Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Ki mit tud?

Ma még nem világos, hogy kik lesznek tagjai az iraki vezetésnek, és vajon pontosan milyen hatalma lesz az új bagdadi kormánynak sok fontos területen, így az iraki fegyveres erők irányítását illetően is? Az ideiglenes kormányzótanács soros vezetőjének hét elején történt meggyilkolása további kérdéseket vetett fel. Július elsejétől az iraki katonák ugyan amerikai parancsnokság alatt fognak működni, de Washington szerint az illetékesek kikérik majd az új kormány véleményét, ezek kivezénylését és más fontos kérdéseket tekintve. 

További kérdés, hogy milyen beleszólása lesz Iraknak az amerikaiak vezette börtönök irányításába, ahol olyan helyi polgárok is raboskodnak, akiket semmiféle bűncselekménnyel sem vádolnak, valamint vád alá helyezhet-e amerikaiakat is irakiak ellen elkövetett bűncselekmények miatt? „Sokszor tettem fel a kérdést, kinek az irányítása alatt áll majd az Abu Graib fegyház, miután Irak független állammá lesz?” - fogalmazott egy európai diplomata, majd hozzátette: „Nem kaptam erre semmiféle választ.” Egyesek mind a Bush-kormányon, mind az ENSZ-en belül azt várják, hogy az ilyen megfontolások szerves részei lesznek a Világszervezet biztonsági határozatának, amelynek célja az új iraki kormány törvényesítése, nem kevésbé több ország meggyőzése segélyek és csapatok küldését illetően. 
A döntés, amely ezeknek a kérdéseknek elodázására irányult, feszültség, sőt fejetlenség forrása lett a Bush-kormányon belül. A múlt héten például a külügyminisztériumnak két és a Pentagonnak egy magas beosztású vezetője ellentétes nyilatkozatokat adott egy képviselőházi bizottságnak arról, mi történne abban az esetben, ha egy június 30-a után beiktatott iraki kormány felszólítaná az amerikai csapatokat a távozásra az országból? Colin L. Powell külügyminiszternek kellett eloszlatnia az így támadt zűrzavart, aki leszögezte: nézete szerint az ilyen lehetőség igen valószínűtlen, de az irakiaknak természetesen meglenne a joguk, hogy az amerikai és szövetséges csapatokat távozásra késztessék, ha úgy határoznak. Amerikai hivatalos körök szerint a bizonytalanságok egytől-egyig annak a tervnek velejárói, amely lehetővé tette Lakhdar Brahimi rendkívüli ENSZ-megbízott számára, hogy határozzon az új iraki vezetőség felől. 
Washington terve az, hogy hagyni kell a jövő évi választásokig hatalmon maradó „ügyvezető kormányt”, hadd folytasson tárgyalásokat az Egyesült Államokkal, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsával, lehetőleg a térség arab országainak részvételével. Amerikai hivatalos körök úgy nyilatkoztak a június 30-a utáni iraki kormányról, hogy annak „korlátozott függetlensége” lesz, vagyis az amerikai csapatok amerikai parancsnokság alatt maradnak, és az új kabinet félreértést kizáróan az Egyesült Államok és az ENSZ irányítása alatt fog állni. Nem lesz joga létfontosságú törvények életbeléptetésére, avagy olyan kötelezettségek vállalására, amelyek kötelező érvényűek lennének a jövőre hivatalba lépő, választott kormány számára is. A Bush-adminisztráció egyik magas beosztású vezetője szerint az új ideiglenes kabinet valószínűleg átveszi az összes „átmeneti törvényt”, amelyet a megszálló erők által kiválogatott tagokból álló Iraki Kormányzó Tanács hagyott jóvá. Mások persze nem olyan biztosak ebben, mivel az irakiak közül sokan gyengének, elfogadhatatlannak, sőt árulónak tartják ezt a testületet.