Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára, Debera Szilvia
Adni csak jókedvvel

Különböző reagálásokat vált ki az emberekből, amikor piszkos ruhában derékig hajolt hajléktalan vagy lépcsőn ücsörgő nyugdíjaskorú nyújtja a markát pénzt kérve. Némelyeket az ápolatlan külső, a mély szegénység látványa taszít, másokat a kellemetlen tapasztalatok, hiszen több ízben kiderült, a síró hangon könyörgő valójában egy banda beszervezett tagja, a bukszánkból kiénekelt pénz pedig nem a rászorulókat, hanem a „futtatókat” boldogítja. Az amúgy szolidan javuló adakozókedvet azonban nemcsak ezek a jelenségek, hanem a köszönetnyilvánítás kultúrájának hiánya is visszaveti. 


Cégek adományaival megrakott Mikulás egy vidéki kórház kisbetegeinél Fotó: MTI

Adományra, jótékonykodásra számtalan terület és lehetőség adódik. Kiszolgáltatott gyermekek, sínylődő betegek, a környezet szebbítése - és még számtalan szükséget tárnak fel az ezekkel foglalkozó szervezetek. Hirdetésekben vagy levélben, személyesen nap mint nap találkozhatunk ezekkel a kihívásokkal. A pénzgyűjtő módszerek esetenként kifogásolhatók, de a célok nemigen. 

Ellentmondásos fejlődés

A KSH és a Nonprofit Információs és Oktatási Központ Alapítvány (NIOK) közös felméréséből kiderül, hogy számos magatartásbeli probléma gátolja az adakozókedv kibontakozását. A megkérdezettek közül többen is úgy tapasztalták, hogy az adománygyűjtők becsapták őket, utóbb kiderült, szélhámosoknak dőltek be, így a felajánlás meg sem közelítette azt a célt, amire kérték. A nyilatkozók közül némelyek úgy vélik, hitelét vesztette az adományozás „intézménye”, mivel az adakozóknak nem áll módjukban ellenőrizni a pénz útját. Kifogásolták azt is, hogy esetenként erőszakosan, rámenősen kérnek, sőt zaklatják az embereket az utcán, telefonon vagy levélben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem csak az adakozásra való nyitottságban vagy a pénz kérésének módjában van még hova fejlődni, hanem - a támogatottak részéről - a köszönetnyilvánítás vonatkozásában is. Nem hat ösztönzően ugyanis, hogy az adakozók nem kapnak visszajelzést, illetve csak akkor, ha ezúttal újra megfogalmazzák a kéréseiket. „Úgy látszik, keveset adunk, nem tartják fontosnak a visszajelzést” - fogalmazott az egyik adakozó. A tanulmány szerzői leszögezik: „Az adakozás kultúrájának fejlődését a köszönetnyilvánítás kultúrájának hiánya komolyan gátolhatja.” 
Mindezek ellenére, ha aprócska lépésekkel is, de évről évre javul az adakozókedve a magyarnak: többen élnek az 1+1 százalékos felajánlás lehetőségével, és a cégek is céltudatosabbak az adakozásban - fogalmazták meg a Hetek kérdésére az általunk megkérdezett alapítványi vezetők. Nagy különbség van azonban a kisebb és a nagyobb, illetve a hazai és a külföldi vállalatok szokásai között. A már említett felmérésből az a meglepő eredmény olvasható ki, hogy a hazai vállalatok lényegesen nyitottabbak az adakozásra, mint a külföldi tulajdonban levők. A magyar cégek között másfélszeres az adományozók aránya a külföldi cégekhez képest. A hazaiak 64 százaléka adományozott már, míg a külföldieknek csupán 42 százaléka. A legmeglepőbb talán mégis az, hogy a külföldi cégek 46 százaléka azt nyilatkozta, hogy semmiképpen nem nyújtana támogatást (!), míg a magyar cégeknek elenyésző (15) százaléka állította ezt. (Meg kell ugyanakkor azt is jegyezni, hogy a külföldi vállalatok által nyújtott támogatások átlagos összege messze meghaladja a hazai cégektől származó adományokét.)
Király Gábornak, a Gyermekétkeztetési Alapítvány kuratóriumi elnökének tapasztalata is alátámasztja a felmérést. A multik többsége nem ad pénzt, az alapítvány javára adakozó cégek 90 százaléka kft. - fejtette ki. A multinacionális cégek inkább valamilyen promócióban részesítik a támogatott szervezeteket, vagy a saját termékeiket ajánlják fel számukra. Ennek az az előnye, hogy így gyakran olyan lehetőségekhez is hozzájuthatunk, amelyek elérhetetlenek számunkra - mondta az elnök. Ilyen lehet például a felkínált óriásplakát reklámhirdetési lehetőség, vagy az, amikor egy áruházlánc receptkönyvet árul, melynek bevételét a kiválasztott szervezetnek ajánlja fel. Egy nagy lapcsoport például minden eladott újság után 1 forintot a vakok és gyengénlátók számára ajánl fel. 
Király Gábor úgy látja, hogy egyre tudatosabbak a cégek, egyre többen dolgoznak ki úgynevezett adakozási stratégiát, szánják el magukat valamilyen terület támogatására. Király több olyan esetet ismer, hogy a vállalat a partnerei karácsonyi ajándékára szánt pénzt adományokra költi, és levélben értesíti a partnereket, hogy mire is fordították a keretet. Egyre több vállalat világosítja fel az alkalmazottait az 1 százalékos felajánlás lehetőségeiről.
Morzsányi Éva, a Magyar Vöröskereszt főtitkára a Heteknek kifejtette, hogy ilyenkor, karácsony táján nemcsak a magánszemélyek, hanem a vállalatok is jobban megnyílnak az adományozásra. Vannak olyan cégek, amelyek ingyenkonyhát üzemeltetnek, illetve egyes éttermek maguk biztosítják önköltségen az ételek elkészítését és kiosztását. Számos jelét láthatjuk ezeknek az utcákon: az év végén megszaporodnak az ingyenkonyhák, a különféle karitatív tevékenységek, ruha-, étel- és élelmiszercsomag-osztás stb. 

