Vissza a tartalomjegyzékhez

Nagy Liliána
Áttörés az orosz kapcsolatokban

Minden jel szerint olvad a fagyosnak nevezhető magyar-orosz viszony. A rendszerváltás utáni, ideológiai megfontolás okozta elhatárolódás után az 1998-as orosz pénzügyi válság egyenesen a fagypont közelébe taszította a hosszú évtizedekre visszanyúló kapcsolatokat. Politikai és külkereskedelmi kapcsolataink meglehetősen meglazultak, hasonló mértékű visszaesés az Afrikával és Óceániával való kereskedelem területén történt. Erről a holtpontról indul most egy újabb korszak a magyar és az orosz miniszterelnöki találkozók kapcsán.


Mihail Kaszjanov orosz és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök. Koccintottak Fotó: MTI

Az üzleti érdekek elsöprik a rossz emlékeket, az ideológia éráját. Ma már önszántukból, kölcsönös előnyök érdekében igyekeznek a magyarok Oroszországba, ahol a KGST bűvös köre helyett piacgazdaság bontakozik ki, lendületes privatizáció zajlik: mindent - még a fegyvergyártást, űrkutatást is - eladnak, amire nincsen szüksége az államnak. Világszerte oszlik az orosz állami és gazdasági berendezkedés iránti bizalmatlanság, a külföldi partnerek egyre-másra érkeznek, és befektetik dollárjaikat. A Coca-Cola és a farmer már-már tömegcikké válik, miközben az orosz milliárdosok a legtávolabbi országokban is megvetik a lábukat. Változik a világ! 

Robosztus növekedés

Az orosz gazdaság évek óta dinamikusan fejlődik, az idén az első félévben 7,2 százalékkal nőtt a GDP és a lakosság reáljövedelme is - hozzánk hasonlóan - 14,6 százalékkal növekedett, de tavaly is markáns, 10 százalékos volt a növekedés üteme. (A különbség csupán annyi, hogy amíg Oroszországban a bérek növekedési üteme összhangban van a termelékenység bővülésével, addig nálunk éppen az ellenkezőjéről beszélhetünk.) Az elmúlt években felcsillant a remény a szegénység enyhülésére, a tartós gazdasági növekedésre, s ezt a világ legnagyobb országának 145 milliós lakossága jogosan is várja el. Ennek érdekében jelentős adóreformot hajtottak végre, csökkentették az áfát, a nyereségadót, eltörölték a forgalmi és kereskedelmi adót, és következő lépésként megnyesik a járulékadók szintjét is. Meg kell jegyezni, hogy Európán belül Oroszországban a legalacsonyabb, 13 százalékos a személyi jövedelemadó, az infláció azonban még magas (12 százalék), de csökkenő tendenciát mutat. Célul tűzték ki a bérek kelet-európai szintre hozását. Az orosz kabinet ambiciózus terveket dédelget: 2010-re 9 százalékos gazdasági növekedést várnak. Lendületesen zajlik a privatizáció. A tervek szerint 2006-ra a teljes szövetségi vagyont értékesítik - persze azokat, amelyek nem töltenek be közvetlen állami funkciót -, így például a fegyvergyártást, az űrkutatást, a repülőgépipart, a vegyi és hadi, hírközlési anyagok gyártását is. Igaz, hogy az elmúlt években tapasztalható politikai stabilitás megállította a nagyarányú orosz tőkekivitelt, és jelentős mennyiségű külföldi tőke áramlik az országba, de még mindig tetten érhető egyfajta bizalmatlanság is. A befektetők még mindig nem bíznak teljes mértékben az orosz gazdaságban, szkeptikusak a jelenlegi és a jövőbeni fejlődési lehetőségeket illetően, hiszen az orosz gazdaság szerkezete viszonylag gyenge, és nagymértékben függ az energiahordozók világpiaci ármozgásától. 
Az ország nemzeti összterméke 2000-2002 között azonban igen jelentősen, 20 százalékkal nőtt, a fejlett országok vállalatai sorra megjelennek a nagyvárosokban. Csak 2002-ben 20 milliárd dollár áramlott be, 39 százalékkal több, mint egy évvel korábban (nagyságrendileg ekkora összeg jött hozzánk tíz év alatt). Az információs technológia területén is igen gyors, 20-30 százalékos fejlődés tapasztalható, így országszerte tizenhárommillióan használnak internetet. 
Az orosz állam adóssága viszont igen magas, 145 milliárd dollár, ami a GDP 42 százalékát teszi ki. Igaz, hogy az 1998-as orosz pénzügyi válságból kijőve 2000-től dinamikusan fizetik az adósságot, ám az ország nemzetközi hitelbesorolása még mindig kedvezőtlen. 

