Vissza a tartalomjegyzékhez

Tajmel Andrea
Összeomlás szélén az egészségügy

A magyar egészségügy szinte minden szempontból súlyos beteg, a diagnózis: krónikus pénzhiány. Az eddig is tarthatatlan állapot csak tovább romlik az uniós csatlakozás után: lapunknak nyilatkozó szakértők szerint, ha az előzetesen becsült számú orvos illetve ápolószemélyzet külföldön vállal munkát, összeomlik a magyar egészségügy. Úgy tűnik, a szaktárca és a politikusok a három bölcs majom nyomdokaiba léptek: szemüket, fülüket, szájukat befogják; nem látják, nem hallják a válsághelyzetet, és nem is cselekszenek. 


Mikulás látogatása egy kórházban. Ide ő is kevés Fotó: MTI

A magyar egészségügy a teljes csőd felé halad, s ha nem lesz gyors változás, a mai - amúgy is tarthatatlan - szint sem lesz tartható: egyszerűen összeomlik a rendszer. Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára (MOK) szerint a magyar egészségügyi intézmények és a politikusok úgy viselkednek, mintha nem is létezne elvándorlási probléma, pedig a jelenleg praktizáló orvosok 25 százaléka napra készen várja a legjobb lehetőséget, s a végzősök 50-80 százaléka is külföldön képzeli el a jövőjét. Egyelőre semmi sem tartja vissza őket, annyi fizetésük sincs, mint egy éjjeliőrnek, el fognak menni, mert kiválóan beszélnek nyelveket, és kinti kollégáik még inkább bátorítják őket - mondta lapunknak Gyenes. A szakorvosok tömeges távozása viszont olyan vérveszteséget okozhat, amiből már nem lehet felállni - szögezte le.
A leginkább veszélyeztetett szakterületek azok, ahol nem működik a paraszolvencia, mert az orvos effektíve nem találkozik a pácienssel - magyarázta Gyenes Géza. Aneszteziológusokból, radiológusokból, patológusokból, laborszakorvosokból már most is nagy a hiány. Ráadásul a probléma csak fokozódik azzal, hogy ezekre a területekre egyre kevesebben szakosodnak, mert a medikusok - érthető módon - szeretnének valamiből megélni, ezért kénytelenek olyan szakirányt választani, ahol számíthatnak a hálapénzre. Utánpótlás nélkül pedig egész egyszerűen kihalnak egyes szakágak. A főtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy már ma is 4,5 ezer orvos hiányzik a kórházakból, s az elvándorlási hajlandóságot figyelembe véve 5-6 év múlva hatezerre emelkedhet ez a szám, ebben az esetben viszont működésképtelenné válik a magyar egészségügyi rendszer.

Béréhség

A májusban csatlakozott tíz ország közül nálunk a legalacsonyabb az orvosok és nővérek bére, érthető, hogy a magyarok kivándorlása a legvalószínűbb. A nyugati országokban a hazai fizetések 10-15-szörösét kereshetik meg a kivándorlók. Mivel számos uniós ország orvoshiánnyal küzd, tárt karokkal várják a jól képzett és törekvő magyar szakembereket. Nem csak a számukra hihetetlenül magas fizetés olyan csábító, nagy vonzerőt jelent az is, hogy nem kell a hazánkban létkérdésnek számító hálapénzes rendszerrel viaskodni, s ugyanakkor nem szükséges megszakadni az állandó pluszmunkától, amit itthon az önként, mégis kényszerből vállalt magánpraxis, vagy a rengeteg ügyeleti idő tesz ki. (A statisztikai adatok szerint a túlórákkal együtt ma egy átlagos orvos közel 65 évet dolgozik a 40 évre szóló aktív életpályája alatt. Így az orvosok egészségügyi állapota 10 százalékkal rosszabb az amúgy is rossz állapotban lévő magyar társadaloménál, s ebből fakadóan az átlagéletkoruk is alacsonyabb.)

Nővérkék álma

Ha lehet, a szakképzett ápolók helyzete még az orvosokénál is katasztrofálisabb. Hiába képezik magukat, szereznek akár diplomát is, hogy magasabb szintű munkát tudjanak végezni, nem kellenek a kórházaknak. Ha ugyanis magasabb a végzettségük, többe kerülnek. Óvatos becslések szerint is kétszer annyi nővérre lenne szüksége a 
magyar egészségügynek, mint amennyi ma ott dolgozik. A jelenlegi állománynak pedig legalább a fele nem szakképzett, csupán segédápoló. Az intézmények érdeke ezt diktálja - s hogy mi van a betegekkel? Nem meglepő, hogy nincs még egy olyan szakterület vagy munkahely ma Magyarországon, ahol ilyen méretű lenne a fluktuáció. A szakma iránti érdeklődés drámai visszaesését mutatja, hogy 2004-ben összesen 86 nővér végez a tanulmányaival országos szinten - ám például a pécsi főiskolán a 28 fős végzős évfolyam minden egyes tagjának azonnal állást ajánlottak egy német kórházban. 

Kincstári optimizmus

Az Egészségügyi Minisztérium nem borúlátó. Mint azt Rácz Jenő helyettes-államtitkár lapunknak elmondta, felmérés ugyan nem készült a kivándorlási hajlandóságról, de úgy vélik, a praktizáló orvosoknak csupán a 10-20 százaléka óhajt várhatóan külföldre menni, míg egyetemre járók esetében ez a szám esetleg elérheti az 50 százalékot. Rácz hozzátette, többen jelezték a beutazási szándékukat, elsősorban ukrán és román állampolgárok, akik szívesen dolgoznának a magyar egészségügyben. (Eddig közel 200 orvos érkezett az említett országokból.) 
A szóvivő arra alapozza derűlátását, hogy az orvosok egy része nem beszél jól idegen nyelveken és a családjukat sem akarják itthon hagyni, így nem tudnak 
külföldön elhelyezkedni. Ezzel szemben az orvosi kamara arról számolt be, hogy Svédország ezer orvost vett át nemrég, sőt a nyelvtanfolyamon és a lakáson kívül még plusz anyagi támogatást is biztosított a kezdéshez. Az egy évvel ezelőtt felkínált norvég állásokra pedig 1800 fő jelentette be az igényét, közel harminc szakterületről. Rácz Jenő az itthon maradás ösztönzéseként ugyanakkor elmondta, hogy a tárca az idén tízmilliárd forintot szán az önként vállalt túlmunka és ügyeletek bérezésére - az alapbérek emeléséről azonban még nem esett szó.