Vissza a tartalomjegyzékhez


Felzárkóztattak Kubához és Burmához I.

Péntek esti Sajtóklub Debreczeni József műsorvezetésével. Vendégek Katona Tamás, Bod Péter Ákos és Balázsi Tibor. 

Mv.: A hét legérdekesebb eseménye volt, hogy Lisszabonban egy Magyarországgal foglalkozó határozat született. A Kereszténydemokrata Pártok Nemzetközi Demokratikus Centruma nevű szervezet nagyon kemény megállapításokat fogalmazott meg a magyar belpolitikára vonatkozóan. A jogtiprás szót használta, és megállapította, hogy a rendőrség pártpolitikai befolyásolása zajlik Magyarországon, a politikai viták beszűrődnek a bíróságokra. A gyülekezési jog korlátozásáról, ellenzéki gondolkodók megfélemlítéséről, az állami szférából való eltávolításukról, a kormányt bírálók elleni felségsértésszerű bírósági eljárásokról, a polgári sajtó életképtelenné tételéről, illetve a kormány bírálóinak hazaárulóvá minősítéséről is beszél. A határozat azt is kimondja, hogy ezek a folyamatok, illetve ezek az események nincsenek összhangban a magyar alkotmánnyal, illetve az ENSZ és az Európai Tanács különböző dokumentumaival. Mi a véleményetek, mennyiben felel ez meg a magyar helyzetnek, valóban reálisak-e ezek a megállapítások?
Katona Tamás: Érezhető, hogy a rendőrség, de sajnos, azt hiszem, a bíróság is igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Nem biztos, hogy ezeket az elvárásokat a kormány megfogalmazza, de az alkalmazkodási kényszer mindkét helyen észlelhető vagy érezhető. Biztos, hogy ez a kormány iránti lojalitás, amit az országos rendőrfőkapitány olyan fontosnak tartott hangsúlyozni. Tehát meg akarnak felelni, jól akarják csinálni, amit csinálnak, úgy hogy megdicsérjék őket. Ez szomorú tény. 
Mv.: Tehát milyen konkrét ügyeket tudunk megemlíteni, amelyek igazolják ezt a gyanút, illetve ezt a minősítést. Nekem a Loppert Dávid ügye jut például eszembe.
Katona Tamás: Igen, meg az Erzsébet híd. 
Mv.: Jó, akkor tisztázzuk. Tehát a Kapolcsi Fesztiválon történt, hogy Medgyessy Péter miniszterelnökre azt mondta egy fiatalember, hogy hazaáruló, mire a helyi rendőrkapitány, ha jól emlékszem, tett ellene feljelentést. Tehát a rendőrség maga kezdeményezett eljárást, végül fölmentették a fiatalembert, de itt nyilvánvalóan tetten érhető, az amiről beszélsz. Az Erzsébet híd, azt nem tudom, az ugye egy előre be nem jelentett demonstráció volt, valóban a forgalom aránytalan megzavarásával járt, de az egy törvénytelen demonstráció volt.
Katona Tamás: Ellentétben, mondjuk a taxisblokád nevű törvényes demonstrációval.
Mv.: Ezt nem mondta senki, az Erzsébet hídi blokád is és a taxisblokád is törvénytelen volt. A rendőrség pedig feloszlatta. 
Bod Péter Ákos: Az egyiket feloszlatta, a másikat nem oszlatta fel.
Mv.: Igen, hát akkor még nem volt lojális a rendőrség az Antall-kormány idejében. De van egy másik vonatkozása a dolognak. Itt nagyon komoly kérdések vannak. Bírósági ítéletek, ellenzék megfélemlítése, lehazaárulózása stb. A fideszes politikusok megfogalmazták a Nemzeti Bank elnökével szembeni zaklatásokat, illetve a legfőbb ügyész elleni hajtóvadászatot. Azt hiszem, Áder János fogalmazott így. Ezekről mi a véleményetek?
Balázsi Tibor: Én azt a példát hoznám fel, ami igazából az egész magyar rendszerváltozás második felének a tipikus ügye, és ilyen értelemben valóban levonhatóak akár súlyos következmények vagy tanulságok is ebből az ügyből. Ez a Tocsik-ügy. Emlékezzetek vissza, hogy a Tocsik-ügy több mint hét esztendőn keresztül tartott, és a hét esztendő alatt két és félszer egymással homlokegyenest ellentétes ítélet született. Sajnos ezek azt bizonyítják, mintha a bíróságok az éppen aktuális hatalmi vagy kormányzati elvárásoknak felelnének meg. 
