Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Latin kasszasiker

Hollywoodban előre jelezték: Mel Gibson Passió-filmje nem indulhat jövőre az idegen nyelvű filmek kategóriájában, annak ellenére, hogy a műben egyetlen szó sem hangzik el angolul. Némi vigaszt jelenthet az alkotóknak, hogy sikerült viszont az idei Oscar-gálát „elvinniük” a tizenegy díjat besöprő A gyűrűk ura-folytatás elől: a Yahoo internetes oldalán a díjkiosztó éjjelén négyszer annyian kerestek rá a Passióra, mint A király visszatérre. 
A film az Egyesült Államokban túllépte a 220 millió dolláros jegybevételt, és hamarosan átkel az óceánon. Az angliai és írországi bemutató után egy héttel már Magyarországon is látható lesz a Jézus Krisztus passiója. Az európai kegytárgyipar már felkészült a várható rohamra: március elejétől szállítják a boltokba a tizennégy stációt ábrázoló új Passió-képsorozatot - templomi és otthoni változatban egyaránt, valamint újranyomtatják Emmerich nővérnek a film egyik inspirációjául szolgáló látomásait Krisztus fájdalmas szenvedéseiről.


A Passió forgatókönyvébe Emmerich nővér látomásai is bekerültek. Sorok és stációk Fotó: Reuters