Sok kicsi sokra megy

A vállalatokkal ellentétben a magánszemélyek adakozási struktúrájában nem látni elmozdulást, változást - fejtette ki Király Gábor. Meglepő - mondta -, hogy a szegények, a nyugdíjasok és a viszonylag jómódúak adakoznak szívesebben, a többséget kitevő közbülső rétegre azonban ez egyáltalán nem jellemző. 
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tapasztalata is egybecseng ezzel az állítással. A szervezet inkább az úgynevezett tisztes szegény rétegből számíthat jótékonyságra. Ők ugyanis nagy valószínűséggel megtapasztalták a szükséget, tehát nagyobb szociális érzékenységgel rendelkeznek, mint a másik két réteg, az úgynevezett mélyen szegények, illetve a kifejezetten tehetősek, akik nem annyira adakozók - fejtette ki kérésünkre a szeretetszolgálat munkatársa. 
A tapasztalat szerint leginkább a pénzhiányra hivatkozva utasítják el az emberek az adakozást, pedig kicsinek tűnő összeg is nagy segítséget jelenthet. Király Gábor elmondta, hogy bevételük jellemzően kis tételekből adódik össze. A kiskeresetűek csupán néhány száz forintot küldenek. Az alapítványhoz beérkező átlagadomány nem több mint 2700 forint, ami nagyon-nagyon sok apró tételből, és néhány jelentősebből, néhány tízezer forintból tevődik össze. Vállalatok esetében 4700 forint az átlag. Ezekből a látszólag kis tételekből mégis évente 200 millió forint gyűlik össze, amiből a rendkívül hátrányos helyzetű gyermekek étkezési lehetőségeit segítjük elő - fejtette ki. Az 1 százalékos felajánlást is nagyon fontosnak tartjuk, hiszen a számtalan kis összegből is jelentős tétel gyűlhet össze. Az idén 105 millió forintot ajánlottak fel a GYEA számára, amiből alapvető élelmiszereket tartalmazó csomagokat adunk hátrányos helyzetű családoknak. Az Aranyág Alapítvány bevételének nagy része is az 1 százalékos felajánlásból származik. A leginkább orvosi műszereket, berendezéseket vásárló alapítvány - az adakozóknak köszönhetően - 1995 és 2003 között 365 millió forinttal járult hozzá a gyermekgyógyászat színvonalának javításához orvosi műszerek, berendezések vásárlásával. 
A kis pénz fontossága mellett érvelt Morzsányi Éva is. Mivel az alapítványok többsége pusztán az adományokból gazdálkodik, minden forintnak megvan a helye. Az emberekben él a szociális érzékenység - mondta a főtitkár aszszony. Az egészségügy, vagy például egy szorult helyzetbe jutott család megsegítése sokakat meg tud mozgatni. Emlékszem - folytatta - egy nyugdíjas rokkant bácsira, aki személyesen hozott be hozzánk tízezer forintot annak a nehéz sorsú családnak a megsegítésére, akit előzőleg a televízióban látott.