Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
A türelmi idő lejár

A hétvégén sorra kerülő választásokon a nemzetközi közösség reményeit most abba a személybe veti, akit minden bizonnyal megválasztanak a Palesztin Hatóság elnökévé január 9-én. A legesélyesebb ugyanis Mahmud Abbasz, a PFSZ jelenlegi elnöke, a Fatah egyedüli és kizárólagos jelöltje. Az Egyesült Államok, Izrael és az Európai Unió is az ő győzelmére számít. Azt remélik, hogy a „mérsékeltnek” tekintett Abbasz véget vet a terrorizmusnak és részt vállal az izraeli-palesztin béke megteremtésében.


Mahmud Abbasz egy muszlim és egy ortodox vallási vezetővel kampányol Fotó: Reuters

Bíztató jel, hogy Izraelben a Likud, a Munkapárt és az Egyesült Tóra Judaizmus Párt részvételével rövidesen nemzeti egységkormány alakul. Az új kabinetben Simon Peresz „második kormányfő” lesz, míg Ehud Olmert kormányfőhelyettesi rangja változatlan marad. Ariel Saron kiegyezett az askenázi ultraortodox párttal, amelynek iskolahálózatát kivonta a modernizálási program hatálya alól. A nagykoalíció megalakulásával izraeli oldalról elhárul az akadály a „gázai kivonulási terv” végrehajtása elől. 
Ha a Palesztin Hatóság élén Abbasz képes lesz kitölteni az izraeli hadsereg kivonulása után támadó biztonsági űrt, az egyoldalú terv „megállapodássá” alakul. Saron kész találkozni Abbasszal, ha a palesztin vezető megakadályozza a terrort és beszünteti az Izrael elleni erőszakra uszítást. Avi Dichter, a Shin Bét (izraeli biztonsági szolgálat) főnöke azonban óva intett attól, hogy Izrael teljes mértékben kivonuljon a Gázai övezetből. Álláspontja szerint az egyiptomi határ menti, úgynevezett Filadelfia út kiürítése következtében a térséget terroristák és illegális fegyverek fogják elárasztani. Egyes hírek szerint a Fatah kifejlesztette a 25 km hatótávolságú, el-Jasszer nevű föld-föld rakétáját. Legutóbb pedig öt föld-levegő rakétát csempésztek be Egyiptomból. Saron közvetítők útján jelezte is a Palesztin Hatóságnak: egy izraeli repülőgép esetleges lelövése súlyos következményeket vonna maga után. A választás közeledtével a szavazást bojkottáló Hamasz-tüzérséggel lőtte a zsidó településeket és Kasszám rakétákat lőtt ki Sdérot izraeli városra.
Izrael ugyanakkor igyekszik megfelelő körülményeket biztosítani a választások lebonyolításához. Közel ezer bebörtönzöttet szabadon engedett. A voksolás idejére kiüríti a főbb városokat és biztosítja a választók szabad mozgását. Gesztusként 4500 gázai palesztinnak teszi lehetővé a mekkai hadzs (zarándoklat) teljesítését. Bár Mahmud Abbasz szerint a fegyveres intifáda elhibázott volt, melynek helyét át kell, hogy vegyék a békés tárgyalások, még sincs nyugalom. Abbasz kampánybeszédei sem igazán segítették elő annak kibontakozását. Az elnöki cím várományosa ugyanis Izraelt „cionista ellenségként” bélyegezte meg, továbbra is követeli valamennyi zsidó település felszámolását, egy palesztin állam létrehozását Jeruzsálem fővárossal az 1967-ben elfoglalt területeken és a menekültek számára az Izraelbe való hazatérés jogát. Abbasz bejelentette: palesztinokkal szemben sohasem alkalmaz erőszakot, egyetlen fegyvere a meggyőzés és a párbeszéd lesz. Ugyanakkor az Izrael-ellenes harc folytatását ígérte. A körözött terroristákat hősöknek nevezte, és biztos menedéket ígért számukra. Egyes szakértők most azzal nyugtatgatják az izraeli kormányt, hogy nem az számít, mit mond Abbasz, hanem hogy mit tesz majd.
A választás tehát lefutott ügy. Abbasz biztos befutó. Nincs ellenfele. A hatalmát azonban nem a vasárnap leadandó szavazatok, hanem a Fatah fegyverei és a pénz alapozza meg. De akkor mire való a választás? George W. Bush, Tony Blair és Ariel Saron megnyugtatására, mely azt mondja: Én, Mahmud Abbasz vagyok a palesztinok képviselője, akivel megkezdődhetnek a palesztin állam megalakításáról szóló tárgyalások. A nemzetközi közösségnek azonban ez nem elég, hanem valóságos tetteket vár Abbasztól: a terror infrastruktúrájának felszámolását és az uszítás beszüntetését. A választás egyetlen jelentősége, hogy lezajlik. A következménye pedig az, hogy Abbasz számára véget ér a türelmi idő. Most már cselekednie kell. Feltéve, hogy akar-e egyáltalán, és ha igen, hogy van-e hozzá elég ereje.