Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Képek, amelyek beszélnek

„Ez az album egyedülálló, nincs hozzá hasonló az egész világon. Több mint kétszáz oldalon keresztül dokumentálja minden irányból és szögből egy zsidó transzport érkezését, a szelekciót, a személyes tárgyak elkobzását és végül a fizikai megsemmisítésre való előkészületeket” - olvasható a holokauszt 60. évfordulója alkalmából magyarul is megjelent „Az Auschwitz Album - Egy transzport története” oldalain. A fotók a holokauszt emléknapjára, április 16-ára megnyílt Holokauszt Emlékközpont időszaki kiállításán is kiemelt szerepet kaptak. 


Breuer Péter. Az album szerkesztője Fotó: S. L.

„Miért kell ez az album? Azért, mert a magyar történelem megkerülhetetlen dokumentumát tartalmazza, és ebben - meggyőződésem szerint - mindnyájan érintettek vagyunk. Ha akarjuk, ha nem, ha tetszik, ha nem, valamennyire mindnyájan benne vagyunk ebben a könyvben” - jelentette ki Harsányi László miniszteri biztos a bemutatón. Vita helyett tényeket közöl tehát az album, melynek eredetijét a jeruzsálemi Yad Vashem Intézetben őrzik. Huszonnyolc évvel a héber és az angol kiadás után, a kulturális tárca támogatásával, hasonmás formátumban jelenhetett meg a kötet, amelynek egy-egy képe korábban már ismertté vált hazánkban, teljes egészében azonban nem volt hozzáférhető. A fotók különlegessége, hogy túlélők segítségével sikerült azonosítani a képen szereplő személyek egy részét, nevüket a képaláírásban olvashatjuk. 
Az album eredetijének története egy olyan túlélő - Jakab Lili (Lili Jacob) - nevéhez fűződik, aki népes családjával együtt maga is ott volt azon a halálvonaton, amelynek történetét a fotók megörökítették. A vonat 1944. május 26-án érkezett Kárpátaljáról Auschwitz-Birkenauba. „Beregszászról négy transzport ment Auschwitzba, Jakab Lili kétezer-hatszáz társával együtt a harmadikkal érkezett” - egészítette ki a tényanyagot Varga László történész a bemutatón. Jakab Lili - miután szüleit, testvéreit, rokonait és falubéli ismerőseit is elveszítette - súlyos tífuszban szenvedve, negyvenkilós testsúllyal érte meg a felszabadulást 1945. április 9-én. Ekkor léptek be az amerikai csapatok Dora-Mittebauba, ahová a hölgyet időközben áthelyezték. Lili fölkelt a betegágyából, de csak a közeli SS-barakkig jutott. Meleg ruha után kutatva, egy csíkos pizsamába burkoltan valami szokatlant talált: egy fotóalbumot, amelynek kétszázharmincöt fényképe a koncentrációs táborban készült. Döbbenetes pillanat lehetett, amikor kinyitotta, és az első képen, amely eléje tárult, felismerte Weiss Naftali-Cvit, falujának - Bilkének - főrabbiját. Továbblapozva a képeken, ott láthatta meggyilkolt testvéreit, falubéli ismerőseit, rokonait, akik vele együtt érkeztek a birkenaui peronra, és legnagyobb meglepetésére az egyik fotón ott volt ő maga is. 


A szelekciós peronon Fotó: Az Auschwitz Album, 137. oldal

Lili - felépülése után - bemutatta az albumot a Prágai Zsidó Múzeumnak, ahol másolatokat készítettek a képekről, majd 1948-ban Amerikába emigrált, és magával vitte azt.
Felmerülhet a kérdés: Hogyan készültek a fényképek, amikor a náci Németországban törvény tiltotta a fényképezést a gettók területén, a táborokban és másutt - így Auschwitzban is általános fotózási tilalom volt érvényben? Az erre vonatkozó bizonytalanságot zárta le az az 1963-as frankfurti per, amelyet huszonkét auschwitzi háborús bűnös ellen indítottak, s amelyen mint bizonyíték került reflektorfénybe az album. A tárgyalás egyik szenzációja ugyanis, hogy megtalálták a fényképek készítőit, Bernard Waltert, aki a lágerben mint SS Oberscharführer az Azonosító Szolgálat vezetőjeként ténykedett, valamint Ernst Hoffmann SS Unterscharführert, aki az asszisztenseként szolgált. Ők voltak az auschwitzi főtábor hivatalos fényképészei, akik az egész tábor területén szabadon működhettek. A rendkívüli lehetőséggel élve így nemcsak a transzport részleteit, hanem a zsidóktól elrabolt javak feldolgozását, sőt a krematóriumok előtt gyanútlanul várakozó áldozatokat is lefényképezték. A fotók az említett tárgyaláson bizonyítékul szolgáltak egy háborús bűnös, Stefan Baretzki SS Rapportführer ítéletében. „A kamera mint koronatanú” - ezzel a címmel jelent meg egy írás a frankfurti Die Tat 1963. február 2-ai számában. Korábban pedig - 1961-ben - Eichmann perének tárgyalásakor is fontos szerepet kaptak a képek.
A fotók készítőinek megtalálása mellett az album hitelességéről tanúskodik a túlélők bizonyságtétele, akik számos társukat felismerték a fényképeken. Dr. Erich Kulka történészként és Auschwitz-túlélőként is azonosította a helyszínt, és kutatta a dokumentumok eredetét. 1980-ban, amikor Jakab Lili a Yad Vashem Intézetnek adományozta az „Auschwitz Albumot”, Gerhard Jagschitz bécsi professzor vezetésével az eredetiségét ellenőrző laboratóriumi vizsgálatokat is folytattak rajta. 


Gázkamrára várva  Fotó: Az Auschwitz Album, 238. oldal

Az Auschwitz Album elsődleges célja az ismeretterjesztés, azonban „nonprofit” módon népszerűsítik, kereskedelmi forgalomba nem hozható. Breuer Péter, a kötet magyarországi kiadásának szerkesztője szerint hamarosan az iskolák és a közkönyvtárak is kapni fognak egy-egy példányt.