Az Egyesült Államokban katolikus és protestáns közösségek egymással versenyezve népszerűsítik Mel Gibson Passióját. A Seattle Catholic című hetilap például „minden idők legjobb” latin filmjeként méltatja az alkotást. Egy másik kiadvány pedig a rendezőt idézi, aki azzal magyarázza a filmben a szöveg háttérbe szorulását, hogy „Caravaggio festményei sincsenek feliratozva, az emberek mégis megértik az üzenetet”. ( hírportál hosszú elemzést közöl a filmben található sajátosan katolikus - és az evangéliumban nem szereplő - jelenetekről. „Mennyiben katolikus film a Passió?” - teszi fel a kérdést a tanulmány szerzője, Jennifer Waters. A tömör válasz: „Nagyon.” Waters szerint a keresztút stációi, a „fájdalmas rózsafüzér titkai” és katolikus misztikusok látomásai ihlették a film számos jelentét. Míg az evangéliumok nem említik, hogy Krisztus elesett volna a keresztúton, a Passióban pontosan háromszor teszi ezt, a tizennégy lépésből álló katolikus stáció állomásainak megfelelően. Ugyanígy csak a stációkban szerepel Jézus találkozása a Via Dolorosán anyjával, Máriával. Gibson ezt a megrendítő találkozást a film egyik kulcsmozzanatává emeli, csakúgy, mint tradicionálisan a stációk hatodik állomásának számító Veronika-jelenetet, a kendő átadását Jézusnak. 
Egy 19. századi német apáca, Anne Catherine Emmerich látomásai a másik katolikus forrás, amelyből Gibson - saját szavai szerint - a film elkészítésekor a bibliai történet hiányzó mozaikjait kiegészítette. Krisztus fájdalmas szenvedései című könyvében leírt látomásai miatt a katolikus egyházban a boldoggá avatásra előterjesztett Emmerich nővér írta meg például a Getsemáne-kertben a Sátán és Jézus állítólagos párbeszédét, amellyel a film kezdődik.
Ennél humorosabb kifogások is elhangzottak azonban a film kapcsán. Az AFP hírügynökség beszámolója szerint az egyik amerikai mozit például egyenesen istentelennek minősítették, mert a filmre szóló jegyeken ott szerepelt a 666-os szám. Mivel a Biblia legutolsó könyve, a Jelenések ezt a számot a „fenevad bélyegének” mondja, számos néző ezért felháborodását fejezte ki, és akadt, aki vissza is váltotta jegyét. Az igazságra hamar fény derült: sem nem a filmvállalat, sem nem az eladók fondorkodása, szenzációhajhászása állt a háttérben, csupán a mozijegyeket nyomtató gép számlálója éppen akkor fordult át erre a számkombinációra, ami a film címe, a vetítés időpontja és az ár alatt mindig ott szereplő számsort „felvezeti”.
A Passió hamarosan megérkezik Európába is. Míg Amerikában a film körüli marketingkampányt inkább ökumenikus összefogás jellemzi, az óceánon innen elsősorban a tradicionális egyházak kampányolnak a mű mellett. 
Nagy-Britanniában a héten négy anglikán parókia összefogott, hogy ingyen mozijegyekkel próbálja növelni híveinek a számát. A canterburyi érsek egyházmegyéjében található parókiák a Reuters jelentése szerint húszezer font (közel egymillió forint) értékben osztottak szét belépőket a Passióra. „Reméljük, hogy a meleg püspökök egyházi kizárásáról szóló hírek helyett az emberek figyelme újra Krisztusra irányul” - nyilatkozta Russ Hughes lelkész, aki szerint „ez a film az elmúlt harminc év legnagyobb evangelizációs lehetősége”. 
A film népszerűsítése kapcsán katolikus kiadványok felhívják a figyelmet arra is, hogy a forgatás helyszíne egy Róma közeli festői falucska volt, ugyanaz, ahol Pasolini egykor a Máté evangéliumának jeleneteit forgatta. 
Éppen ezt, a történelem „latinosítását” rója fel a rendezőnek a film egyik izraeli kritikusa. Joszi Klein Halevi a Jerusalem Postban megjelent Keresztények és zsidók a Passió után című írásában azt állítja: „Míg a zsidó tanács, a Szanhedrin vénei úgy néznek ki, mint a brooklyni haszid zsidók, Jézus egy reneszánsz olaszként tűnik fel a vásznon. Gibson tradicionalista értelmezése a katolicizmusról nem fogadja el a II. vatikáni zsinat határozatait, amelyen pedig többek között épp Jézus zsidó voltát erősítették meg. Ennek tragikus következménye lehet például Kelet-Európában, ahol a zsinat szemlélete amúgy sem gyökerezett még meg.”
Halevi értetlenségét fejezi ki amiatt, hogy az „istengyilkosság vádját felelevenítő” Passióért Izrael-barát evangéliumi közösségek is fenntartás nélkül lelkesednek Amerikában. Tévedésnek tartja ugyanakkor a filmet megbélyegző, vagy éppen bojkottra felszólító zsidó kritikákat is, mivel szerinte ezzel az arrogáns fellépéssel a belső keresztény vitákat fojtották el a Passió és az evangéliumok viszonyáról. „Most a keresztények, különösen a katolikusok, akik amúgy is ostrom alatt állónak érzik magukat az egyházi szexbotrányok miatt, azt látják, hogy a hitüknek egy pozitív művészi alkotással történő megjelenítését zsidó oldalról milyen támadások érik. Ez csak megerősíti bennük a kulturális bezárkózást” - írja a Jerusalem Post szerzője.
Nem alap nélküli az aggodalom: Denverben egy tradicionális pünkösdi felekezet lelkésze „A zsidók ölték meg az Úr Jézust” feliratú transzparenst helyezett el templomuk bejáratánál. Az AP hírügynökség jelentése szerint a lelkészt Gibson filmje inspirálta erre a tettére, bár utóbb bocsánatot kért az eset miatt. Ennél súlyosabb volt a szintén Denverben történt incidens, amikor az egyik helyi zsinagóga falára a Purim előestéjén horogkereszteket és más náci jelképeket festettek ismeretlenek. Daniel Chen rabbi szerint az elkövetőket az előző hét végén bemutatott film inspirálta a graffitik elkészítésére. Biztató fejlemény, hogy az atrocitás nyomán a város keresztény közösségei összefogtak, és felekezettől függetlenül több mint háromszázan gyűltek össze, hogy megtisztítsák a zsinagóga falát.