Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Gyenge hármas
Interjú Lengyel László politológussal a két országértékelő beszédről

- Egy országértékelő beszédtől alapvetően azt várom, hogy hozzásegítsen reálisan és pontosan megértenem azt a valóságot, amelyben élek. Ön szerint Medgyessy Péter és Orbán Viktor beszéde mennyire segíthette ezt? Számomra úgy tűnt, hogy az ország előtt álló nehézségekről, várható kockázatokról nem esett sok szó.
- Kérdéses, hogy az ilyenfajta beszédeknek célja-e, hogy ezeket egyáltalán feltárja? Szerintem a „Köztársaságról szóló beszéd”, amit a Fidesz-éra alatt vezettek be, az Orbán-korszakban sem arról szólt, hogy valaki megmondja, mi van, és még csak arról sem, hogy mi lesz az országban. Hanem propagandisztikus eseménynek találták ki ezeket a beszédeket. Sajnos alapvetően Medgyessy Péter beszéde sem tért el ettől. 


Lengyel László politológus: Óvatosan kellene fogalmazni nemzetközi kérdésekben Fotó: Vörös Szilárd

Nekem az az első problémám, hogy szükség van-e egyáltalán ilyen beszédekre. Szerintem nincs. Igaz, az amerikai politikai kultúrában van ennek jelentősége. Ott ugyanis az évenkénti unióról szóló értékelés pontosan azt fejezi ki, amit Medgyessy megpróbált képviselni, hogy egy ország van, nincs kormány és ellenzék, egy oldalon áll mindenki ebben a vonatkozásban. Most egy ilyen kijelentésre az Egyesült Államok kongresszusában fölugranak a demokraták és republikánusok és együttesen tapsolnak. Ez a magyar parlamentben sajnos lehetetlen. 
- Valóban. A Fidesz képviselői közül többen csípősen be-beszólogattak a beszéd ideje alatt.
- Az az igazság, ha fordítva, egy évvel ezelőtt lett volna a parlamentben Orbán Viktor beszéde, nyilván merev arccal ültek volna a szocialisták, és „dobogtak” volna. 
Európában ugyanis nem szokásosak az ilyen értékelések, mert sokkal megosztottabbak a politikai táborok. Mind az európai, mind a magyar politikai kultúra eltér az amerikaitól. 
Ráadásul Medgyessy beszédének - korábban Orbán Viktor szónoklatának - az időpontja sem felel meg az értékelés időpontjának, mert már a parlament túl van a költségvetés elfogadásán, amely meghatározza a kormány egyéves gazdaságpolitikáját. Tehát nem nagyon határozhat meg új témákat, vagy ha meghatároz, akkor mindegyiknél meg kell mondania, hogy honnan lesz rá pénz. Most is kiderült, hogy a Magyar Fejlesztési Bank vesz fel hiteleket a fejlesztésekhez. 
Ráadásul hiányoltam két lényegi kérdéssel való foglalkozást. Egyrészt nem esett érdemben szó arról, hogy mennyire borúsak a gazdaság kilátásai, valamint mennyire nehéz és komplikált külpolitikai helyzet alakult ki. Örültem volna, ha a kormány vezetője kitér arra, hogy miért csökken a gazdasági növekedés, mi az oka, hogy az ipar folyamatosan megy lefele, hogy nincsenek több mint két éve jelentős beruházások, hogy elkezdtek kivonulni a multinacionális cégek. A magyar vállalkozások vergődnek, s foglalkoztatási problémák alakultak ki. Örültem volna, ha Medgyessy Péter elmondja, hogy 2000-ben az Orbán-kormány mekkorát hibázott azzal, hogy olyan növekedési politikát határozott meg a világgazdaság dekonjunktúrája közepén, ami teljesen tarthatatlan volt. Az erős pénz mítoszának politikájával felülértékelte a forintot, ezzel tönkretette az exportőröket, magyar vállalatokat éppen úgy, mint a nemzetközieket. Súlyosan hibázott az Orbán-kormány, amikor az európai uniós intézményrendszert nem építette föl Magyarországon.
