Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács Ibolya Anna
Értékválasztás

Lassan kultúrharccá „nemesedik” a finiséhez közeledő elnökválasztási kampány Amerikában. 
A választópolgárokat megosztó kérdések között elsődleges szerepet játszik a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások és az iraki háború megítélése, valamint a melegházasság engedélyezése fölötti heves vita. A politikai és erkölcsi aspektus mellett a finis közeledtével egyre inkább előtérbe kerül az elnökjelöltek személyiségének megítélése. 
A legutóbbi közvélemény-kutatások azt igyekeznek felmérni, hogyan ítélik meg az amerikaiak Bush elnök és vetélytársa, John Kerry személyiségjegyeit, és ennek alapján az elnöki tisztségre való személyes alkalmasságukat. 


George W. Bush előadást tart az amerikai értékek védelméről. Alapkérdésekről folyik a vita Fotó: Reuters

Az AP hírügynökség felmérése szerint az amerikai szavazók kétharmada határozottabbnak, ugyanakkor valamivel több mint a fele arrogánsabbnak is tartja Busht, mint John Kerryt. Valamivel többen érzékelik úgy, hogy a jelenlegi elnök optimizmust tud önteni beléjük, mint ahányan Kerryvel kapcsolatban vélik ugyanezt. 
A kérdések emellett a két elnökjelölt más személyiségjegyeire is vonatkoztak, köztük az intelligenciára, szeretetreméltóságra, együttérzésre, őszinteségre. Nem jelentéktelen tehát, hogy a jelöltek milyen benyomást tesznek potenciális választóikra. A mindezt megítélő választók többsége egyébként konzervatívnak tekinti magát Amerikában, emellett azonban jelentős hatással bír az egyre határozottabban fellépő, Bush elnököt nyíltan és élesen bíráló liberális oldal. A lakosságot talán legerősebben megosztó kérdés a homoszexuális házasság engedélyezése, melynek vitája jelen pillanatban is folyik. 

Szerdán az amerikai szenátus elutasította azt az alkotmány-kiegészítést, amely leszögezné, hogy a házasság csak egy nő és egy férfi egységét jelenti, és amely egyben a jövőre nézve is megtiltaná egy, ezt az elvet felülbíráló törvény elfogadását, megtagadva ezzel a melegek közötti házasságkötés jogát - melyet egyébként Massachusetts államban jelenleg is gyakorolnak. A házasságnak ezt az értelmezését különben számos, magát liberálisnak valló amerikai is magáénak érzi, elutasítva a hivatalos házaspári státusnak a melegekre való alkalmazását. A szenátus tehát a társadalom többségének nézeteivel szemben nem vállalta fel a döntést, nem kis mértékben a kisebbségi, ám igen heves ellenreakciótól tartva. 
„Álom volt, vagy valóság? Valóban megtörténtek az elmúlt négy év eseményei?” - teszi fel a kérdést ennek a kisebbségi véleménynek az egyik markáns képviselője, az amerikai Michael Moore legújabb, Fahrenheit 9/11 című filmjében, és siet is már az elején leszögezni: nem álom volt! A múlt hónapban bemutatott, és július elején már Franciaországba és Angliába is eljutott filmet, melyet teljes egészében a George W. Bush elnök elleni megsemmisítő kritikának szentelt, Moore forgatókönyvíróként, producerként és rendezőként is jegyzi. 
A Fahrenheit 9/11 - hasonlóan Moore korábbi munkáihoz - igencsak megosztotta a közvéleményt. A Los Angeles Times „az amerikai politikai élet elmúlt négy éve alternatív történetének” nevezte, ugyanakkor széles körben kiérdemelte az egyszerű „propaganda” jelzőt is. Moore filmje a 2004-es cannes-i filmfesztiválon debütált, ahol a nemzetközi zsűri rögtön a fesztivál fődíjának számító Arany Pálmával jutalmazta. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás utóhatásával és az iraki háborúval, valamint Irak lerohanásával foglalkozó alkotás első kockáit látva nehezen hihető, hogy minden politikai felhangtól mentes döntés született, bár a zsűri tagjai igyekeznek ezt a gondolatot erősíteni. Való igaz, Moore kiválóan állítja cseppet sem leplezett, elfogultságtól egyáltalán nem mentes politikai állásfoglalása szolgálatába a filmes eszközöket. Egyes jelenetei akár megrendítőek is lehetnének - például az ikertornyok elleni terrortámadás felidézésekor a sötét képernyő, majd a csupa felfelé néző, döbbent, megrettent arc, az épületből kirepült, levegőben szálldogáló gyűrött papírlapok -, ha mindezt nem venné körül elölről és hátulról is az arrogánsan kioktató, szájbarágó stílusban megszólaló Bush-ellenes propaganda, hogy véletlenül se értse félre senki: Bush pontosan azért lett az Egyesült Államok elnöke, hogy teljes romlásba döntse az országot. Ilyen módon tehát Moore egyértelműen politikai kampányfilmet alkotott még akkor is, ha a versenytárs, John Kerry neve fel sem merül benne. 


