Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Bushnak még nincs ellenfele

Rohan az idő, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint az, hogy már másfél év sincs a következő elnökválasztásig az Egyesült Államokban. Az amerikaiak jó része már most latolgatja az esélyeket. Sok mindentől függ azonban, hogy ki lesz a győztes, azaz ki ül majd a Fehér Házban, milyen lesz az összetétele a szenátusnak, illetve a képviselőháznak. Vajon a republikánusok képesek lesznek-e megtartani, netán fokozni jelenlegi előnyüket, avagy a demokraták esetleg magukra találnak, és háttérbe szorítják ellenfeleiket, de legalábbis megnehezítik helyzetüket a törvényhozásban?


Howard Dean, egy a kilenc reménykedő demokrata közül Reuters

A republikánusok úgy tekintik a 2004-es választásokat, mint egy emberöltő adta legjobb lehetőségüket arra, hogy felépítsenek egy tartós kormányzati többséget. Ennek érdekében létrehoztak, sőt már útjára is indítottak egy rendszeres és összehangolt kampánystratégiát, amely kiaknázza Bush elnök népszerűségét, felszámolja az 1990-es évek közepén keletkezett, illetve az azóta is uralkodó jellegű zsákutcát az ország politikai életében. Az államfő már az év elején kijelentette kampányának vezetői előtt: ne törekedjenek arra, hogy „magányos győzelmet” biztosítsanak számára. „Nem akarok úgy járni, mint Nixon. Nem akarok úgy járni, mint Reagan” - fogalmazott. Mindkét említett elnök ugyanis földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, de egyik választás sem hozta meg a párt számára azt a tartós jutalmat, amelyet Bush szeretne látni 2004-ben. Ezt az egyik republikánus vezető így foglalta szavakba: „Nem óhajt 55 százalékos győztes lenni egy 51:49 arányú szenátussal. 
Ő szeretné alaposan kiszélesíteni a kormánykoalíciót.” 
Az elnöki tanácsadók figyelmeztetést kaptak, hogy tartózkodjanak az öntelt kijelentésektől, valamint az okok egész sorát hozták fel számukra, amelyek arra utaltak, mennyire szoros eredményeket hoz majd a 2004-es választás. A színfalak mögött azonban Karl Rove fehér házi főtanácsadó irányítása alatt arra készülnek, hogy kihasználják a terrorizmus elleni háború eredményeit. A Bush újraválasztásáért dolgozó bizottság a párt jövő évi konvenciójáig 200 millió dollárt kíván összegyűjteni, ami jóval több lesz annál, mint ami a demokrata jelölt rendelkezésére fog állni. A Bush-kampány vezetőinek egyébként megvan az okuk arra, hogy szoros versenyt várjanak. A világban jelenleg uralkodó bizonytalan állapotok, nem kevésbé a továbbra is igen lanyha gazdaság jelen pillanatban egyáltalán nem biztosítja az elnök számára a második hivatali időszakot. A korai felmérések azt mutatják, hogy Bush támogatottsága nem éri el az ötven százalékot, amikor összevetik akár egy gyengébb demokratapárti jelölttel is. Ez pedig alaposan alulmarad a munkájával elégedettek arányánál.
A Demokrata Párt lázasan kutat valamiféle egységes program, valamint egy olyan erőteljes egyéniség után, aki közvetíteni is tudja az üzenetet, és képes jelöltként fellépni Bush elnök ellen 2004-ben. Ez a megfontolás teljes egyetértésre talált az elmúlt hét végén az államok pártelnökeinek szokásos évi értekezletén. Nyitott kérdés maradt azonban, hogy ki is legyen az a bizonyos jelölt. „Tudjuk, hogy nem akarjuk George W.-t további négy évre. A tagság egyetért ebben a kérdésben. Csak éppen nem találtuk még meg azt, aki kicsiholná belőlünk a szikrát” - nyilatkozta az egyik résztvevő. A kilenc demokrata vetélkedő közül hat beszédet intézett a gyűléshez, de mind a szónoklatok, mind a kérdésekre adott válaszok kimutatták azokat a nézetkülönbségeket, amelyek összeütközésekre adhatnak okot a demokraták között a nemzetbiztonságot és az iraki háborút illetően. 
Terence McAuliffe a Demokrata Párt Országos Tanácsának elnöke úgy vélte, hogy az egységes program hiánya elkerülhetetlen volt az idő koraisága miatt, no meg azért is, mert még mindig kilencen vetélkednek az elnökjelöltség elnyeréséért. Márciusra már világos lesz a jelölt személye, és „az a bizonyos jelölt lesz majd az üzenetünk és annak tolmácsolója” - mondta. A demokrata vezetők kétnapos találkozó után derűlátóan fogalmaztak: úgy vélik, hogy az államfő sebezhető mind gazdasági, mind egyéb belpolitikai kérdésekben. „A politikában mindenki legyőzhető. Ennek az elnöknek is megvannak a gyengeségei. Amennyiben a gazdaság jó, a háború véget ér, és a békét is megnyeri, akkor bizony nehéz lesz. Abban az esetben szinte csodára lesz szükség” - jelentette ki a Dél-Karolinai Demokrata Párt feje. A déliek közül jó páran úgy vélik, jó lenne, ha a jelölt, de legalábbis az alelnök-jelölt onnan származna, mivel úgy nagyobb lenne a lehetőség a déli szavazatok megszerzésére.