- Mit ért ez utóbbi alatt?
- Az unió nem úgy működik, mint a magyar költségvetés „pénzelosztó” gyakorlata. A közpénzeket nem automatikusan, hanem precíz pályáztatási rendszeren keresztül „osztják”. Ha nincs olyan intézményrendszere Magyarországnak, amely lehetővé teszi a sikeres pályázatok írását, akkor a rendelkezésre álló uniós pénzekből nem tud részesülni az ország. Nem tartom teljesen tisztességesnek Orbán Viktor részéről, hogy ország-világ előtt sajnálja az agrárgazdákat, miközben Torgyán Józsefre és csapatára bízta az agrárügyeket és a leendő uniós agrárintézmények létrehozását. Tudja, mi történt ezen a területen az elmúlt négy évben? Semmi. Nincsenek jól működő intézmények. Igaz, számon lehet kérni: vajon az új kormány megcsinálta ezeket? Tudom, hogy nyolc hónap alatt nem könynyű feladat minden lemaradást behozni, de akkor is csak azt lehet mondani: nem csinálta meg. A új kormány is intézmények helyett folytatta az Orbán-kormány gyakorlatát. Ez baj. Most az utolsó helyen állunk az összes jelentkező között az európai intézmények kiépítésében. 
Éppen ezért nagyon kellett volna valaki, aki bemutatja a reális helyzetünket. Hadd tegyem hozzá, hogy a gazdasági helyzet pillanatnyilag nem javuló, hanem inkább romló, minden elemző közgazdász, akit komolyan vesznek a szakmában, már fél éve azt mondja, hogy óva kell inteni a kormányt a gazdaságpolitikai túlzásoktól. Tudniillik a 2003-as év nem lesz jó év, romlani fognak a gazdaság feltételei, és a 2004-es év sokak szerint még roszszabb lesz. Nem indult el az amerikai konjunktúra, Európában pedig a legfontosabb partnerünk, Németország vergődik, tehát nem lesz ki fölvegye az áruinkat. Ez nem játék. 
Sajnálom, hogy ebben a helyzetben Medgyessy Péter növekedést serkentő és az újraelosztás mértékét növelő programmal állt elő. Az ingyenes múzeumlátogatás és ehhez hasonló kulturális és szociális programok nemes célokat takarnak, de ki fogja fizetni a számlát? Az adófizetők. A gazdaság mesterséges serkentése már többször csődbe vitte a magyar gazdaságot.
Hadd tegyem hozzá, hogy Orbán Viktor részéről képmutatásnak tartom, hogy hirtelen előállt a foglalkoztatás és munkanélküliség kérdésével. Ha az erős forint politikája helyes volt, mint ahogy oly hevesen állítja, akkor nézzen szembe azzal a ténnyel, hogy az erős forint okozta veszteségek miatt gyárakat zártak be. Ezért az ő kormánya is felelős.
- Miért alakult ki Magyarországon az a helyzet, hogy a valós problémákat nem mondják meg az embereknek? A késő kádári időszakra emlékszem, hogy csak a szűk szakmai elit tudta azt, hogy valójában menynyire súlyos gazdasági válság van. Például az 1985-ös MSZMP-kongresszus idején hivatalosan minden rendben volt, de szóbeszéd útján terjedt, hogy azért valami nincs teljesen rendjén. 
- Valóban kísért a késő kádári beszédmód. Én magam is átéltem azt a rendszert. Például mi, úgynevezett reformközgazdászok, éjszakai rádióműsorokban elmondhattuk a véleményünket, tájékoztatást adhattunk a reális gazdasági folyamatokról, de a politikusok teljesen más „világot” festettek a társadalom elé. Ma is ez a probléma. Ha valaki felüti a Népszabadság gazdasági rovatát, az pontos tájékoztatást nyer arról, hogy milyen rossz gazdasági helyzetben van a világ és az ország. Ha pár oldallal előrébb lapoz a belpolitikai rovathoz, akkor azt olvashatja, hogy a politikusok minderről egyáltalán nem vesznek tudomást. Ez független a párthovatartozástól. Ez nemcsak késő Kádár-kori probléma, hiszen az Orbán-korszakban is jellemző volt ez a kommunikáció. Emlékezzünk csak Orbán beszédeire, amelyekben mindig a hajnal hasadt, mindig arccal a kiteljesedő boldogság felé haladt az ország.
