Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Tékozló kontinens

A hagyományos kereszténységtől egyre gyorsabb ütemben fordulnak el az emberek Nyugat-Európában - állítja a Time európai kiadásában pünkösd után egy héttel megjelent összeállítás. A címlapon feltett kérdésre - Hová tűnt Isten? - az amerikai hetilap szerint a válasz az, hogy nem tűnt el, legfeljebb másutt, nem ritkán a tradicionális kereteken kívül lehet megtalálni. 1978 óta a magukat katolikusnak vallók száma egyharmaddal csökkent Európában, ugyanakkor egy francia szociológus kutatása alapján a legtöbb nyugat-európai országban nőtt a fiatalok között az istenhívők aránya.


Névleges hívők: Felekezethez tartozónak vallja magát / Legalább havonta egyszer jár templomba

A „tékozló kontinens” - ahogy a lapnak nyilatkozó egyik evangéliumi keresztény vezető jellemezte Európát - egyházai üzenetükkel nem tudják megragadni a névleg ma is legnépesebb, 550 milliós európai kereszténységet. Írország, Málta és Lengyelország kivételével a heti rendszerességgel istentiszteletre járók aránya sehol nem éri el az 50 százalékot, sok országban ez az arány a 20 százalékot sem éri el. Nagy-Britanniában a keresztény istentiszteletek látogatottsága 1980 óta 30 százalékkal csökkent, Belgiumban és Franciaországban pedig mintegy 20 százalékkal. Egyik magyarázat erre a hanyatlásra a lelkészek és papok elbizonytalanodása a hit alapkérdéseivel kapcsolatban.
A Time egyik megdöbbentő példája erre a jelenségre az a dán lelkész, akit egyháza június elején amiatt függesztett fel a szolgálatból, mivel egy lapnyilatkozatban azt állította: Isten nem létezik.
Mások csendes rezignáltsággal keresnek magyarázatot a válságra. „Az egyházak mindig is átmentek olyan időszakokon, amikor a befolyásuk nagyobb volt, és olyanokon, amikor kisebb. Most lenn vagyunk. A kereszténység kisebbséggé válik” - állítja Jobst Schöne német lutheránus püspök. A tendencia valóban figyelmeztető, hiszen a csökkenő számú és aktivitású keresztény hívő mellett Európában ma már 37 milliós, politikailag és vallási szempontból is aktív iszlám közösség él. Az állam és az egyház szétválasztása következtében a keresztény vallási jelképek már rég lekerültek az iskolák és közintézmények falairól Franciaországban, ugyanakkor a muszlim közösségek erőteljes kampányt folytatnak azért, hogy például az iszlám egyik szimbólumának számító arckendőt lehessen hordani az állami iskolákban.
II. János Pál pápa kitartó erőfeszítései ellenére az európai alkotmány tervezett szövegében nem kaptak helyet az európai keresztény múltra vonatkozó utalások, ugyanakkor ezen a múlton számos folt is található: „az egyház elnyomó erőként” lépett fel az elmúlt évszázadokban, állítja Willie Walsh ír püspök. A közelmúltbeli események, az évtizedeken át zajló papi pedofilügyek takargatása és Franco tábornok diktatúrájának támogatása egészen a hetvenes évekig szintén nem erősítették a hagyományos keresztény egyházak jó hírnevét.
A válság kézzelfogható jelei az elnéptelenedés miatt bezárt templomok, míg másokat átalakítanak - vendéglőkké, lakásokká vagy éppen szupermarketekké.
Az emberek menekülnek az idejétmúlt, hiteltelenné vagy érdektelenné vált egyházi intézményekből, ugyanakkor keresik a spiritualitás személyesebb, a modern élet kérdéseire jobban odafigyelő és érzelmileg erőteljesebb formáit - állítja a Time. Népszerűek a hagyományos egyházakhoz kötődő lelkiségi mozgalmak, mint például a Franciaországban fél évszázada létesített Taizé közösség, ahová idén háromszor annyi látogatót várnak, mint tizenöt évvel ezelőtt.
Mások - elsősorban tengerentúli bevándorlók - a lelkes prédikációkat és dinamikus zenei formákat előtérbe helyező evangéliumi közösségeket keresik fel Nyugat-Európában. Egy ilyen franciaországi közösségbe, a Párizs melletti Parole de Foi (A hit szava) elnevezésű gyülekezetbe a Time riportere is ellátogatott. A vasárnaponként ezerötszáz hívőt vonzó közösség tagjai szinte kivétel nélkül Franciaország határain kívülről - például Indiából, az Elefántcsontpartról, Kongóból - érkezett bevándorlók. Istentiszteleteiket egy festékgyár második emeleti tágas helyiségében tartják. Az egyik hívő - aki 1990-ben költözött Kongóból Franciaországba - az amerikai lapnak elmondta, hogy több protestáns közösséget is felkeresett, de túl „hűvösnek” találta azokat, és emiatt döntött a Parole de Foi mellett, mert „itt valami a szívét is megérintette”.
Ez a fajta, új típusú kereszténység, amelynek sokmilliós tábora van az Egyesült Államokban, Latin-Amerikában és a Távol-Keleten, az Európai Unió országaiban még nem érte el az „őslakos” középosztályt, hatása, „a szellem szabadságának keresése” azonban a Time szerint így is érzékelhető azáltal, hogy gyakorlati alternatívát kínál a megszokott, de mára működésképtelen vallási formákkal szemben. 


