Vissza a tartalomjegyzékhez


Verőfényes hétfő reggel

Mi a hasonlóság: az Aranykéz utcai robbantás, a Fenyő-gyilkosság, Simon Tibor helybenhagyása, a móri bankrablás és Szász Károly megverése között? Az erőszak és a pénz. És mi a különbség? Szász Károly az egyetlen az áldozatok közül, aki közhivatali szereplő. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnökének példa nélküli megverése sokakat megdöbbentett, egyszersmind sok kérdést vetett fel. Szász - még a kórházi ágyon - a gyanút egy tőzsdei cég ügyeire terelte, ám az ellene fellépők módszere nem fér a képbe. Maffiajellege pedig felettébb zavaró.

Kovács Klára


Szász Károly felügyel Fotó: MTI

Szász Károly tavaly ősz óta politikai támadások céltáblájává vált, főnöke, a pénzügyminiszter lemondásra szólította fel, de ő maradt. Ismeretlenek húszoldalas összeállítást készíttetettek róla, amit ő csak „hazugságok halmaznak” titulált. Valószínűleg hetek óta követhették, kifigyelték a szokásait, majd egy hétfői reggelen csapdát állítottak neki. Uszodába menet egy biciklis, balesetet színlelve, az elnök kocsija elé vetette magát, s amikor Szász segítő szándékkal kiszállt a kocsijából, három férfi ugrott rá. „Megérdemled!” - ordibálták, s közben baseballütőkkel verték. Szász nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, félórás műtét során összevarrták a fejsérüléseit, összeillesztették eltört kézcsontjait. Műtétből felocsúdva az odasereglett újságíróknak a következőt mondta: sejti, miért támadták meg. Esetét egy bizonyos, másnap nyilvánosságra kerülő felügyeleti határozattal hozta összefüggésbe. 
Másnap valóban napvilágot látott egy PSZÁF által készített jelentés, amely a Pannonplast Rt. tulajdonosváltás törvénysértő voltára világít rá, sejtetve, hogy az amerikai tőke mellett állami pénz is szerepet kapott. A PSZÁF tizenegy millió forintra megbüntette a Pannonplast Rt. két új tulajdonosát, a Britton Kft.-t és a Pevdi Kft.-t. A jelentés szerint valójában azonos tulajdonosi háttérrel rendelkeznek, külön szerepelve jóval nagyobb részesedést szereztek meg, mint együtt tehették volna, ezért a törvénysértésért érte őket utol a felügyelet szigora.

Stílusok és pofonok

Bár Szász Károlyt korábban többen bírálták a politikai életből - és talán a gazdaság szereplői közül is -, mégsem valószínű, hogy politikai megrendelésre vagy éppen az említett tulajdonosváltás mögött levő törvénytelenségek miatt érte a támadás. A politikai arénában ugyanis - eddig legalább is - más eszközökkel „operáltak” a szereplők. Egy embert ki lehet kezdeni, el lehet mozdítani korrupciós vádakkal (lásd Kis Elemér, kancelláriaminiszter), szakmaiság látszatába burkolt politikai támadással (Surányi György, volt jegybankelnök), múltjában levő kétes ügyek felmelegítésével (Horn Gyula, Medgyessy Péter), az illető privát szféráját érintő vádakkal (Torgyán-villa, vagy éppen Pokorni Zoltán), testi erőszakot azonban nem szokás bevetni. Kétségtelen, sok homályos pont van még, de az valószínű: megrendezett támadás áldozata lett a PSZÁF elnöke.
Bár Szász a Pannonplast Rt.-ben történtekre fordította a figyelmet - és valóban kétes, a törvényeket kijátszó módon szereztek többségi részesedést a cégben -, a gazdasági szférában sem szokás ekképpen eljárni - legalábbis abban a közegben, ahol Szász a PSZÁF elnökeként mozog. Bankok, biztosítótársaságok, tőzsdei cégek, takarékszövetkezetek és egyéb pénzintézetek háza táján. Az ilyen típusú vállalatoknak - és közéjük kell számítani a kockázati tőketársaságokat is, amely kategóriát ezúttal a Britton Kft. képvisel -, elemi érdekük a jó hírnév, a bizalom, a sajtóban való pozitív megjelenés, s ez még akkor is igaz, ha történetesen tudják, másnap nyilvánosságra kerül a szabálysértő eljárásuk. Megveretéssel csekély eséllyel sem lehet elodázni a jelentést, ezzel éppen magukra hívnák fel a figyelmet, mintegy bizonyítva a vádakat.

Baseball-lecke 

Érdekes momentum ugyanakkor, hogy Szász ország-világ előtt sem takargatta a sérüléseit, közvetlenül a műtét után, hiányos öltözetben, kórházi ágyán feküdve fogadta az újságírók hadát. Ha ez nem tudatos lépés volt részéről, ha nem szándékosan menekült a nyilvánosság elé, nehéz megérteni tettét. Az is figyelemre méltó, mi lehetett a célja a támadóknak. Három férfi baseballütővel sok mindent „el tudott volna érni”, akár Simon Tibor sorsára is juttathatták volna Szászt, ehelyett „csak” a kisujja és a singcsontja tört el, tehát - rosszindulatúan az mondható - a verőlegények nem használták ki a helyzetüket. Kérdés persze az, mi is volt a céljuk, jobban mondva a küldetésük. A jelek szerint a hétfői maffiamódszereket idéző eljárás inkább egyfajta megfélemlítést, rossz hírbe hozást szolgálhat.