Vissza a tartalomjegyzékhez

Takács Gabriella
Ó, te drága Valentin

A többnyire csak kereskedelmi vonzatairól ismert, kereszténynek titulált, másfél évezredes múltra visszatekintő Valentin nap, azaz szerelmesek napja eredetével kapcsolatosan a kultúrtörténet több lehetséges változatot tart számon, legalább három szóba jöhető Valentin felemlítésével. 

Egyes leírások azt állítják, hogy Valentin i.sz. 269 tájékán, II. Claudius császár érája alatt halt mártírhalált, mert üldözött keresztények rejtegetésében találták vétkesnek, míg némely forrás Termi vértanúhalált halt püspökeként, egyszersmind a nyavalyatörősök és lelkibetegek bizakodásának tárgyával azonosítja Valentint gyógyítói tevékenysége miatt.
Egy másik változat szerint Valentint bebörtönözték, mert megtagadta a pogány istenek imádását. Itt került barátságba a börtönőr leányával, akit a legenda szerint kézrátétel segítségével meggyógyított a vakságból. A legenda úgy tartja, hogy a férfi kivégzése előtt cédulát küldött az őr leányának a „Te Valentinod” felirattal. De valószínűsíthető volt, hogy Valentint azért végezték ki Claudius uralma alatt, mert ellenszegülve a császár házasságot tiltó rendelkezésének, öszszeadott párokat az uralkodó tilalma ellenére is.
A titokzatos Valentin személye körüli feltételezések csakhamar összefonódtak a Rómában folytatott kultuszokkal. A mai Bálint naphoz képest egy nappal később, február 15-én ültek ünnepet a római mitológiában a nyájak és a termés védelmezőjének tartott Luperkusz isten érdemeit méltánylandó, Luperkália néven. A kultuszon résztvevők énekkel és tánccal könyörögtek a bőséges terméshozam és az állatállomány egészsége érdekében. Az ünnepnap éjszakáján pedig a fiatal nők rakták neveiket egy-egy kerámiakorsóba, a férfiak húztak közülük egyet-egyet, akivel a következő év során pedig szerelmespárként éltek.
A középkorban már az aligha keresztény tartalommal rendelkező ünnep ideje a flört hivatalosan intézményesített napjává lépett elő. Ugyanis minden aszszony a hivatalos ünnepi terminológia szerint kedvére léphetett félre, akár hitvese nemtetszése ellenére is.