Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zoltán
Szerelem utolsó vérig

Mielőtt magával is végzett, három emberre nyitott tüzet Debrecenben egy szolgálaton kívüli rendőrtiszt. A szerelmi sokszög áldozatai: két férfi és egy nő, valamint egy túlélő, akit a szirénák mentettek meg a halálos lövéstől.


Nyomozók a tragédia helyszínén. Az utcán sétált a halál Fotó: MTI

B. Béla tisztességes rendőr volt. Karrierjét tiszthelyettesként kezdte a katonaságnál, majd egy váratlan lehetőséggel élve átkérte magát a rendőrséghez, ahol elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, és a főhadnagyi rangig jutott. Elvált, első házasságából egy gyermeke született, és még egy az élettársi kapcsolatából. Jó társasági ember, Debrecenben közismert személyiség volt, aki nagyon szeretett győzni, a fociban is azt szerette legjobban, amikor nála volt a labda. Sportos életmódot folytatott, még országos járőrversenyt is nyert, izmos, jó kiállású és sikeres fiatalember benyomását keltette. Mindezt bohém stílus, a másik nem iránti rajongás itatta át, amely házasságának válságához és új kapcsolatai zátonyra futásához is vezettek. Utolsó élettársa nemrég súlyos testi sértés miatt jelentette fel egy családi affért követően, melynek eredményeként ügyészi eljárás indult ellene, és a főhadnagyra nézve elmarasztaló bírósági határozat lett a vége, valamint a bántalmazott élettárs elköltözése és a közös gyermek látogatásának ellehetetlenítése.
Egy közeli kollégája szerint ekkorra már munkatársi kapcsolatai is megromlottak, a stresszes munkakörülmények, a fenyegető létszámleépítés és a magánéleti problémák lobbanékonnyá és lekezelővé tették a rendőrtisztet. 
Ennek a folyamatnak egészsége szempontjából is voltak következményei: fél évvel ezelőtt szívkoszorúér-görcscsel szállították kórházba.

Leszámolás

A végzetes napon, bár táppénzen volt, mégis bement a kapitányságra, ahol rendes munkaidőben szolgálatirányító parancsnok volt, vagyis a városban ténykedő rendőrök közvetlen főnöke. Kedélyállapotát senki sem találta aggasztónak, a megszokott Bélát üdvözölte mindenki, aki egy órával később szolgálati fegyverével rendezett vérfürdőt a nyílt utcán. A szerelmi négyszög szálai a Tócoskert téri lakótelep egyik lépcsőházának zárt berkein belül szövődtek, a fájdalmas szakítás rossz emlékeit kiheverő hölgy itt fogadta új barátját, és mint később kiderült, olykor egy korábbit is. A főhadnagy reggel fel is kereste őket, hosszas kopogására azonban nem reagáltak a bent lévők, így nem maradt más hátra, mint hogy az utcán várja meg őket. A ház földszintjén egy gyerekkocsi-tárolót alakított át az egyik szemfüles lakótárs totózóvá, melynek utcai frontja és szűk paraméterei aznap a borzalmak helyszínéül szolgáltak. Amikor az összebújt pár elhaladt előtte, B. Béla odalépett hozzájuk, és először keresztüllőtte őket, majd a fejükre és a mellkasukra adott le célzott lövéseket szolgálati fegyverével, melyek következtében a férfi azonnal szörnyethalt, a rendőr egykori élettársa pedig a kórházban halt bele sérüléseibe. Talán pechnek is nevezhetjük, hogy a már említett totózó tulajdonosát - akit többek szerint - szintén gyengéd szálak fűzték a halálos sebet kapott hölgyhöz, így a feldúlt rendőr az üzlethelyiségben akarta folytatni a kivégzést, de szerencsére az időben riasztott kollégák szirénázása megakasztotta. A totózó főnökét éppen ezért csak vállon sikerült lőni, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a férfi életveszélyes állapotban kerüljön kórházba. A szirénát hallva a főhadnagy vélhetően el akarta kerülni a tűzpárbajt beosztottaival, így maga ellen fordította fegyverét, és a csövet bekapva elsütötte a pisztolyt.

Szorongások

A rendőröknek éves, kétéves rendszerességgel pszichológiai alkalmassági vizsgálaton kell részt venniük, de Szilágyi Mária kriminálpszichológus szerint olyan nyomozó magánpáciensek is járnak, akiknek bizony nem véletlenül van erre szükségük, a hivatalos tesztek azonban nem szűrték ki őket. Az igazságügyi szakértőként is tevékenykedő pszichológus szerint az eddigi gyakorlat csak a nagyon kirívó és a szolgálati szabályzatot durván megsértő esetekben alkalmazta az áthelyezés vagy az állományból történő eltávolítás lehetőségét. Amúgy a rendbontó közeg maximum a tizenharmadik havi fizetésétől esik el, vagy nem kap jutalmat. Szilágyi nem tartja véletlennek, hogy az új budapesti rendőrfőkapitány a nulla toleranciát hirdette meg még a közvetlen munkatársai vonatkozásában is. A rendőrök nagy része nap mint nap az élet negatív oldalával találkozik, nagyon nehéz ekkora teherrel feszültségmentesen élni úgy, hogy az ne vezessen előbb-utóbb magánéleti problémákhoz. Aki ezt nem tudja megfelelően kezelni, az a szakember szerint elfásulhat, és valamilyen kompenzációt keres magának, akár alkohol, akár a futó kapcsolatok formájában. Ez a két tényező - a munkahelyi stressz és a magánéleti válság - vezethetett a debreceni rendőrtiszt tragikus ámokfutásához is. Nem egy egyszerű szerelemféltésről van tehát szó. Nehéz elképzelni, hogy az illető a szeretett nőért ölt csupán, ha ugyanis akkora lett volna a szerelem, akkor korábban nem verte volna meg olyan brutálisan - állítja Szilágyi Mária, aki inkább arra hajlik, hogy az ismertségből fakadó hírnév féltése és az önérzetesség, az uniformisból és a fegyver birtoklásából következő magabiztosság, illetve egy primitív problémakezelési technika, a bosszúvágy vezethetett a végzetes epizódhoz. Van azonban egy további fontos momentum, amely rámutathat az eset hátterére, és ez az elkövető sűrűn váltogatott partnereinek és futó kapcsolatainak kérdése. A nőfalás hátterében szinte minden esetben sikertelenség rejtőzik, amikor egy férfi nem tud épkézláb, normális, elsősorban lelki és nem pusztán testi kapcsolatot kialakítani egy nővel, nem képes erre időt, energiát fordítani. A pszichológus elmondása szerint ezt Don Juan-szindrómának nevezi a szakma, és a sűrű partnercsere hátterében a bizonyítási kényszer áll.