Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Lefejezés, darabolás, kivégzés

Tévedtek azok, akik szerint a gúlába kényszerített iraki foglyok megaláztatása a háború morális mélypontját jelentette. Miközben az európai politikusok nagy része a közelmúltban kirobbant börtönbotrány képein szörnyülködött, az al-Kaida iraki terrorosztaga gondoskodott arról, hogy megmutassa: milyen az igazi horror. A héten egy arab nyelvű internetoldalon videofelvételt adtak közre egy amerikai civil túsz kivégzéséről, amint álarcosok lefejezik a fiatalembert, és fejét diadalittasan tartják a kamera elé. Ugyancsak a héten palesztinok Gázában hat meggyilkolt katona darabokra szedett testrészeivel igyekeznek kivonulásra bírni az izraeli hadsereget. A legutóbbi támadás nem messze attól a helytől történt, ahol néhány napja egy palesztin fegyveres hidegvérrel egyesével kivégzett négy izraeli kislányt és terhes édesanyjukat.


Nick Berg pillanatokkal a kivégzése előtt. A középen álló terrorista kardot rántva, Allah Akbar kiáltás mellett végzett a fiatalemberrel Fotó: Reuters

Az al-Kaida terrorszervezethez tartozó egyik iszlám csoport weboldalán néhány napja megjelent egy videofelvétel, amelyen öt álarcos férfi és az egyik túszul ejtett amerikai civil állampolgár, a 26 éves Nick Berg látható. A film gyakorlatilag Berg brutális kivégzését örökíti meg: a földön ülő, narancssárga overálban látható fiatalember mögött álló gyilkosok egy nyilatkozatot olvasnak fel, melyben arra figyelmeztetik az amerikaiakat, hogy a kivégzés a börtönökben elkövetett kínzásokra adott válasz, és hasonló sors vár minden amerikai katonára, aki Irakban tartózkodik. Majd Berget a földre lökik, és elvágják a torkát. Halálhörgését nemcsak az egész világ, de a családja is hallhatta. Ezt követően levágott fejét mutatja a kamera, a vérgőztől ittas gyilkosok kezében. A videóhoz tartozó képfelirat szerint a gyilkosságot Abu Muszab al-Zarkavi, az al-Kaida egyik hírhedt, jordániai vezetője hajtotta végre, az álarcok használata miatt ez azonban nem bizonyítható.


Palesztin terroristák tüzet nyitottak a négy meggyilkolt kislányra emlékező telepesekre. Senkit nem kímélnek Fotó: Reuters

