Vissza a tartalomjegyzékhez

Yehuda Lahav
Ruzsicska, te vagy?

A telefon megcsörrent Beni Silon lakásában az izraeli Kirijat Tivot városában, és egy női hang jelentkezett: „Van egy Sosana nevű húgod, aki beszélni akar veled.” A hetvennyolc éves férfi, miután felocsúdott első meglepetéséből, megkérdezte: „Hát te vagy az, Ruzsicska?” - és azonnal átváltott héberről lengyel anyanyelvükre. 


Ruzska és Beni. Újra együtt

Hatvanhét évvel elválásuk után találta meg egymást a két testvér. Mindegyikük ezideig meg volt győződve, hogy egész nagy családjából ő az egyetlen, aki túlélte a holokausztot.
A Slomovics család az apa Jakov, az anya Batja és négy gyerekük - az első világháborút követő években jómódban élt Varsóban, de a nagy gazdasági válság idején az egész vagyonuk elveszett. Olyan szegénységben éltek, hogy a szülők kénytelenek voltak legkisebb lányukat, az akkor ötéves Ruzskát egy varsói zsidó gyermekotthonban elhelyezni. Itt érte Ruzskát a háború kitörése és a német megszállás. Alig tíz éves volt, amikor a többi gyerekkel együtt Auschwitzba deportálták. „Harcoltam az életemért - meséli Ruzska, aki időközben Sosanára „héberesítette” a nevét. - „De még így is csak a szerencse és egy jószívű asszony révén menekültem meg.” Egy auschwitzi „szelekció” során egy idősebb aszszony azt mondta Ruzskának - „Te még fiatal vagy, élned kell” - és helyet cserélt vele. 1944 végén még a halálmenetet is túlélte. 1948-ban Izraelben telepedett le, hamarosan férjhez ment, most két lányával és öt unokájával Kefar Szaba városában lakik.
1945 elején Beni és Ruzska, anélkül hogy tudták volna, nagyon közel voltak egymáshoz. Benit ugyanis a Szovjetunió által elfoglalt lengyel területen érte a háború, 1943-ban besorolták a Vörös Hadseregbe, abban az egységben szolgált, amely 1945 januárjában felszabadította az auschwitzi haláltábort. A háború után Beni egy ideig Lengyelországban élt, majd 1957-ben ő is Izraelbe érkezett, és Kirijat Tivon városában telepedett le. Neki is van két fia és hat unokája.
A háború után mindketten hiába próbálták felkutatni családjuk tagjait, és mindketten meg voltak győződve, hogy teljesen egyedül maradtak. A jeruzsálemi Jad Vasem holokausztkutató intézet néhány évvel ezelőtt „Minden áldozatnak neve volt” jelszóval nagy kampányt kezdett annak érdekében, hogy a túlélők adják meg a holokausztban elpusztult hozzátartozóik névsorát és adatait. Beni eleget tett a felhívásnak, de az intézet komputerében senkit nem találtak családtagjai közül. Az idén Ruzska-Sosana egy távoli rokona érkezett Izraelbe Amerikából, és ő beszélte rá Sosanát, hogy ő is közölje családja adatait a Jad Vasemnek. Legnagyobb ámulatára az adatok összehasonlítása után közölték vele, hogy egy Beni Silon nevű személy ugyanannak a családnak az adatait jelentette be, Beni Silon tehát alighanem Sosana bátyja. Még a telefonszámát is megadták.
A telefonszám azonban tévesnek bizonyult. De Sosana most már nem adta fel a reményt, az interneten megtalálta a helyes számot, és így elhárult az utolsó akadály is a két testvér találkozása elől. December végén közös nagy családi vacsorát rendeztek, a két család minden tagjának részvételével.