Vissza a tartalomjegyzékhez

Bohács Krisztina, Széchey Noémi
Különleges státusra törekszik a Vatikán

A több évszázados európai érdekérvényesítő hagyományokkal rendelkező katolikus egyház műhelyeiben jól érzékelhetően folyik a Vatikán Európa-stratégiájának kidolgozása. A program megvalósítása vitákat gerjeszt az Európai Parlamentben. Írásunkban a Szentszék tevékenységét vitató határozatokat és az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásait szedtük csokorba. 

A Vatikán erőteljes brüsszeli lobbitevékenységét mutatja, hogy a katolikus egyház két olyan érdekképviseleti szervvel is rendelkezik, amelyek - elnevezésükben is szinte lemásolva az európai intézményeket - partnerei kívánnak lenni a brüsszeli szerveknek. Az Európai Közösség Püspöki Konferenciái (ComECE), illetve az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) hivatott arra, hogy a katolikus egyház érdekeit az EU legmagasabb fórumain képviselje. A ComECE elnöke például felszólította az Európai Közösség szakértőit, tegyék lehetővé, hogy az egyház a nemzeti kormányokkal és az Európai Unióval erőteljesebb dialógusra léphessen. A fenti két, főpapokból álló intézmény mellett a római egyház legalább ötven-hatvan olyan, nemzetközi papi, rendi és laikus szervezettel is rendelkezik, amelyek európai szinten akarják megoldani a katolikusok érdekképviseletét. Ezek a szervezetek hivatottak arra, hogy az EU döntéshozatali mechanizmusait a napi politikában is kövessék, s ajánlásokat fogalmazzanak meg az EU részére. 
A lobbizás azonban nem mindig jár sikerrel. Az Európai Parlament 2001 áprilisában fogadta el azt a határozatot, amelyben felelősségre vonták a Vatikánt azon katolikus papok elmarasztalásának hiánya miatt, akik 23 országban szexuális visszaéléseket követtek el apácák ellen. Az indítvány felszólította a Szentszéket, hogy „alaposan vizsgáljon ki minden olyan esetet, amelyben a szexuális erőszaknak a legcsekélyebb esélye is felmerül … /és/ helyezze vissza azokat a női tisztségviselőket eredeti pozícióikba az egyházi hierarchián belül, akiket azért fokoztak le, mert felhívták feletteseik figyelmét a szóban forgó esetekre”. A dokumentum követeli továbbá a felelősök törvény elé állítását és tisztségeiktől való megfosztását, valamint utasítja a Szentszéket, hogy működjön közre a jogi felelősségre vonás folyamatában. (Európai Parlament, Daily Notebook, 2001. április 5.) A konfliktus következtében elhalasztották II. János Pál pápa Európai Parlamentbe történő látogatását. 
Az Európai Parlament és az ENSZ közös szervezésében 2001. november 28-án szemináriumot tartottak az egyházak - különösen a pápai állam - politikai törekvéseinek megvitatását illetően. A fórumon európai parlamenti képviselők, katolikus civil szervezetek és szakértők vettek részt. A szeminárium egyik fő szervezője egy, az ENSZ számára tanácsadói joggal rendelkező, washingtoni székhelyű szervezet, a Catholics for Free Choice (CFFC) volt, amely folyamatosan bírálja a Szentszék Európai Unióval kapcsolatos törekvéseit.
Egy évvel később, február 20-án az Európai Parlament elítélte a Vatikánt a házassági és válási jogba történő beavatkozása miatt. Folytatásként március 15-én az Európai Parlament határozatot hozott az egyházak és a vallási közösségek állami és közéletbe történő beavatkozásáról - különös tekintettel a Szentszék ilyen irányú tevékenységére vonatkozóan. Bizonyos képviselők egy további határozat kapcsán azt is felvetették, hogy az Európai Uniónak teljesen meg kellene szüntetnie a diplomáciai kapcsolatot a Vatikánnal. 
A CFFC 2003-ban adott ki egy jelentést „Az erő és a privilégiumok megtartása - avagy a Vatikán programterve az Európai Unióban” címmel, amelyben azt állítják, hogy a Vatikán és konzervatív katolikus körök célja egy jól összehangolt és alapos kampány az Európai Unióban. Frances Kissling, a CFFC elnöke így nyilatkozott a Szentszék szellemi-politikai törekvéseiről: „Ha a Vatikán eléri a célját, és különleges státusra tesz szert az EU-ban, hogy befolyásolja annak politikai arculatát és alapjait, emberek milliói néznek majd farkasszemet a diszkriminációval, és látják majd az alapvető emberi jogok sárba tiprását.” 


Forrás: Az amerikai külügyminisztérium vallásügyi jelentése

Elfriede Harth, a CFFC európai képviselője elmondta a Heteknek, hogy tapasztalataik szerint a katolikus egyház már az „európai építkezés” egészen korai szakaszától kezdve nagyon intenzíven érdeklődik minden folyamat iránt. Már a hetvenes évektől pápai nunciust neveztek ki Brüsszelbe, a nyolcvanas évektől kezdve pedig létrehozták az Európai Unió Püspökségei Bizottságát Brüsszelben, melynek célja, hogy az európai intézményekben folyó munkát egészen közelről figyelhessék, és adott esetben hatást gyakoroljanak az európai fejlődés folyamatára. Az európai alkotmány kidolgozásának során még szélsőjobboldali csoportokkal is egységre léptek, hogy az általuk képviselt tradicionális értékek bekerüljenek a dokumentumba. Céljuk a „keresztény Európa” létrehozása - állítja Harth, megemlítve, hogy mikor a közösen képviselendő uniós értékekkel kapcsolatban kérdések merültek fel, a Vatikán azonnal ki akarta sajátítani az értékek meghatározásának jogát, mintha ebben ő lenne az egyedül illetékes. Törekvésüket azzal magyarázták, hogy Európát a kereszténység hozta létre. A CFFC szerint azonban pontosan az a probléma, hogy a nagyon is liberális és szekuláris kontinens lakóinak többsége bizonyítottan nem foglalkozik vallási kérdésekkel, így azt sem veszik észre, hogy a keresztény Európára való hivatkozással a nunciusok által működtetett, 174 országot lefedő diplomáciai hálózat egyre nagyobb hatalomra tesz szert. 
A Szentszék képviselői rendszeres informális egyeztetést folyatnak az uniós csúcsszervekkel, annak ellenére, hogy egyelőre semmilyen hivatalos szintű diplomáciai kapcsolat nincs a két intézményrendszer között. A washingtoni székhelyű szervezet európai képviselője nem úgy érzékeli, mintha a Vatikánnak komolyan szándékában állna uniós kapcsolatait hivatalossá tenni, hiszen ezzel elismerné hibrid helyzetét, vagyis hogy egyszerre egy külföldi állam, és ugyanakkor a helyi püspökök és papság révén számos társadalmat átszövő vallás intézményesült központja is egyben. Észre kell vennünk azonban - emeli ki Harth -, hogy a pápai nunciusok diplomáciai hálózata nem a világban, vagy éppen az Európában élő katolikusokat képviseli, hanem egyedül a pápát és a pápai államot.