Vissza a tartalomjegyzékhez

Kánai András
A diktatúránál a gyenge demokrácia is jobb

Az idei, 75. könyvhéten jelent meg a magyar származású humorista, Ephraim Kishon (Kishont Ferenc) két újabb kötete. A világhírű izraeli író rendszeres hazalátogató, így a múlt heti könyvünnep keretében nyílt alkalmunk vele egy rövid beszélgetésre.


Efraim Kishon Fotó: Somorjai L.

- Ma, ilyen tekintélyes korban, ennyi író-olvasó találkozóval a háta mögött még mindig ugyanolyan izgalmat érez a dedikálásoknál?
- Nézze, ha az ember az én bibliai koromat megéri, és harminchét nyelvre lefordítják, már kevesebb az izgalom. Habár a mostani látogatás tartogatott izgalmakat. Az első nap vihar tört ki, olyan humoros jelenet kerekedett, hogy minimum Fellininek kellett volna ezt megfilmesítenie. A legközelebbi dedikációmra - ugye így mondják? - talán hóviharban fog sor kerülni.
- Őszintén megvallva, a Magyarországon megjelent Kishon-könyvek közül nekem az önéletrajzi „Hogy volt?” tetszik a legjobban.
- Mások is mondták ezt már. Mostani két új könyvem viszont egyrészt a politikával, másrészt a Bibliával foglalkozik. Az első, a „Hiszi a piszi”, a nyugati típusú demokráciát igyekszik darabokra szedni, megmutatni, hogy mi van a dolgok mögött. Mert tudja, a politikus azt csinálja, ami jó neki. Ha közben jó az országnak is, az csak szerencse. Ugyanakkor még a gyenge demokrácia is jobb, mint a diktatúra. Az előbbit legalább nyugodtan lehet kritizálni. A másik könyvemet a Biblia ihlette. Mert a legtöbb ember nem is tudja valójában, mi is a Biblia.
- Miért, mi a Biblia?
- Óriási, grandiózus mű, polgári törvénykönyvvel, rengeteg krimivel és gyilkossággal. Mivel én eredetiben olvasom, tudom, miről beszélek. Ennek a könyvemnek az a címe, hogy „Alma a fa alatt - A Tízparancsolat használati utasítása”.
- Ön mindig is nagy kételkedő hírében állt… Ha jól tudom, disszidálásakor, 1949-ben nem hitték el a bécsi hitközségen, hogy Ön zsidó?
- Mert akkor sok háborús bűnös próbált meglógni, én meg tipikus nyilasnak nézhettem ki. Hiába adták a kezembe az imakönyvet, azt sem tudtam, mit csináljak vele. Szerencsére egy ismerős igazolta a személyazonosságomat. Később is sok bukfencem volt. Elsősorban, hogy héberül írok.
- Még jó, hogy a kibucban latrinát takarított…
- Igen, mert a kötelező klozetpucolás után tanultam meg a felnőttkorban sokak szerint már megtanulhatatlan nyelvet.
- És a magyarral hogy áll?
- A feleségem szerint én minden nyelvet magyarul beszélek. Egyébként először héberül írom meg a könyvet, azután fordítom magyarra. Később németre is.
- Visszatérve a politikusokra, a választásokat minek tartja? Hiúságok vásárának?
- Hazugságok vásárának.
- Honnan szerez tudomást a magyarországi történésekről?
- Van nekünk magyar nyelvű lapunk, az Új Kelet, abból, aztán a világsajtóból, na meg ha itt vagyok, nyitva tartom a szemem.
- Szokás mondani, hogy Magyarország komor, rosszkedvű ország. Hogy látja ezt a humorista Ephraim Kishon?
- Magyarország komoly jövő előtt áll. Már a kommunista világban is itt volt a legjobb a helyzet.
- Milyen az izraeli humor? Igaz, hogy háborúban hallgatnak a múzsák?
- Szerintem nincs sajátságos nemzeti humor - angol humor, belga humor -, hanem ilyen és olyan nyelvű, amelynek csak az intellektuális színvonala számít.