Michael Moore filmrendező. Dokumentumok helyett propaganda Fotó: Reuters

Már a film bevezetése megteremti az alaphangot: a 2000. évi választások eseményeit, különösen a floridai újraszámlálásért folytatott küzdelmet idézi fel, igyekezve alátámasztani azt a gondolatot, hogy Bush elnöksége illegitim - az amerikai népet becsapták. A bemutatott dokumentumok között szerepel többek között egy újság címlapja, amely szerint Al Gore valójában több szavazatot kapott Floridában, mint George W. Bush - kifejezve ezzel, hogy Moore szerint Gore nyert volna, ha a Legfelsőbb Bíróság beavatkozása nem akadályozza meg a szavazatok újraszámlálását. A film a továbbiakban kitér arra is, hogy a Bush család és Oszama bin Laden családja között szoros, jelentős anyagi hasznot hozó kapcsolat állt fenn, és többek között ez is oka annak, hogy az elnök nem tett semmit a terrorfenyegetés megakadályozására - sőt a támadások után lehetővé tették, hogy a terrorista vezér családtagjai komolyabb kihallgatás nélkül, az állam költségén elhagyják az országot (ugyanakkor a szeptember 11-ei eseményeket vizsgáló kongresszusi bizottság megállapította, hogy a huszonhat családtagból huszonkettőt részletesen kihallgattak). 
Figyelemre méltó, hogy május 22-én a cannes-i közönség húszperces (egyes francia lapok szerint 23 perces) tapssal, állva ünnepelte azt a rendezőt, akinek dokumentumfilmje pusztán művészi erényeivel kiérdemelte a nagy presztízsű fődíjat - majd’ ötven évvel azután, hogy utoljára ebben a műfajban ítélték oda az Arany Pálmát (összevetésként érdemes megemlíteni, hogy 1956-ban a mélytengereket kutató Jacques Cousteau és Louis Malle érdemelte ki azt). Moore, aki már korábban, a Kóla, puska, sült krumpli (eredetileg Bowling for Columbine) című filmjéért kapott Oscar-díj átvételekor is kihasználta az alkalmat, hogy politikai véleményének hangot adjon (a díjkiosztón résztvevők közül többek megrökönyödésére), most sem tagadta meg magát. Megköszönte a zsűrinek, hogy felkeltették az igazságra vágyó amerikai nép figyelmét a film iránt, majd kijelentette: ezt a díjat „a lányomnak ajánlom, az amerikaiak gyermekeinek, és mindazoknak a világon, akik a cselekedeteinktől szenvednek”. Moore kritikusai azonban kiemelik, hogy a díjat egy amerikaiak által dominált külföldi zsűri ítélte oda, amelynek egyetlen francia tagja volt. 
A Fahrenheit 9/11 forgalmazása eleinte problémásnak tűnt: kezdetben Mel Gibson Icon Productions nevű cége tervezte a forgalmazást, majd 2004 májusában Moore bejelentette, hogy a Miramax vette át a feladatot, amely 1997-ben forgalmazta már egy korábbi filmjét. Májusban azonban a Disney - a Miramax anyavállalata - akadályokat gördített a film észak-amerikai forgalmazása elé, a szerződésben foglalt bizonyos záradékokra hivatkozva. Nem hivatalos források szerint a Disney attól tartott, politikai csatározásokba kerülhet a film révén. Végső megoldásként a Miramax két alapítója, Harvey és Bob Weinstein személyesen szerezte meg a film forgalmazásának jogát, egy külön erre a célra alakult cég nevében. A közel-keleti forgalmazást egy egyesült arab emirátusokbeli cég végzi, amelynek ügyvezetője kijelentette: Moore-t az arab térségben „arabbarátnak” tekintik. 
A június 25-27-ei hétvégén 868 moziban bemutatott Fahrenheit 9/11 Amerikában és Kanadában 23,9 millió dolláros hasznot hozott. Ez több, mint amit bármely egész estés dokumentumfilm elért eddig forgalmazása teljes ideje alatt, beleértve Moore korábbi alkotását, a Kóla, puska, sült krumplit is. 
A film politikai visszhangja mellett „művészi” elégedetlenséget is keltett. Címe Ray Bradbury világhírű, Fahrenheit 451 című regényére utal, ahol a 451 fok azt a hőmérsékletet jelöli, amelyen a könyvek elégnek. Moore ennek mintájára választotta a szeptember 11-ei dátumot, a 9/11-et - magyarázata szerint ez az a hőmérséklet, amelyen a szabadság elég. A párhuzam jól is hangzik, egyetlen hibája, hogy az eredeti kitaláló tiltakozott ötlete kérdés és engedély nélküli felhasználása, pontosabban „ellopása” ellen, egyéb, itt nem idézhető kitételek mellett „rettenetes embernek” titulálva Michael Moore-t, és bocsánatkérést követelt. 
A Fahrenheit 9/11-gyel Moore minden bizonnyal jelentős részt vállal a választási kampányból, és nem kis mértékben befolyásolhatja George Bush újraválasztási esélyeit is. Nyilván ez az igénye fogalmazódott meg a film végszavaként szereplő kijelentésében is, mely szerint az amerikai közönséget „még egyszer nem fogják becsapni”.