Vissza a tartalomjegyzékhez


Írózseni vagy háborús bűnös? II.
Tisztelt Szerkesztő Úr

Az április 25-én közölt Szobota Zoltán: című írás kiegészítéseként - különösen azért is, mert a cikk megjelenését követően figyelemre méltó események zajlottak le - szükségesnek tartottam, hogy a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata megszűnése utáni legfontosabb történéseket időrendi sorrendbe szedve tájékoztassam lapjukat.

 

Szobota Zoltán írása, a Hetek e témakörben megjelent cikke meglehetősen nagy vihart kavart a szélsőjobboldali körökben: a Budapest Kongresszusi Központban 2003. április 26-án lezajlott összejövetelen az egykori Szabad Európa Rádió (SZER) munkatárs Drábik János (ismertebb néven „Kézdi Pál”) újságírót egyszerűen kidobták a Wass Albert életművét méltató rendezvényről - csupáncsak azért, mert a Hetek írására alapozottan kényes kérdéseket tett fel Turcsányi Péter magyarországi könyvkiadónak és az Egyesült Államokból Magyarországra érkezett Szász Lórántnak, a Hungarians’ Sunday főszerkesztőjének (aki, mint ismert, 6200 USA-dollárért vásárolta meg Wass Alberttől művei kiadási jogát). 
Mivel a Fidesz-MPP választási kampányában hervadhatatlan érdemeket szerzett polgári propagandisták az 1945 után háborús bűntettekért távollétében halálra ítélt gróf czegei Wass Albert esetében elmulasztották nyilvánosságra hozni, hogy a díjazott élete során mindvégig a szélsőjobboldal szellemi vezetői közé tartozott - a hungarista hírszolgálat egykori vezetőjeként -, az alábbiakban ismertetem a hazai jobboldali elit által kiemelkedő jelentőségűnek minősített honfitársunk irodalmi és politikai tevékenységét.
1946-ban a Nyugatra özönlött magyarok százezreiből - a második világháború utáni „ODESSA-hadművelettel” egyidejűleg - a Nyilaskeresztes Párt külföldre távozott vezetői is létrehozták a nemzetiszocialista-hungarista eszme továbbélését biztosító szervezeteiket. 
A venezuelai Caracasban a hungarista állam legfelsőbb titkos tanácsa tagjai közé tartozó Henney Árpád altábornagy (Szálasi kijelölt utódja, a „Nemzetvezető” személye körüli miniszter) és Nyisztor Zoltán katolikus lelkipásztor alapította meg a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatát (HMH), azt az illegálisan működő nemzetiszocialista központot, amely hivatott volt összefogni a több kontinensen szétszóródott hungaristákat, a Nyilaskeresztes Párt háborús bűntettekkel vádolt tagjait. Az óriási távolságokkal magyarázható, hogy a kapcsolattartás hatékony formájának, lehetőségének tartották a nemzetiszocialista szellemiségű sajtótermékek alapításának, fennmaradásának anyagi, erkölcsi segítségét: e téren - felhasználva az emigrációba menekített pártvagyon egy részét - az üldözött eszme hívei vitathatatlanul elsőként rendezték soraikat.
Ausztráliában Kántor Béla, majd az 1990 utáni Magyarországon sem teljesen ismeretlen Gede testvérek (Sándor és Tibor) kiadásában megjelenő Út és Cél, Dél-Amerikában és Európában a Hídverők, a Hídfő, majd az Új Hídfő, valamint a 24. Óra voltak a HMH legrangosabb orgánumai. A Hungarista Mozgalom Hírszolgálata főmunkatársai, irányítói közé tartozott az Egyesült Államokba menekült erdélyi arisztokrata, gróf Wass Albert is - aki Alföldi Gézával (Szálasi propagandaminisztériumának államtitkárával), Borsányi Juliánnal, Bosnyák Imre FKgP-politikussal, Milotay Istvánnal, Fiala Ferenccel (Szálasi egykori sajtófőnökével), Marschalkó Lajossal, Málnási Ödönnel, a kanadai 24. Óra főszerkesztőjével, Tóth Judittal, a Kaliforniában élő lap- és könyvkiadó Szász Lóránttal, valamint az 1994-1998 között irányításom alatt állt HMH-központtal összehangoltan végezte politikai munkáját.
Fiaival, főként a 2003. március 14-én Budapestre érkezett Wass Endrével gyakorlatilag nem tartott fenn semmilyen kapcsolatot - ezzel magyarázható, hogy az idős hungarista halálos ágyán megkötött szerződéssel 1200, majd később átadott 5000 amerikai dollárért Szász Lórántra ruházta át művei kiadási jogait. 
A Hungarians’ Sunday (Magyarok Vasárnapja) kiadó-főszerkesztője e jogok egy részét adta el Turcsány Péter alanyi költőnek, a magyarországi Kráter Műhely Egyesület vezetőjének. A harminckét kötet kiadásáról kötött megállapodásukból 2003. márciusáig huszonhét kiadványt jelentetett meg az állításuk szerint „közművelődési miszsziót” vállalt társaság.
