Vissza a tartalomjegyzékhez

Mosberger Pálma, Major Nóra, Belfast
A pénz dolgozzon neked

Derek Harrison vérbeli ír üzletember. Az a fajta, aki sose tanulta a „szakmát”, mégis ismeri minden fortélyát. Harrison úr a közelmúltban több magyar ingatlanbefektetésre is szert tett: nemrég vásárolta meg a balatoni repülőtér jelentős hányadát és a budapesti Lánchíd Palace-t. Véleménye szerint Magyarország az egyik legerősebb frissen csatlakozott EU-tagország: alacsony a munkanélküliség, a gazdaság nagyon jó, a termőföld nagyon olcsó, az emberek magasan képzettek, a kultúra kimagasló, Budapest pedig gyönyörű. Az észak-ír származású milliárdossal Belfastban beszélgettünk.


Derek Harrison: „Fontos, hogy megbízzanak benned az emberek!” Fotó: Mosberger Eszter

- Vásárolt ma valamit, Harrison úr?
- Igen. 1,5 millió fontért (550 millió forint) vettem egy lakóházat Portadownban. Most lakóházakat veszek, mert az itteni lakóövezeti zónák nagyon szűkösek. Ha nő a kereslet, nagyon felmennek az árak is. A titok az, hogy mindenkinél több házat vegyél, és akkor már befolyásolhatod az árakat. Az egyetlen probléma csak az, hogy ez nagyon sokba kerül.
- Ha jól sejtem, Ön főleg ingatlanokban utazik. Hogyan működik a vállalkozása?
- A vállalkozásom igazából egy háromfős csapat. Egy nyugdíjas bankár, aki annak idején egy észak-ír bank feje volt, egy ügyvédnő, no és jómagam. Ezen kívül van egy csapat építészünk, ügyvédünk, munkásunk, akik mindnyájan alvállalkozóként dolgoznak nekünk. És persze a bankok…
Tehát én megveszem a földet, és miután kész vannak a tervek, jöhetnek az építők. Ez egy különleges módszer, mert nem én fizetek a munkásoknak, hanem megszervezem, hogy amikor az épületet eladjuk, az építők is megkapják a munkadíjukat. Tehát az építők nem nyúlnak az én pénzemhez, és én sem az övékhez. A titok az, hogy nem gyűjtök milliókat a házak építésére. Én megveszem a földet, a gárda pedig felhúzza rá a házat. Ők is jól járnak és én is.
Egy fontos dolog van, hogy az emberek megbízzanak benned és tudják, hogy fizetni fogsz, mert tudsz és akarsz is. Ha egyszer nem fizetsz, akkor annyi a jó hírnevednek. A határidőket mindig be kell tartani.
- Mi alapján dönti el, hogy hová fektesse be a pénzét?
- Részben szerencsés helyzetben vagyok. Mindennap felhív valaki, és felajánlja nekem a földjét, mert én talán mindenkinél több földet veszek Észak-Írországban. Ma például három ilyen telefonhívást kaptam… Ezek néha jó ajánlatok, néha nem. Ekkor persze elutasítom, hiszen holnap is lesz nap.
- Miért éri meg jobban nálunk, Magyarországon befektetni, mint más országokban? 
- Mert Magyarországon alacsony a munkanélküliség, a gazdaság nagyon jó, az emberek magasan képzettek, a kultúra kimagasló, Budapest pedig gyönyörű. Úgy gondoljuk, hogy a mostani ingatlanárak a tízszeresükre nőnek majd a következő 15-20 évben. Magyarországon még nagyon olcsó a termőföld is, 1 holdnyi (kb. 4000 négyzetméter) földterület 400 euróba kerül. 30 éve Írországban 1 hold föld mindössze 300 euró volt, ma már 15 ezer euró. Hát ezek a fő indokok. 
- És mik az egyéb indokok?
- Szeretjük Magyarországot. Nem lehet nagyon észrevenni a szegénységet, az épületek szépek, a vasúthálózat megfelelő. A termőföld is jó minőségű, mert sík és termékeny. Kellemes meleg a nyár és nagyon hideg tél. Egyébként Magyarország az egyik legerősebb a most csatlakozott országok közül. Én, például, sosem fektetnék be Romániában, Észtországban vagy Belorussziában.
- Ez igazán hízelgő. És mi a véleménye a magyar adórendszerről?
- Nem bánom, hogy ilyen sok adót kell fizetnem, amíg nagy profitot tudok elérni. Én nemcsak a pénzért csinálom ezt, hanem az izgalomért, a büszkeségért!
- Mit javasolna a magyar kormánynak? Ön szerint hogyan tudna az ország még több külföldi befektetőt idevonzani?
