Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István, Rákóczi István
A kubai fiúnak Magyarország Hawaii

Férfi kéziválogatottunk kiválónak mondható vébészereplése után itthon sajátos módon egy kubai fiút ünnepeltünk leginkább: Carlos Reinaldo Perezt. A világklasszis balátlövő után Portugáliában csak úgy kapkodtak a menedzserek, ami nem csoda, hiszen hatvannégy találatával gólkirály lett, és ami talán még fontosabb: szívvel-lélekkel küzdött végig minden egyes mérkőzést. Perez 1997-től kézilabdázik Magyarországon. Azóta magyar állampolgár lett, és tavaly ősszel a válogatottban is bemutatkozhatott. Az alábbiakban többek között elmondja, miért döntött úgy, hogy itt telepszik le, melyik a kedvenc sportága, illetve honnan szerzi be a Kubában nemzeti eledelnek számító feketebabot.


Perez, a híres magyar átlövő. A vébé gólkirálya Fotó: DPPI

- Kezdjük is ezzel a - mondjuk így - nem éppen szakmai jellegű kérdéssel: itt, Magyarországon, hol tudsz beszerezni megfelelő minőségű feketebabot?
- (Nevet.) Természetesen Spanyolországból, hiszen igazi jó feketebab csak ott lelhető fel legközelebb. A portugáliai vébén találkoztam két lánynyal, akik állították, hogy ott is van, de én magam nem láttam. Lehet, hogy ennek egyébként csak az az oka, hogy mindössze egyszer jártunk piacon. Mindenesetre, ahol csak lehet, keresem, előfordul, hogy Kubából is küldenek nekem. 
- A viccet félretéve: mikor fogtál először kézilabdát a kezedben?
- Úgy 15-16 éves koromban lehetett. Gyerekkoromban kosarasnak indultam, az edzőnőm azonban egy alkalommal megkérdezte, nem akarok-e inkább kézilabdázni. Ez a nyolcvanas években történt, akkor kezdték „felfuttatni” ezt a nálunk még nem nagyon ismert sportágat, és ehhez kerestek ifjú tehetségeket. Nekem ideális fizikai adottságaim voltak, ezért gondolhatták, hogy jó lenne kipróbálni ezt a srácot. Le is mentem az első edzésre, ahol kezembe nyomtak egy kézilabdát azzal, hogy „na, súvaszd meg”. Olyan hatvan méterre elhajítottam, úgyhogy azt mondták, maradjak.
- Pedig nem mondhatni, hogy a kosárlabdához rossz adottságaid lettek volna… 
- Őszintén szólva, a mai napig a kosárlabda az a sport, amit a legszívesebben művelek. Nem azért kezdtem el kézilabdázni, mintha nem szerettem volna kosarazni, de a kéziben sokkal több lehetőségem volt arra, hogy az ember a válogatottságig vagy annak az előszobájáig jusson. A kosárlabdát Kubában nagyon sok tehetséges fiatal játssza, így ott kevesebb esélyem lett volna.
- Ez azért is érdekes, mert a magyar válogatott másik kiváló átlövője, a Barcelonában légióskodó Nagy László pályafutása is kosárlabdázóként indult, őt is a palánk alól kellett átcsalogatni a kézilabdapályára. De továbblépve: mesélnél egy kicsit Kubáról? Számunkra ez egy távoli, egzotikus ország, amiről leginkább csak akkor hallunk, ha a miniszterelnök odamegy nyaralni.
- Kuba egy egzotikus, trópusi álom, nemcsak nekem, hanem nagyon sokak számára, akik jártak már ott. Egy középosztálybeli családból származom, és amit a szüleim megadhattak, azt meg is adták. Később a kínálkozó lehetőségek is egyre jobbak lettek: kiderült, hogy jól sportolok, így sportiskolákban kezdtem el tanulni. Kubában, ha valakit tehetségesnek találnak, akkor - szinte, mint egy porosz iskolában - internátusi rendszerben nevelik, ahol a gyerekek hetente csak egyszer, hét végén kerülnek haza, egyébként állandóan tréningeznek és tanulnak.
- 1997 óta játszol Magyarországon. Azóta magyar állampolgár lettél, és már a válogatottnak is tagja vagy. Mi volt az a legfőbb dolog, ami miatt úgy döntöttél, hogy itt telepedsz le?
- A mai napig ami sikerem csak volt, azt mind a sport terén értem el, és úgy érzem, hogy a továbbfejlődésem itt, Magyarországon van, illetve lesz biztosítva. Ezenkívül volt még egy fő ok: szerelmes lettem egy magyar lányba, aki aztán a feleségem lett. Természetesen számos apróbb körülmény is szerepet játszott a döntésemben, de ez a kettő volt a meghatározó.
- Hogy sikerült beilleszkedned?
- Elég drasztikus átmenet volt Kuba után az itteni léthez alkalmazkodni, de ma már kiválóan érzem magam Magyarországon. A magyar nyelv eléggé nehéz számomra, és az ételek íze is furcsa volt, de már megszoktam.
- Mint a vébén nyújtott teljesítményed is igazolja, 32 évesen a világ egyik legjobb átlövőjévé nőtted ki magad, emellett kiválóan megtaláltad a helyed a Fotex Veszprémben, illetve a válogatottban is. Mi jöhet még ez után, milyen terveid vannak a jövőre nézve?
- Nem igazán szeretek a jövőmről beszélni. Az életem soha nem volt egyszerű, öt évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy Magyarországon fogok letelepedni, ezt hozta a sors. A jövőm helyett inkább a jelenemmel foglalkozom, hogy a kínálkozó lehetőségeket minél inkább ki tudjam használni. Kubában is van két lányom, az ő eltartásuk az egyedüli olyan dolog, ami aggaszt, szeretném, hogy jól menjen a soruk. 
- Mivel foglalkozol szabadidődben? Tengerrel ugyanis itt nem tudunk szolgálni…
- Általában Diazzal, a másik Veszprémben játszó kubai fiúval, illetve a szintén kubai menedzseremmel szoktam elmenni beszélgetni, meginni egy kávét. Nagyon szeretek internetezni is, valamint sokat ülök a tévé előtt meccseket nézve. Ha kicsit több időm van - ami ritkán esik meg -, akkor Spanyolországba megyek: keresem a kubaihoz hasonló klímát, illetve nyelvi környezetet.
- Az lehetséges, hogy Magyarországon valami más klubhoz átigazolsz a jövőben, vagy teljes mértékben veszprémi elkötelezettségű vagy? 
- További négy éves szerződést írtam most alá a klubnál, úgyhogy a „beton már a nyakamig ér”. Mindig úgy gondoltam, ha nem itt, akkor külföldön, valamelyik másik európai csapatban játszom.
- Ez elképzelhető még?
- Nem hiszem, hogy újabb négy év után erre lenne még lehetőségem.


Carlos Perez

Született: 
1971. augusztus 26., Havanna 
Magassága/testsúlya: 
197 cm/96 kg 
Posztja: balátlövő 
Klubjai: Ciudad Havanna (kubai), Fotex KCV 
Első válogatottsága: 
2002. október 17., Ptuj (Szlovénia, 29-26) 
Válogatottságai/góljai: 14/88 
Legjobb eredményei: 
vb-6. (2003); BL-2. (2002), Szuperkupa-2. (2002), 
4-szer magyar bajnok, 
4-szer MK-győztes