Vita Jézus testvérének sírládájáról

Az Izraeli Régészeti Hatóság szerint hamisítvány az a sokak szerint az első századból származó osszuárium (csontokat őrző kőládika), amelyen Jézus neve is szerepel. 
A leletről szóló hírt közlő szaklap, a Biblical Archeology Review szerkesztője, Hershel Shanks szerint azonban az izraeli szervezet véleménye „csak a nyílt vita kezdete, és nem annak végpontja”.
A lelet 2002. októberi felbukkanása óta ( Hetek, 2002. október 25.) óta a ládikáról sokan úgy tartották, ez Jézus Krisztus életéről szóló első régészeti bizonyíték. Az izraeli hatóság közleménye szerint azonban a rejtélyes körülmények között felbukkant lelet nem valódi. 
Egy izraeli magángyűjtő, bizonyos Uzi Dahari állt elő az 50 centiméter hosszú, 30 centiméter magas, trapéz alakú osszuáriummal, amelyen ez a felirat áll a héberhez közeli arámi nyelven: „Jakab, József fia, Jézus testvére”. Az izraeli gyűjtő állítása szerint egy arab régiségkereskedőtől vásárolta a tárgyat Jeruzsálem óvárosában, a hetvenes évek közepén kétszáz amerikai dollárért. A kereskedő állítólag azt mondta neki, hogy a szóban forgó tárgy a Jeruzsálem melletti barlangok egyikéből származik. Uzi Dahari - saját szavai szerint - akkor még nem tudta, milyen különleges kincs került a birtokába. André Lemaire francia professzor (Sorbonne Egyetem, Párizs), az antik nyelvek szakértője hívta föl a figyelmet arra, hogy az osszuáriumon található felirat írástípusát csak a Krisztus után 10 és 70 közötti időszakban használták, és hogy nagy valószínűséggel a bibliai Jézusra, illetve testvérére, Jakabra utal a szöveg. 
A lelet előkerülésekor számos szakértő, s maga a lelet hírét nyilvánosságra hozó amerikai szaklap, a Biblical Archeology Review is valószínűnek találta, hogy a názáreti Jézusra utalhat a kérdéses szöveg. 
A ládikát október 30-án Tel Avivból New Yorkon át Torontóba szállították, ahol a torontói múzeum szakemberei kezdtek hozzá az út során megsérült lelet restaurálásának.
Az Izraeli Régészeti Hatóság június 18-ai közleményében nem indokolta, milyen tények alapján jutott arra a következtetésre, hogy hamisítványról van szó. Utal mindenesetre arra, hogy a felirat nem egy kéztől származik, és arra is, hogy több mint gyanúsak a lelet felbukkanásának a körülményei. 
(MTI-Hetek)