- A kormánynak védenie kellene a mezőgazdákat, és le kellene vinnie tíz százalékra a társasági adót. Legyen egyszerű az adórendszer, mint Írországban! Fejlesztenie kellene a logisztikát és a munkaerő minőségét. Érdemes lenne beengednie az emigránsokat, mert ez csak előnyére válna az országnak, hiszen több pénz folyik a gazdaságba. A britek is ezt tették, és a gazdaság felélénkült. Több ember többet költ, több adót fizet. 
- Ezzel a programbeszéddel indulhatna a választásokon… És mi a helyzet az ingatlanokkal?
- Az ingatlanpiac a kormány segítsége nélkül is nagyon jól működik. 
- Mit tudna tanácsolni a magyar gazdáknak?
- Számukra nagyon jó üzlet lenne, ha biotermékeket gyártanának. Ha létezne egy erre felállított minősítő hivatal, akár négyszeres árat is elkérhetnének egy-egy igazi biotermékért. A külföldiek Magyarországon nem vehettek szántóföldet 2008-ig, akkor viszont rengetegen vásárolnak majd. Most is jó pár ír vesz mezőgazdasági földet Lengyelországban, mert ott már lehet.
Pár éven belül Európa egy lesz, de a föld ára országról országra változik. De 10-15 év múlva a magyar föld árának egyenlőnek kell lennie a némettel vagy a hollanddal, hiszen a gabona ára is egyenlő lesz egész Európában. A helyi földtulajdonosok nagyon gazdagok lehetnek majd, csak az a fontos, hogy ne adják el a földet. Használják ki az értéknövekedést, és a segítségével vegyenek valami mást!
- A magyar gazdáknak mégis sokat fáj a feje az unió miatt. Önnek mi a véleménye az EU-ról?
- Jó az egységes vám- és határrendszer. Véleményem szerint briliáns ötlet volt bevonni Kelet-Európát. Mindenki profitálhat ebből - amíg a bürokrácia nem nő túl nagyra. Szerintem Magyarország is nyertes lesz, mert alacsony a munkanélküliség, jó az oktatási rendszer és szorgalmasak az emberek. Pár év múlva hasonló lesz, mint Német- vagy Franciaország. Írország is reménytelen helyzetben volt, de a fejlett oktatási rendszer kihozta belőle.
- De Írország nem csak egy volt a sok csatlakozó ország között, mint Magyarország… 
- Nos, ez a negatív gondolkozás. Pozitívan kell látni a jövőt. A hazátok most sokkal jobb állapotban van, mint Írország volt a csatlakozásakor. Magyarország központi helyen van, jó az idevezető úthálózat. Amíg nem láttad, hogyan mentek fel Dublinban az ingatlanárak, addig nehezen tudtad elképzelni, hogy ilyen megtörténhet. De megtörténhet...
Magyarország a legjobbak között van. Van autóipar, gyógyszer-, microchip- és számítógépgyártás. Valószínű, hogy ez a második, balatoni reptér logisztikailag nagyon jó kezdeményezés lesz. Főleg ha körül lesz építve raktárakkal…
- Ön hogyan profitált annak idején hazája csatlakozásából?
- Mielőtt Nagy-Britannia csatlakozott volna az unióhoz, tíz millió tyúk volt Észak-Írországban és csak egymillió ember. A kormány garantálta a tojásárakat. A tojások egy részét exportálták, a felesleget pedig összetörték. A csatlakozás után ez illegális lett. A tojástöbblet drasztikusan lecsökkentette a termék árát, így rengetegen abbahagyták a termelést. Én viszont nem hagytam abba, hanem közvetlen a háziasszonyoknak árultam a tojást harminc közvetítőmmel. Míg a boltban mondjuk 24-be került én 20-ért árultam, amiből 4-et a közvetítő kapott. A háziasszony nagyon jól járt, hiszen helybe hozták, és olcsóbban kapta a friss tojást. Később már csak irányítási feladataim voltak: tyúkfarmokat foglalkoztattam és megszerveztem a szállítást először kisebb boltokba, majd szupermarketekbe is. Az elején a piac 1 százalékának lefedéséről csak álmodoztam, aztán enyém lett a 35 százaléka. 
- Honnan veszi ezeket az ötleteket? Nem valószínű, hogy az egyetemen tanulta…
- Eredetileg egy szimpla csirkefarmer voltam. Igaz, egy évet jártam egyetemre, de ott csak könyvelést tanultam. Én általában három egyszerű számot figyelek: a föld árát, az épület építési árát és, hogy mennyiért tudom eladni. A három összeg különbsége a profitom. Az épület építési ára elég stabil. Az építési terület ára és a kész ház eladási ára területenként változik. Ki kell számolni százalékosan, hogy melyiken keresek többet a befektetett pénzhez képest. Az egész világ a százalékokról szól! Rengeteg dolgot kipróbáltam már, valami működött, valami nem. De egy dolgot biztosan tudok, muszáj, hogy nagy legyen az árrés és a forgalom. Pár éve vettem egy darab földet. Pontosan 2001. szeptember 12-én, a New York-i események után másnap. Én voltam az egyedüli ember, aki elment az aukcióra. Senki más nem jött, mert a bankok azt ajánlották, hogy ne vásároljunk. De én elmentem, és olcsón megvettem. Sok ember pánikolt be abban az időszakban. Emlékszem, akkoriban azt tanácsolták nekem, hogy adjam el az összes londoni tulajdonomat. Aranyszabály, hogy ha a többiek pánikolnak, te csak maradj nyugton és várj! Az ingatlan árak úgyis visszaállnak majd és emelkednek. 