(…) Mint elvetemült fasisztát 1994 és 1998 között a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata vezetőjeként ismert meg a nyilvánosság politizáló része. Együtt dolgoztam dr. prof. Tarnói Lászlóval (az egykor volt hungarista állam igazság-ügy-miniszterének kabinetfőnökével), Kántor Béla és Tarjányi-Tatár Imre urakkal - akik Magyarországra exportálták (még 1989-ben) a nemzetiszocializmus eszméjét és eszközeit. Továbbá dr. Lovas István nemzettestvérrel (Orbán Viktor kegyeltjével), Gerhard Lauck úrral (a hitleri náci párt utódszervezete, az NSDAP/AO irányítójával), Lányi Zsolt, dr. Torgyán József és Homoki János urakkal (a Hungarista Mozgalom kisgazda támogatóival), Király B. Izabella, valamint Cseh Mária nemzeti érzelmű honanyákkal, akikről igazán nem lehet azt mondani, hogy ellenséges viszonyban voltak az Árpád-sávos szervezetekkel.
Nekem, a Hírszolgálat vezetőjének kellett volna kiválogatnom, hogy informátoraim, segítőim - Ekrem Kemál György, Szabó Albert, Györkös István, Lentner Csaba, Tőke Péter, Mónus Áron, dr. Varga László, Rozgics Mária, Porubszky „Potyka” István, Simon László, „Hajdú” Demeter Dénes stb. - közül ki volt a demokrata, és ki volt a fasiszta? Felül kellett volna bírálnom Csurka, Tamás Károly, Orbán Viktor, Patrubány Miklós és a többiek amerikai-kanadai megállapodásait a Mozgalom külhoni prominenseivel?
(…) Árpád-sávos lobogók alatt masírozott a Vér és Becsület („kulturális egyesület”) több mint száz tagja, szimpatizánsa 2003. február 15-én a budapesti Kossuth Lajos téren. A nyilvánosság újságolvasó része annyit tudhatott róluk, hogy „modern nemzetiszocialisták”. A Néprajzi Múzeum Duna felőli oldalán felállított emelvényről szónokuk, Domokos Endre János azt is bejelentette, hogy hagyományaikat (!) megszakítva nem a Várban éltetik Szálasi eszméjét, hanem - közelebb a tömegekhez - az Országház szomszédságában. A Magyar Nemzet ugyan védelmébe vette a 2001-ben alakult szervezetet, de azt már elfelejtették közölni tudósításaikban és a Pihál György szignálta történelmi visszatekintésükben, hogy a Vér és Becsület Kulturális Egyesület a Hungarista Mozgalom katonai szárnyaként ismert Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) elnevezésű organizációból vált ki, méghozzá olyan csoportként, akik elfogadták az Orbán Viktor felkínálta együttműködést a polgári körök keretein belül.
Az eredetileg Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok (MNA) néven az NSDAP/AO közreműködésével létrehozott neonáci szervezet Antall József miniszterelnöksége idején aktív résztvevője volt a balkáni háborúnak, a Horvátország megsegítésére küldött légió különösen a vukovári harcokban tüntette ki magát, majd fontos szerepet játszott az 1992. októberi, ismert Göncz-ellenes, Parlament előtti tüntetésben, s éppen azért változtatott nevet, mert tevékenysége, háttere (az osztrák tiltakozás után) nyilvánvalóvá vált. 1993-tól a Hungarista Mozgalom (HM) egyik tagszervezeteként működik - immár megcsappant létszámmal, a „kemény mag” Vér és Becsület Kulturális Egyesület elnevezéssel akciózik, amint azt legutóbb a Kossuth Lajos téren is megtapasztalhattuk.
Ha tudnák sokan, hogy mit kell és milyen hivataltól kérdezni, akkor bizonyára már megérdeklődték volna: miért örök életűek ezen a tájon a nemzetiszocialista-hungarista szervezetek, holott - állítólag - minden parlamenti párt, kormányzása idején, „határozott lépéseket” tett a neonácizmus megfékezése érdekében.
Györkös István nemzettestvérnek annak idején elég volt átkeresztelni rohamosztagosait a szelídebben hangzó Magyar Nemzeti Arcvonal elnevezésre. Szabó Albert sem tartotta bölcs dolognak, hogy a négyszáz főt számláló fegyveres egysége a Magyar Népjóléti Szövetség emblémáját viselje - ezért jegyeztette be martalócait „Civil Guard” néven őrző-védő vállalkozásként Budapesten. Ekrem Kemál György hungarista csoportját sem üldözik már a demokraták, mióta Magyar Nemzeti Szabadságpárt égisz alatt fejtik ki tevékenységüket.

Megkülönböztetett 
tisztelettel:

Szemenyei-Kiss Tamás
újságíró, 
a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata volt vezetője
Budapest, 2003. április 28.