Magyar-orosz drúzsba

Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök budapesti látogatására megmozdult a hazai üzletember-társadalom. Építőipari, idegenforgalmi, gépjármű- és gyógyszergyártó cégek, élelmiszeripari és informatikai vállalatok vettek részt a találkozókon. Az orosz miniszterelnök szerint a magyarokban előítélet dolgozik: „Voltak, akik nem akartak a sztereotípiáktól megszabadulni, sőt néha erősítették is ezeket. Ez hasonló reakciókat váltott ki a másik oldalon, s ez kifejezetten gátolta a kétoldalú kapcsolatok fejlődését.” Kaszjanov reményét fejezte ki, hogy a kölcsönös előnyökre való tekintettel megváltozik a helyzet. Mint mondta, az orosz vállalatok szívesen beszállnának több hazai privatizációba és infrastrukturális beruházásba. Kaszjanov közölte, hogy orosz cégek indulnak a Dunaferr privatizációs pályázatán, részesedést szereznének a Molban, és részt vennének a 4-es metró építésében és a Paksi Atomerőmű rekonstrukciójában. Medgyessy Péter válaszként elmondta, hogy a piacgazdaság szellemével egy magatartás van csak összhangban: az, hogy a jó ajánlatot tevő kapjon lehetőséget, függetlenül attól, ki az. A kormányfő hozzáállása jelentős változásra utal, hiszen emlékezetes az a „hisztéria”, amelyet az keltett, hogy orosz vállalatok bevásároltak a BorsodChembe, és ez diplomáciai bonyodalmakat váltott ki. Az Orbán-kormány által kirobbantott „kereskedelmi háború,” amely vámok kivetésében is megnyilvánult 60 millió dollár veszteséget okozott az országnak.
A nyitásra már csak azért is szükség van, mivel az elmúlt évek során egyre jobban nyílik a külkereskedelmi olló. Az orosz hagyományos exporttermékek: az energiahordozók, a cellulóz, műtrágya, nyers alumínium, gépek, berendezések behozatala mellett a hazai kivitel volumene érezhetően csökken. Az elsősorban gépekre, berendezésekre (mobiltelefon, audiotechnika, izzók), illetve zöldségekre, gyümölcsökre, gyógyszerekre korlátozódó export évről évre tíz százalék feletti mértékben zsugorodik. Magyarország az elmúlt három évben jelentős versenyhátrányba került az orosz piacokon, nemcsak a volt szocialista országokkal, hanem a fejlett világ befektetőivel szemben is. Amíg a kelet-európai országok jól kihasználták az Oroszországban zajló politikai, gazdasági változásokat, addig az Orbán-kormány vezette Magyarország kihátrált a működő gazdasági kapcsolatrendszerből. Miközben minden volt szocialista ország növelni tudta a kivitelét, hazánk oroszországi exportja fokozatosan és jelentősen csökkent, ma már csak Albániát és Romániát előzzük meg! Hasonló mértékű visszaesés csak Afrikával, illetve Óceániával folytatott gazdasági kapcsolatunkban volt ebben az időszakban. A korábban sikeresen működő magyar cégek sorra feladták az állásaikat, miközben a nyugat-európai és amerikai tőkeerős, jelentős állami támogatást élvező cégek beözönlöttek a hatalmas országba. Visszatérni mindig nehezebb, mint megtartani az állásokat. Így van ez most az orosz piacokra kacsingató cégek esetében is, hiszen ilyen erős pénzügyi háttérrel rendelkező vállalatokkal szemben nagyon nehéz versenyképes ajánlatokat, árakat produkálni. Erőteljes állami támogatásra lenne szükségük a vállalatoknak az újabb térhódításhoz.