Bod Péter Ákos: Én azt gondolom, hogy nagyon nehéz igazságot tenni az ügyeknek a meritumát tekintve, mert azért persze föl tudunk sorolni - és ebben a körben is már beszéltünk ügyekről -, tehát például valóban a Magyar Nemzeti Bank elnökének a működését megpróbálják korlátozni. A legfőbb ügyész személyére irányulóan, most már nem egy ügy kapcsán, hanem szisztémaszerűen egyfajta politikai zaklatás folyik. A PSZÁF vezető tisztviselőjét el akarják mozdítani, de mégis azt gondolom, hogy ennél súlyosabb ügyekre kell a jogtiprás szót félretenni. Van egy vonatkozása ezeknek, ami átvezet a másik részéhez a beszélgetésnek, az, hogy illik-e nemzetközi fórumokon szóba hozni mindezeket. Itt már, 2003-ban igazából bejáratott demokráciának kellene lennie, ez most már negyedik kormány. 2004-ben megítélnek majd külföldön, most már valóban európai mércével kezdenek mérni, és nem a kelet-európai országok legkevésbé zavaros országa szempontjából. 
Mv.: Tehát ha jól értem, akkor abban egyetértés látszik, hogy a jogtiprás szó túl erősnek tűnik, de vannak olyan jelenségek, amelyek, mondjuk, kritikára adnak okot. Abban is egyetértést vélek fölfedezni, hogy ezek nem csupán a mostani kormány idejére korlátozódnak, hanem az előző kormányok idején is történtek ilyen lépések. Emlékezhetünk, hogy nem csak Járai Zsigmondot molesztálja a mostani kormányzat, vagy annak különböző csatlósai, hanem bizony Surányi Györgyöt is erőteljesen molesztálták annak idején az Orbán-kormány idején, és a miniszterelnöknek komoly afférjai voltak. Györgyi Kálmán pedig lemondásra kényszerült, mint legfőbb ügyész, egy ügy kapcsán. Most nézzük meg a dolognak a másik oldalát, a jelentés körülményeit, illetve a születési körülményeit. A nemzetközi szervezet Lisszabonban minden jel szerint a Fidesz indítványára, és Orbán Viktor személyes kezdeményezésére hozta ezt a határozatot. Ugye Orbán Viktor ennek a szervezetnek az alelnöke, annyira nyilvánvaló a dolog, hogy a határozat szövege előtt megfogalmazza azt a szervezet, tehát a Fidesz kezdeményezésére született ez a döntés. Kovács László mondta, hogy erre nem volt még példa a rendszerváltozás óta, tizenhárom év óta - előtte meg főleg nem, tegyük hozzá zárójelben -, hogy kivitték volna külföldre az ügyeket. Tehát, hogy nemzetközi fórumot használtak volna föl arra, mondja a külügyminiszter, hogy Magyarország országérdekeit ilyen mértékben sértsék. 
Balázs Tibor: Bocsáss meg, azt is mondta, hogy Orbán Viktor ilyen mélyre süllyedt!
Mv.: Így van. Tehát tulajdonképpen aljasnak titulálta Orbán Viktort. Beszéljünk a határozat megszületésének a körülményeiről. Hogy mindjárt ellenpontozzam, Révész Sándor pedig a Népszabadságban azt mondja, hogy ebben tulajdonképpen nincsen semmi kivetnivaló, hogy ha tényleg bajok vannak Magyarországon, akkor mindenkinek szíve joga, ezt a külföld elé tárni.
Balázs Tibor: Az, hogy Kovács rögtön az elején egy ilyen hangot megütött, hogy Orbán Viktor mélyre süllyedt, számomra azt bizonyítja, hogy az az iszonyú belpolitikai szembenállás, az a méltatlan harc, ami itt évek óta folyik, még inkább eszkalálódni fog. Ebből a Fidesz már csak azért sem fog jól kijönni, mert ha nem is ezzel a szóval, hogy hazaáruló, de Kovácsék tulajdonképpen ezt mondják a Fideszre, hogy a tette egyenértékű egy ilyen fajta megnyilvánulással.
Bod Péter Ákos: Szerintem hozzá kell ahhoz szokni, hogy az ország vezetését, az ország jogrendjét minősítik. Mert ha bekerülünk az unióba, akkor igazából már nincs olyan értelemben belügy, mint volt korábban, nem lehet azt mondani, hogy mi köze hozzá a Nyugatnak. Tehát érdemes átértékelni azt, ha úgy érzi valaki, hogy megsértették azzal, hogy kivitték az ügyet. Akkor inkább arról lehet beszélni, hogy mi a tartalma, jó-e a stílusa, hogy mi volt a szándéka az ügynek, de a „kivitel” tényét én kevésbé szívnám mellre.