Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Mártírok hangja

Délkelet-Ázsia keresztény gyülekezetei az utóbbi időben növekedésnek indultak, de a hívek rendszeres zaklatásnak vannak kitéve a helyi muszlim, buddhista és hindu közösségek, valamint az iszlám terrorista csoportok részéről. Ebben a térségben a keresztények számára rendezett szemináriumok arról szólnak, hogyan kell feldolgozni az üldöztetést, és hogyan lehet megőrizni az örömöt és békességet a szenvedések közepette is. A CBN televíziócsatorna összeállítása és a Voice of Martyrs (Mártírok hangja) című újság szerint a hívek jól vizsgáznak a gyakorlatban.


Aceh tartomány a szökőár után. A gyűlöletet nem mosta el a víz Fotó: Reuters

A világ legnépesebb muszlim országában, a mintegy 220 millió lakosú Indonéziában a keresztények a népességnek mindössze 12 százalékát teszik ki, míg a mohamedán hívők aránya 85 százalék körül van. Egyes területeken azonban - például a szökőár által kegyetlenül megtépázott Aceh tartományban - az iszlám hívek aránya eléri a 99,9 százalékot is. A túlnyomó többségben lévő mohamedánok azonban féltékenyen tekintenek a növekvő keresztény közösségekre, és igyekeznek - szó szerint - tűzzel-vassal vagy akár adminisztratív módon is megakadályozni a kereszténység térhódítását. Aceh és Tasikmalayah térségében például a hatóságok bevezették az iszlám sarija törvényt, amelyet idővel az egész országra szeretnének kiterjeszteni. Bár Indonézia két legnagyobb iszlám szervezete 2002-ben létrehozott egy fórumot a két vallás híveinek megbékítése céljából, utólag azonban hozzátették: „Tolerálunk benneteket, keresztényeket, ha garantáljátok, hogy nem térítetek át muszlimokat a hitetekre.” 
1999 és 2002 között Indonéziában intenzív erőszakhullám tört ki keresztények és muszlimok között, amelynek eredményeképpen 8000 ember vesztette életét, és több mint félmillióan kényszerültek elhagyni otthonukat. A keresztények saját bőrükön tapasztalták meg a dzsihád kegyetlenségét, és ma is gyakran esnek brutális gyilkosságok áldozatául. „Tudjuk, hogy Isten jó és hűséges hozzánk. Békességben akartunk élni a muszlimokkal, nem is gondoltuk, hogy a szomszédaink ránk akarnak rontani. Nekünk nincsenek fegyvereink, de az iszlám fegyveresek puskákkal, bombákkal támadnak, és néha a katonaság is támogatja őket.” 
Előfordul, hogy milicisták rohannak le keresztény falvakat, gyülekezeteket, templomokat vagy akár a hívek otthonait, és körülmetélkedésre vagy az iszlám hitre való áttérésre, esetleg mecsetépítésre kényszerítik őket. Ha nem engedelmeskednek, a biztos halál vár rájuk. 
A terrorcsoportok a keresztény gyermekeket elrabolják és erőszakosan iszlám hitre térítik, a hatóságok pedig a lelkészek ellen találnak ki hamis vádakat, amelyek alapján meghurcolják, börtönbe zárják őket. Rinaldy Damanik tiszteletest például „illegális fegyverkereskedelemért” ítélték három évi börtönre - az emberi jogi szervezetek szerint azonban a háttérben az állt, hogy Damanik megpróbálta a keresztényeket és a muszlimokat egymással kibékíteni, s ezzel kivívta néhány kormánytisztviselő haragját. You Yong lelkészt pedig a Laskar Jihad nevű terrorszervezet rabolta el és verte meg brutálisan - bűne az volt, hogy gyülekezete öt év leforgása alatt 100 fővel növekedett.
A keresztények helyzete hasonlóan nehéz Srí Lankán is, ahol 1980 óta több mint 200 ezer fővel gyarapodott az evangéliumi keresztények száma. Bár a hívők így is csupán a lakosság 7 százalékát teszik ki, a többségben lévő buddhisták számára már ez is túl magas arány. A buddhista tanítások szerint ugyan tolerálni kell mások hitét, és részvétet kell gyakorolni, az utóbbi években a militáns buddhisták mégis számos támadást intéztek a keresztények ellen, és a parlamentben erőteljesen lobbiztak azért, hogy egy, a megtéréseket tiltó törvény kerüljön bevezetésre.