Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Svédcsavar

A kormány február 4-ei dátummal hatalmazta fel Juhász Ferenc honvédelmi minisztert, hogy a Grippen vadászgépek módosított bérleti szerződését aláírja. Ezzel a döntéssel pont került a több kormányzati cikluson át húzódó, botrányoktól sem mentes harcirepülő-tender végére. A botrányokról, a politikai háttérharcokról, korrupcióról szóló híradások valóságtartalmáról, a végleges megoldás előnyeiről, hátrányairól kérdeztük Hollósi Nándor tábornokot, a HM főtanácsosát, aki munkatársaival együtt dolgozta ki a szerződés végső formáját.


Grippenek. A politika beleszólt Fotó: SAAB Aerospace

- Tábornok úr! Talán már senki sem emlékszik arra, hogy mikor merült fel a vadászrepülők cseréjének gondolata. 
- A NATO-ba való belépés során megismertük a haderőfejlesztések irányát. Ugyanakkor meg kell jegyezzem, nem kötelezett bennünket az észak-atlanti szövetség semmilyen konkrét haderő-fejlesztési célkitűzés megvalósítására. Mi választottuk a légierő-fejlesztést, a nagy pontosságú fegyverek alkalmazásának kiterjesztését. 
- Mikorra datálja ennek az időpontját, mennyire volt ez szakmai és mennyire politikai döntés?
- Mindkettő egyszerre. A kettő teljes egyetértésében lehet ezt a tendert végrehajtani. Volt egy régebbi, a vadászrepülőgépekre vonatkozó fejlesztési elgondolás, hogy a MIG-29-esek élettartamának növelésével, illetve belépésünkkel NATO-kompatibilissé kell fejleszteni a repülőgépeket. Ez azt jelenti, hogy kicseréljük a rádiót, hogy lehessen rádiózni a többi szövetségi tagországgal, kicseréljük az úgynevezett műszeres vakleszálló rendszert, hogy a NATO-reptereken rossz időben is le lehessen szállni. A legfontosabbat már végre is hajtottuk a NATO-csatlakozásra, lecseréltük a saját idegenfelismerő rendszert, hogy ha a szövetség által ellenőrzött légtérben vagyunk, akkor ne ellenségnek ismerjenek fel. A szakma azt gondolta, hogy ha ezt megtesszük, akkor 2014-2015-ig hadrendbe állhatnak a MIG-ek. Ezekkel az átalakításokkal eddig ki lehetett volna tolni az életkorukat.
- Mégsem így történt. Miért kellett hirtelen új vadászgépek után nézni? 
- Nem titok. Itt az történt, hogy Orbán Viktor volt miniszterelnök úr nem kedvelte azt a körülményt, hogy a katonai csúcstechnológia területén mi az oroszoktól függjünk. Ezért 2001. március 5-én a HM-ben megtartott aktuális éves értékelőn a miniszterelnök úr bejelentette, hogy az oroszokkal a technológiai kapcsolatot azonnal fel kell számolni. Valami olyat mondott még, hogy a diplomáciai kapcsolat, amely két szuverén ország között van, az rendben van, de ezen túl semmi más kapcsolat ne fűzzön bennünket az oroszokhoz.
- Váratlanul érte Önöket ez a bejelentés? Hogyan reagált a szakma?
- Sehogyan. Ezt csak politikusok döntik el, a szakmának, a katonáknak édes kevés közük van ehhez. De ha végiggondolja, nem igazán meglepő, hiszen Orbán Viktorban az oroszokkal kapcsolatos ellenérzés kicsit erősebb, mint másokban. A terv aztán rövid időn belül alakot is öltött. Úgy tervezték, hogy 2005-ig mindenféleképp lecserélik a MIG-29-eseket.
- Egyébként mennyi ideig szolgálhatnak, repülhetnek ezek a gépek?
- A modernizálás mellett körülbelül harminc évig jó egy ilyen repülőgép. A mieinket 1993-ban gyártották. A MIG-eknek 2005-ben, amikorra a kidobásukat tervezték, a maradványértéke szerény számításaim szerint 130 és 150 milliárd forint között van. Ez a 27 db repülőgépre, a teljes földi karbantartási rendszerre, a fegyverzetre, a rakétákra vonatkozik.
- Ez a terv új gépekre vonatkozott. Ehhez képest a sajtóban csak „szenátor-botrányként” napvilágot látott iromány használt F-16-osok megvételét szorgalmazta a Lockhead-Martin cégtől. Úgy látszott, többeknek érdekében állt ebben az üzletben részt venni.


Hollósi Nándor tábornok, a HM főtanácsosa Fotó: Somorjai L.

