműen, hiszen emelkedik a gazdasági szereplők bérköltsége. És sajnos nincs olyan mértékű - például Írországra vagy Dél-Koreára jellemző - gazdasági növekedés, amely jelentős reálbér-növekedésnek adhatna jogalapot. 
A 6 százalék körüli munkanélküliségi ráta még akár kedvezőnek is tekinthető Európában, azonban új jelenségként megjelent nálunk is az ifjúsági és diplomás munkanélküliség. 
- Összességében és tömören mit mondana a magyar gazdaság állapotáról?
- A reálgazdaság komótosan növekszik, nem nagyon befolyásoltatva a politikában fortyogó vitáktól. Meglepetésre még a forint árfolyamán és a nemzetközi tőkemozgásokon sem látszottak meg ez idáig a belső gazdaságpolitikai csatározásaink. De ezt a látszólagos nyugalmat könnyen megzavarhatja valamilyen rossz hír vagy előnytelen fordulat. Az pedig kérdéses, hogy egy ilyen kiélezett országok közötti versengésben következmények nélkül eltelhet-e másfél év úgy, hogy komoly, ám rövid távon népszerűtlen reformokra már nem vállalkozik a kormány.