Megemlítenék egy másik esetet is. Egy tanár házaspár 1989-ben vette meg az első kiadandó ingatlanját, és 15 év múlva már 700 ingatlanjuk volt. Amikor az elsőt megvették, rögtön kiadták. Közben nőtt az értéke, és ezt felhasználták ahhoz, hogy egy másodikat vegyenek. Aztán ennek is nőtt az értéke, és ez lehetővé tette, hogy másik kettőt vegyenek, aztán még plusz négyet és így tovább. Ha az első mondjuk 10 ezret ért, akkor 18 hónap alatt 15 ezerre nőtt az értéke, így a bank több pénzt adott nekik, és ebből vették az új házat. Volt olyan később, hogy olcsóbban jutottak a házakhoz, amikor már akkora volt vásárlóerejük, hogy egyszerre 10-et vehettek. A fontos az volt, hogy a lakások bérleti díja fedezte a kölcsön kamatait. Csupán annyit kellett tenniük, hogy fizették a kamatokat, az elején pedig egy kis tőkére volt szükségük. 
- Meg lehet ezt valahogyan tanulni, vagy így kell születni?
- Általában bele lehet tanulni. Leggyakrabban az nyer, aki a legnagyobb kockázatot vállalja. Néhány embert már 1 millió euró hitel is megijeszt, néhányat csak 10 millió. A legtöbb ember nem tud kooperálni, együtt élni a bankkölcsönnel. 
Képesnek kell lenni, hogy elég laza, nyugodt legyél, hogy tudd, hogy ezzel a pénzzel újabb pénzt fogsz keresni. Hiszen a pénzt valahogy elő kell teremteni a beruházáshoz. Ahhoz pedig, hogy képes legyél visszafizetni a pénzt, mozgásban kell tartanod, hogy a pénz dolgozzon neked!
De mondok ehhez egy kis találós kérdést: egy lónak 4 patkója van, mindegyikhez 8 szög kell, tehát 4 láb, 8 szög. Hány szög kell összesen?
- Harminckettő. 
- Nagyon jó! Elképzeled, hogy a kovács 1 euró-ért vállalja az elsőt, 2-ért a másodikat, 4-ért a harmadikat. Mit gondolsz mennyibe fog a 32 szög kerülni? Mondd meg nekem gyorsan!
- 32 euróba, mert minden szöget másik kováccsal patkoltatok meg.
- Á, azt nem lehet. Egy kovácsnál kell az összeset megcsináltatni. Szóval a végösszeg több lesz, mint egy millió. Ugyanez történt azzal a házaspárral is, akikről az előbb meséltem. Az első ház megadta a lehetőséget arra, hogy 2 házuk legyen. A 2 ház megadta a lehetőséget arra, hogy 4 házuk legyen, mivel kihasználták, hogy a házak értéke nőtt. Ahogy eléred a 250 házat, onnan már könnyű lesz elérni az 500-at is. Mindig az első a legnehezebb.
- Itthon sokan még egyetlen házba se mernek belevágni. Túl nagy a rizikó, mivel nagyon kevés embernek van igazán pénze. 
- Ahhoz, hogy „pénzt tudj csinálni”, muszáj, hogy rendelkezésedre álljon némi pénz. Ehhez kell a jó ötlet és a tudás. A második fontos dolog, hogy ismerd a föld értékét. Ha nem tudnám az árakat, bajba kerülnék. Ha tudod, hogy mennyit ér a föld és a pénz is elérhető, akkor már könnyű. Kölcsönt felvenni csak akkor éri meg, ha biztos vagy benne, hogy a pénzzel újabb értéket hozol létre. A múlt évben összesen 120 millió fontért vásároltam - persze bankkölcsön segítségével, tulajdonosi megosztással, befektetőkkel és az értéknövekedés kihasználásával. 
- Mi az, ami leginkább megkülönbözteti az üzletembereket az átlagembertől?
- A kovácsos mesét általában úgy szoktam elmondani, hogy a kovács azt mondja, nagyon elfoglalt, ezért választhatok, hogy 5000 euróért patkolja meg a lovat, vagy 1-ért az elsőt, 2-ért a másodikat, 4-ért a harmadikat. Melyik az olcsóbb? És az emberek általában az utóbbit választják. De ha összeadod, hirtelen egy óriási összeget kapsz. Az egész üzleti élet arról szól, hogy tudjál szorozni, osztani és összeadni. Nagyon jónak kell lenned matematikából!