George W. Bush amerikai elnök szerint nem lehet mentséget találni erre a borzalmas tettre, mely újabb bizonyítéka annak, hogy „a világ egyes részeinek mekkora szüksége van arra, hogy ott szabad és békés társadalmak jöjjenek létre”. 
A Fehér Ház szóvivője, Scott McClellan az esetre reagálva kijelentette, hogy az Egyesült Államok el fogja kapni azokat, akik ezt az aljas tettet elkövették, majd hozzátette, a videó hűen mutatja be a „szabadság ellenségeinek valódi természetét”. Tony Blair angol miniszterelnök „valóságos barbár tettnek” nevezte a gyilkosságot, Baktiar Amin, Irak új kormányának emberjogi minisztere pedig ígéretet tett arra, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a gyilkosokat bíróság elé állítsa. „Ezeket a pszichopatákat, akik ezt az erkölcstelen bűntettet elkövették, a lehető leghamarabb bíróság elé fogjuk állítani, hogy megkapják megérdemelt büntetésüket” - mondta a miniszter.
A telekommunikációs szektorban dolgozó Berg egyéni vállalkozóként ment Irakba, hogy részt vegyen Irak helyreállításában. Először tavaly év végén utazott a közel-keleti országba, majd februárban visszatért az Egyesült Államokba. Márciusban újabb munka reményében újra Irakba utazott, azonban - mivel ekkor nem kapott megrendelést - úgy döntött, hogy hazatér. Ekkor tűnt el, családja árpilis 9-én hallott felőle utoljára. 
Mindeközben az Egyesült Államok fegyveres erőinek ügyeit vizsgáló bizottság teljes gőzerővel dolgozik azon, hogy kiderítse, végső soron kik a felelősök a Bagdad külvárosában található Abu Ghraib börtönben elkövetett visszaélésekért. Bár néhány érintett tiszt szerint a kegyetlenkedő katonák azért akarták megtörni és szóra bírni a foglyokat, hogy ezáltal megmenthessék sok bajtársuk életét, a fenti történet is azt jelzi, hogy brutalitásuk visszájára sült el, és így tetteikkel még az eddiginél is nagyobb veszélybe sodorták az országban tartózkodó honfitársaikat.
A botrány kirobbanása után Bush elnök és Rumsfeld miniszter bocsánatot kértek az érintett iraki foglyoktól, és mindketten teljes körű felelősségre vonást helyeztek kilátásba. A fotókon szereplő hét tartalékost konspiráció, bántalmazás és szeméremsértő tettekért vád alá helyezték, hat magasabb rangú katonát súlyos megrovásban, egyet pedig figyelmeztetésben részesítettek. A brit katonákat ért vádak miatt Tony Blair is bocsánatkérésre kényszerült. A képeken látható bánásmódot ő is elfogadhatatlannak minősítette, és arra figyelmeztetett: „Azért mentünk Irakba, hogy véget vessünk az ilyen visszaéléseknek, nem azért, hogy részt vegyünk bennük.” Ugyanakkor Bush elnök arra is rámutatott: a botrány messze túlmutat a börtön falain. A tervezett június 30-ai hatalomátadásig már két hónap sincs hátra, így ezek az események jelentős mértékben hátráltathatják az Irak demokratizálásával kapcsolatos terveket, szennyfoltot jelentenek az amerikai hadsereg történetén és az USA nemzetközi hírnevén, demoralizálják a hadsereg többi részét, és további gyűlöletet szítanak az arab világban Amerika ellen. 
Az ügy belpolitikai szempontból sem jött jól Amerikának: George W. Bush ellenlábasai a botrányt az idei választások előtt az elnök lejáratására kívánják felhasználni, és többen máris Rumsfeld lemondását kezdték el követelni. A sebtében elvégzett közvélemény-kutatások szerint azonban Bush elnök - noha népszerűsége minden eddiginél alacsonyabb szinten áll - még mindig vezet Kerryvel szemben, és bár a lakosságnak több mint 70 százaléka vallotta azt, hogy az embertelen kínzások alkalmazása semmilyen körülmények között nem igazolható, a többség még mindig kitart a védelmi miniszter mellett is. Bush szintén ragaszkodik Rumsfeld maradásához, aki a vizsgáló bizottság általi meghallgatásán halvány utalást tett arra, hogy amennyiben posztját a botrány továbbgyűrűzése miatt nem tudná tovább hatékonyan betölteni, akkor szóba jöhet a lemondása.
Az időnként heves hangulatú bizottsági meghallgatáson Rumsfeld elismerte: a Vöröskereszt korábban készített egy titkos jelentést a visszaélésekről, és az ügyben ez év elején vizsgálat indult, amelyről a média is értesült. A felvételeket azonban - amelyekből több száz került még elő - maga is csak néhány nappal a bizottsági meghallgatás előtt látta először. Az esetek felderítésével akkor Antonio Taguba tábornokot bízták meg, akinek azóta szintén számot kellett adnia a bizottság előtt. Bár a meghallgatásokon mindeddig nem sikerült teljes biztossággal kideríteni, hogy a katonák vajon valóban parancsra cselekedtek-e, vagy pedig saját ötleteiket valósították meg, Taguba jelentése szerint a börtönt felügyelő egységre a megfelelő kiképzés elmaradása, az intézmény működtetésére pedig a megfelelő szabályzatok és a felettesi ellenőrzés hiánya volt jellemző.