- Igen, hiszen itt egy 200 milliárdos beruházásról volt szó. Nyilván, több mindenki fantáziája beindult, de végül is nem lett belőle semmi, hogy úgy mondjam, lecsengett, de a köztudatba bekerült, hogy jó nekünk a használt gép is. Ha emlékszik, ugyanakkor a kisgazdák elkezdtek akciózni különböző német cégekkel, hogy amíg új nem lesz, addig ők felújítják a MIG-29-eseket. Ez azonban nem nyerte el a kormány tetszését. A HM-ben és a Miniszterelnöki Hivatalban néhányan nagy tempóban elkezdtek dolgozni, hogy 2005-re valamilyen használt, szövetségi repülőgépet rendszerbe állítsunk. Mindenkitől ajánlatot kértek, azonban ezek az ajánlatkérések olyanok voltak, hogy egyetlen egy nagy cég sem vette komolyan őket. Az amerikai adminisztráció nyilván már előre megkapta a felkérést, hogy használt F-16-osokat, olyan 17-18 éves repülőket kérünk mi tőlük. Ez azt jelentette, hogy kétharmadát ledolgozták az élettartamuknak, ezek a gépek régen le voltak állítva. Érkezett még egy ajánlat, a svéd Grippen cégtől, amelyben új gépekre tettek ajánlatot. Ez azonban azzal lett elutasítva, hogy mi csak használt gépeket veszünk. Akkor a svéd és a brit nagykövet sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy az eljáráson fel vannak háborodva, mert szó sem volt használt repülőkről az ajánlatkérésben. És egyébként ők is tudnak ilyenre ajánlatot tenni. Úgy látszik ez hatott, mert újra kiírták a tendert, amiben a svédek is részt vettek. Ezeket értékelték, összehasonlították, de mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy az amerikai F-16-osok nyerik el a tetszésünket. Ha jól emlékszem 2001. szeptember 10-én a Nemzetbiztonsági Kabinet ülésén mindenki kényelmesen hátradőlt, és arra készült, hogy a miniszterelnök bejelentése szentesíti az F-16-osok beszerzését. Akkor Orbán miniszterelnök úr belépett az oldalajtón - ezt így mondják, nem tudom, hogy így történt-e -, megköszönte az urak munkáját, és bejelentette, hogy a kormány a Grippenek mellett döntött. Ezután rábízta Matolcsy úrra, magyarázza meg a döntés hátterét. Ő elmondta, a legjobb ajánlat gazdasági szempontból a magas ellentételezés miatt a svéd ajánlat. 
Ennek alapján az Orbán-kabinet a döntés végrehajtását meg is kezdte. A Grippenek tízéves bérletéről 2001. november 23-án megszületett a szerződés. Ennek értelmében 2004 végétől 2005 közepéig tizennégy gép állt volna rendszerbe a Magyar Honvédség légierejében. Ennek a bérleti díja 106 milliárd forint nettó értékre rúgott volna, ami pénzügyi költségekkel kiegészülve 165,178 milliárd összkiadást jelentett volna. 
- Időközben azonban jött a kormányváltás. Önöknek mi jelentett ebben a szerződésben negatívumot, miért lángolt fel újra egy politikai vita a már kész szerződés körül?
- Az egyik alapprobléma az volt, hogy az örökség egy alacsony képességű harci gépet tartalmazott. A másik nagy gond a szinte érthetetlen, 2003-ra és 2004-re szóló évente 30-35 milliárdot jelentő részletfizetési kötelezettség volt, ami ellehetetlenítette volna a honvédelmi költségvetést.
- Ha ennyire rossz volt ez a szerződés, miért nem bontották fel? Arról szólnak a pletykák, hogy Medgyessy Péter stockholmi útján szóba került a szerződés felmondása.
- Egyszerű a válasz, a szerződés felbontása 70 milliárd forintos kötbér fizetésével járt volna. Ha belegondol, ehhez képest az új szerződés, amit módosítottunk, 2015-ig 210 milliárd forint értékben köttetett meg. Az új egyezség technikai sikere abban áll, hogy ez a gép, ellentétben az előző típussal, minden együttműködésre képes a NATO-val. Ezekkel a gépekkel, amik ma készülnek, harminc éven át lehet számolni. Az üzletért cserébe 
13-15 ezer magyar munkahelyet teremtő svéd ellentételezés jár. A következő tizennégy év befektetései között szerepel vasút, repülőtér, vidéki szállodák építése, kutatás és a szellemi szabadalmak piacának megteremtése is. Nem csupán egy technikailag megfelelő harcigépparkja lesz a haderőnek, hanem hosszú távon finanszírozhatóvá válik az egész beszerzés.
- Mi lesz a MIG-29-esek sorsa? Eladók lesznek, vagy a többivel együtt Pápán rozsdásodnak majd? 
- Ez a döntés még nem született meg, de hadd mondjak a végén valami érdekeset. A NATO-hoz csatlakozó keleti blokk országai több mint 100 MIG-29-es repülőgépet újítanak fel, így valószínűleg a MIG-ek NATO-kompatibilisek, a NATO-ban elfogadott harci repülők lesznek.