Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Európai időhúzó

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Spanyolországgal karöltve olyan új határozattervezetet nyújtott be az ENSZ számára, amelynek elfogadása gyakorlatilag nemzetközi zöld jelzést jelentene az Irak elleni katonai csapás megindításához. Ezzel egy időben ugyanakkor a Fehér Ház európai „ellenlábasai” is benyújtották a maguk közös „ellenjavaslatát”. A részletes memorandum formájában megfogalmazott francia-német- orosz előterjesztés meghosszabbítaná a Szaddám Huszein számára biztosított időt és így a fegyverellenőrök mandátumát is. A Biztonsági Tanács várhatóan csak március 7-e után szavaz majd az amerikai-brit javaslatról, Hans Blix, a fegyverellenőrök vezetője ugyanis ekkor számol majd be arról, milyen együttműködést tapasztalt Irak oldaláról.

Míg az angolszász javaslat azt hangoztatja: Szaddám elszalasztotta az 1441. számú határozatban felkínált utolsó lehetőséget, a francia tervezet szerint a katonai megoldásra csak végső esetben, minden előfeltétel megfelelő teljesülése esetén szabad sort keríteni. Ők ugyanis úgy vélik, világos programmal, fokozott fegyverellenőrzéssel, egyértelműen meghatározott határidőkkel és a katonai erők felvonultatásával egyrészt újra egyesíteni lehetne a Biztonsági Tanácsot (BT), másrészt maximális nyomást lehetne helyezni Irakra. Az előterjesztés Irak teljes körű és hatékony leszerelését békés úton, az ellenőrzés rendszerén keresztül kívánja elérni. 
A franciák szerint ugyanis az ellenőrzés jó ütemben halad előre, már vannak eredmények, és Irak együttműködése is javuló tendenciát mutat. Úgy vélik, katonai csapás helyett inkább több szakértőt kell a helyszínre küldeni, mozgó ellenőrző állomásokat kell bevetni, és modernizálni kell a légi megfigyelés eszközeit. Bush és Blair szerint azonban az ellenőrzés további, bizonytalan ideig történő elnyújtása pontosan az eddigi módszer hatástalanságát bizonyítja.
Az ellentétek kiéleződése miatt az elkövetkező hetekben a diplomáciai kapcsolatok igen intenzív felélénkülése várható. A javaslat benyújtása óta a Fehér Házban és a Downing Streeten már így is égnek a telefonvonalak: Bush elnök és Tony Blair mindent megtesz annak érdekében, hogy a Biztonsági Tanácsban szavazati joggal bíró országokat megnyerje ügye számára. Mindeközben azonban a másik fél sem tétlen, hiszen Chirac elnök, Schröder kancellár és Putyin elnök is hasonlóképpen lobbizik a még tétovázó országok vezetőinél. Washington számára a tét igen nagy, hiszen a tanács tizenöt országából legalább kilencnek a támogatását kell megnyernie a javaslat elfogadtatásához, ám még ekkor is fennáll a veszélye, hogy a háborús megoldást ellenző Franciaország, Oroszország vagy Kína él majd vétójogával, és ezzel meggátolja a tervezet jóváhagyását.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, valamint Spanyolország által benyújtott „háborús” határozattervezetet eddig az amerikai és brit haderőket katonailag is támogató Ausztrália, valamint Japán és Bulgária helyesli. Ausztrália és Japán azonban nem tagja a BT-nek, Bulgária pedig nem állandó tag. John Howard ausztrál miniszterelnök szerint nehéz elképzelni, hogy azok a felek, akik alig tizenöt héttel ezelőtt megszavazták az 1441. számú határozatot, most leszavazzák ezt az új, szigorú javaslatot. Ugyanis ha ezt nem sikerülne keresztülvinni, az a BT saját hitelességét ásná alá. Ugyanakkor a vétójoggal élni kívánó országok közül kettő részt vett a „békés” határozattervezet megfogalmazásában. Oroszország máris egyértelművé tette: minden lehetséges eszközt megragad a békés megoldás eléréséhez, a francia külügyminiszter pedig kijelentette: az, hogy országa él-e majd vétójogával, nem kérdés. Kína eddig csak jelezte, hogy a franciák javaslatát támogatja, de hozzátette: még gondosan tanulmányozni kívánja a tervezetet. A BT tizenöt tagja közül a nem állandó tagként szereplő Szíria is leszögezte: a „háborús” javaslat ellen szavaz majd. 
A két ellenpólus között most ádáz diplomáciai harc indult a még állást nem foglalt hat ország, vagyis Angola, Kamerun, Chile, Guinea, Mexikó és Pakisztán kegyeiért.
A tét nem kevés: ha az angolszász-spanyol javaslat megbukik, Amerikának nem marad más választása, és egyedül kell harcba szállnia néhány szövetségesével, ami viszont megtépázná az ENSZ tekintélyét, ráadásul Tony Blairt, Bush elnök legkitartóbb szövetségesét miniszterelnöki terminusa eddigi legsúlyosabb válságába sodorná. Ennek ellenére Blair a brit parlamentben elmondott beszédében kijelentette: Iraktól csak a százszázalékos együttműködés fogadható el. „Azoknak, akik azt állítják, hogy elsietjük a háborút, ezt tudom mondani: immár tizenkét év telt el azóta, hogy az ENSZ először felszólította Szaddámot az önkéntes leszerelésre, és közel négy hónapja már, hogy kiadtuk az 1441. számú határozatot. Ennek ellenére még most is hajlandók vagyunk további engedményre azért, hogy a problémát békés úton rendezhessük.” 
A javaslattal kapcsolatos szavazásig ugyanis elvileg közel két hét maradt arra, hogy a helyzet megforduljon. A kormányfő figyelmeztetett arra a veszélyre is, ami akkor következhet be, ha a nemzetközi közösség tétlen marad: „Ha Szaddám megtagadja az együttműködést - amint azt most is teszi -, mi pedig nem teszünk semmit, akkor mi történik? Ő, tömegpusztító fegyverei birtokában hatalmon marad majd Irakban, s miközben a nemzetközi közösség akaratát semmibe veszi, és az ENSZ-et újra félrevezeti, nagy mértékben megerősödik és felbátorodik majd. Vajon tényleg elhiszi-e bárki is, hogy ez békét fog jelenteni?” 
Blair, miközben tervei támogatására próbálta megnyerni a képviselőket, hangsúlyozta: nem akar háborút, ám Irak békés leszerelése csak Szaddám aktív közreműködésével lehetséges. Figyelmeztetett arra is, ha az iraki rezsim és tömegpusztító fegyverei érintetlenül maradnak, akkor a nemzetközi közösség nem a béke, hanem a bolondság és a gyengeség útján jár, ami egy véresebb és sokkal pusztítóbb konfliktushoz vezethet. „Ha ezt a kérdést nem lehet az ENSZ útján megoldani, akkor a világ nagyon veszélyes pillanathoz érkezett.”
Az angolszász javaslat felőli ENSZ BT-beli szavazásig azonban még számos fontos eseménynek meg kell történnie. Addig kiderül majd az is, Bagdad vajon valóban megsemmisíti-e az al-Samoud-2 típusú rakétáit, ahogyan azt Hans Blix elrendelte. Ha ezt nem teszi meg, Washington és London felhasználhatja ezt a tényt annak bizonyítására, hogy Irak nem működik együtt az ellenőrökkel és a háború beindítása jogos. Március 7-én pedig Blix beszámol majd arról, hogy Bagdad eleget tett-e az ENSZ novemberi határozatának.