A Bagdad külvárosában található börtön már Szaddám idején is a kínzás és a kegyetlenség jelképe volt, ám a főváros eleste után az épület romos állapotba került. A felújítási munkák ideje alatt az amerikaiak egy sátrakból és kisebb épületekből álló rögtönzött börtönt hoztak létre a bagdadi reptérnél, ám a beszámolók szerint itt a körülmények szinte kibírhatatlanok voltak. Az Abu Ghraib tavaly augusztusban nyitotta meg újra kapuit, de már egy szeptemberben készült jelentés is rámutatott, hogy a börtönben nincsenek meghatározva a követendő eljárások, a fegyelmezési technikák nem megfelelők, a személyzet pedig igen leterhelt. Egy őrre 15 fogoly jutott, egy zászlóaljnak pedig összesen 7000 foglyot kellett őriznie az előírt 4000 helyett. A személyzettel senki nem ismertette a Genfi Egyezmény kitételeit, és az adminisztráció is igen hiányos volt: pontosan senki nem tudta, hány fogoly is van az intézményben, a névsorolvasást a napi két alkalom helyett csupán hetente kétszer végezték el. A börtönlakók - akiknek többsége állítólag köztörvényes bűnöző, gyilkos és rabló - természetesen igyekeztek kihasználni a káoszt: folyamatosan lázadásokat szítottak, és sokaknak sikerült is megszökniük.
Az igazi probléma azonban akkor kezdődött, amikor tavaly októberben a 372. katonai rendőralakulat vette át a börtön felügyeletét. A Marylandből származó tartalékosok ugyanis előzetesen nem részesültek kiképzésben arról, hogyan kell börtönt irányítani. Az egyik tiszt szerint teljesen amatőrök voltak, még az egyenruhát sem tudták megfelelően felvenni, a viselkedésük pedig nem volt katonákhoz méltó. Ezek közül a fiatalok közül sokan még tinédzserkorban csatlakoztak a hadsereghez, különféle okokból. A képek egy részén látható 21 éves ifjú hölgy, Lynndie England, például így akarta főiskolai tanulmányait finanszírozni, míg a 37 éves Ivan Frederick nyugdíjjogosultságát kívánta biztosítani, és emellett világot is akart látni.
England, aki az egyik képen egy földön fekvő, ruhátlan fogoly mellett áll, kezében a férfi nyakára tekert pórázzal vagy lánccal, még 17 éves korában csatlakozott a hadsereghez. Egyik volt katonatársa szerint a függetlenségét hangsúlyozó, kissé fiús England szerette a nagy viharokat a szabadban megfigyelni, és arról álmodott, hogy egy napon majd viharkutató meteorológus lesz. 19 éves korában, „hirtelen felindulásból” férjhez ment, ám a frigy nem volt hosszú életű, hamarosan elvált. Családja megerősítette, hogy jelenleg az egyik szintén felelősségvonásra váró katonától, a 35 éves Charles Granertől gyermeket vár. Granertől néhány éve vált el a felesége azért, mert erősen bántalmazta. Az asszony elmondása szerint „egyszerűen csak felkapott, és a falhoz vágott”. A bajtársak beszámolói szerint pedig Frederick is kemény, a durva tréfákat kedvelő ember volt.
Míg Bush elnök arról próbálta meggyőzni az arab világot, hogy e néhány katona szélsőséges kivételnek számít, és viselkedésük nem az amerikai hadsereg általános állapotát tükrözi, a pszichológusok és történészek szerint nem kell valakinek deviáns életvitelt folytatnia ahhoz, hogy hasonló körülmények között ugyanilyen magatartást tanúsítson. Erre egy, a 70-es évek elején végzett híres kísérlet mutatott rá. Philip G. Zimbardo pszichológus a Stanford Egyetem diákjainak bevonásával kísérleti börtönt hozott létre, amelyben diákokat kért fel a szerepek betöltésére. Az alkalmi „őrök” azonban rövidesen olyan - az Abu Ghraibban tapasztaltakhoz hasonló - kegyetlenségről tettek tanúbizonyságot, hogy az eredetileg kéthetesre tervezett programot néhány nap alatt be kellett fejezni. Zimbardo ekkor azt a következtetést vonta le, hogy a fejlemények alakulását nem annyira az emberi személyiség milyensége, mint inkább a csoportdinamika és a körülmények befolyásolják. A brutalitás elszabadulásához elegendő körülmény, ha nem állnak rendelkezésre megfelelő szabályok, nincs elegendő kontroll a vezetőség részéről, illetve ha a személyzet nem részesült előzetes képzésben.
Washington reményei szerint a vizsgálathoz biztosított nyilvánosság révén sikerül majd meggyőzni az irakiakat és az arab világot a demokratikus eljárások előnyeiről és Amerika pozitív szándékairól. Egyes elemzők szerint azonban arról sem szabad elfeledkezni, hogy az arab börtönökben - beleértve a Palesztin Fennhatóság intézményeit is - mindennapos esemény a foglyok kínzása és megcsonkítása. Szerintük ezeket az eseményeket is hasonló felháborodással kellene konstatálni, viszont ezektől az államoktól eddig még senki nem várta el a bocsánatkérést.