Vissza a tartalomjegyzékhez

Major Nóra
Kórháztörvény

Bár az ellenzék tiltakozott, a héten mégis zöld lámpát kapott az új egészségügyi privatizációs törvény - röviden kórháztörvény. Most Mádl Ferenc köztársasági elnökön a sor, legkésőbb a hétfői parlamenti szavazástól számított ötödik napon kell döntenie a tervezet aláírásáról. Az új egészségügyi szabályozás július elsejei hatályba lépése azonban korántsem biztos. Az utóbbi napokban ugyanis az államfő valóságos lobbihadjárat célpontjává vált mind a törvény ellenzői, mind pedig támogatói részéről. Az ápolónők és az orvosok körében készített kisebb közvélemény-kutatásunk azonban a dolgozók tájékoztatásának teljes hiányát bizonyítja.


Intenzív osztály. Válságos helyzet Fotó: MTI

Az előző politikai ciklusban hozott kórháztörvény hatályon kívül helyezését a jelenlegi kormány azzal indokolta, hogy az veszélybe sodorta volna a hazai betegellátást. Ehhez képest az új tervezettel szemben hasonló kifogások fogalmazódtak meg a szakszervezeti és kamarai vezetőktől, valamint az ellenzék padsoraiból.
A tervezet passzusai között nem könnyű eligazodni, de a miniszterelnök és az egészségügyi miniszter többször is megerősítette, az alanyi jogon járó ingyenes orvosi ellátás továbbra is megmarad. Az új törvény értelmében az állam vagy önkormányzat vállalkozássá alakíthatja az általa üzemeltetett egészségügyi intézményt. Így pályázatokon keresztül, magán- és jogi személyek készpénz ellenében maximum 49 százalékos részesedést szerezhetnek az adott intézményben. A pályázók kötelesek bemutatni egy öt évre szóló fejlesztési tervet, illetve az intézmény egy havi működéséhez elegendő összeget is letétbe kell helyezniük. Garanciaként pedig ha a tulajdonos nem tesz eleget a törvényi előírásoknak, akkor visszavonhatják a működési engedélyét.
A szakma prominens képviselői azonban még a garanciák ellenére sem állnak egyértelműen a törvény pártján. Kupcsulik Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke lapunknak elmondta, elfogadhatatlannak tartja, hogy az egészségügyi termékek gyártói is tulajdonrészhez juthatnak a magánosítás során, mivel ezt a lehetőséget elsősorban a kórházi dolgozóknak kellene biztosítani. Kupcsulik szerint fenn áll annak a veszélye, hogy az új tulajdonosok le fogják építeni a gyenge finanszírozású területeket.
Cser Ágnes, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke a Heteknek adott villáminterjújában etikátlannak és költségesebbnek nevezte az új törvényben lefektetett gyakorlatot. Nyugaton egyértelműen visszautasítják a közszolgálati privatizációt - mondta, majd hozzátette: 160 ezer közszférai munkavállaló sorsát bizonytalanították el, mivel az üzleti biztosítók már „rajtra készen állnak a háttérben”.
Ezzel ellentétben Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) jövőbeni elnöke lapunknak kifejtette, hogy a magyar egészségügy 15-20 százaléka már most profitorientált cégek kezén van. Tehát akkor kellett volna tiltakozni - mondta - amikor néhány éve privatizálták a háziorvosi és fogorvosi rendelőket, a CT- és dialízis-központokat, illetve az otthoni szakápolást. Ezt a jelenséget Cser is elismeri, de ő ezt nem tartja privatizációnak, mivel itt „csak bizonyos szolgáltatások megszerzéséről, illetve a házi orvosoknak néhány terület ellentételezés nélküli átadásáról van szó”. Golub a törvény születését kísérő vitát egyszerűen demagógnak és szakszerűtlennek minősítette. Mindezt a társadalom félrevezetésének tartja „egy évtizedek óta forráshiánnyal küszködő rendszer juthatna most tőkéhez, és ezt felelőtlenség volna különféle aggályok miatt elszalasztani” - érvelt.
Golub elnök a tömeges elbocsátásokkal kapcsolatos félelmekre is rácáfolt: „Ma kétezerötszáz orvos és több mint tízezer szakdolgozó hiányzik az intézményekből, így elképzelhetetlen a nagy arányú leépítés.” Golub nem tartja valószínűnek a magántőke rohamos beáramlását. Szerinte a törvény életbe lépése után annyi változna, hogy szabályozottabb, gazdagabb és átláthatóbb lesz a rendszer, ugyanakkor megnyílnak a fejlesztés lehetőségei is.