Az etikai kérdéseken túl azért súlyos gond ez, mert az ilyen kommunikációval elaltatják az emberek természetes gyanakvását. A Kádár-korszak végén az emberek már érezték, hogy valami gond van, de a politikai elit folyamatosan azt mondta, hogy nincs semmi gond. „Ilyen programokat kezdünk, olyan fejlesztésekbe fogunk…” - hallhattuk hétről hétre. Mint ahogy az Orbán-időszakban is azt szajkózták, hogy nincs semmi baj, indul a lakásépítési program, indul a Széchenyi-program stb.
Az ilyen helyzeteket a magyar társadalomban gyors, hirtelen történő bizalomvesztés szokta követni. Rendkívül nehéz megmondani, hogy mikor jön el ez a pillanat, de - ha visszaemlékezünk - a késő Kádár-korszak is így zárult. Érdekes, hogy Orbán Viktor is ebbe a helyzetbe került. Egyszer csak megroppant a népszerűsége. Láthatóan a mai napig nem értik a Fideszben, hogy miért vesztették el a választásokat, mikor roppant meg a többség bizalma Orbán Viktorban. Hozzáteszem: saját szememmel láttam, ahogy a késő Kádár-kori vezetők megbuktak, és ők sem értették, hogy miért. 
- Ön szerint hasonló szituációba került Medgyessy Péter?
- Fut előre a jégen, és közben nyugtatgatja az embereket, hogy nincs semmi gond. Azért mondom, hogy a jégen fut, mert - mint már említettem - nagyon nehéz gazdasági és nemzetközi helyzetbe került az ország. Horn Gyulának annyiban volt nagyobb szerencséje, hogy az akkori pénzügyminisztere, Békesi László folyamatosan mondta, hogy baj van, ezért nem lehetett titkolni azt. Hozzáteszem: ma sokkal, de sokkal komplikáltabb a helyzet. 
- Azért tartom különösnek, amit mond, mert Medgyessy Péter elismert közgazdász, László Csaba pénzügyminiszter és Draskovics Tibor államtitkár is jónevű közgazdászoknak számítanak, tehát - ha valakiknek, akkor éppen nekik - tisztában kell lenniük a gazdasági realitásokkal.
- A közgazdászelitnek az egyik hibája, hogy nagyon hisznek abban, hogy technikai eszközökkel a dolgok megváltoztathatóak. A késő kádári elit több mint egy évtizedig a különféle technikai húzásokkal, pénzügyi manőverekkel elodázta az összeomlás időpontját. A reformerek a hetvenes évek elejétől tudták és mondták, hogy baj lesz. Mire a mosolygó technokraták azt válaszolták, hogy mi a baj, hiszen megint megoldottuk a válságot. Medgyessy Péterre is jellemző az a hit, hogy a válságokat technokrata módszerekkel úgyis sikerül megoldani, hiszen ő személyesen is számtalan válságot élt már túl. Orbán Viktorra viszont az akaratba vetett hit a jellemző. Az unióban viszont egyik módszer sem működik. 
- Pedig Medgyessy Péter beszédéből az derült ki, hogy az MSZP mindent egy lapra, az uniós csatlakozásra tesz fel. Nem kockázatos ez, hiszen minden, már csatlakozott országban visszaesett az unió támogatottsága? Ha 2006-ra, a következő országgyűlési választásokra esik a „mélypont”, akkor az MSZP biztosan elvesztheti a választásokat. 
- Valóban van ennek kockázata. Nagyobb kockázat lenne, ha kimaradnánk a bővítésből. Szerintem nem jó az MSZP úgynevezett Európa-politikája. Nem veszik tudomásul, hogy az országgyűlési és önkormányzati választásokon a városok nyerték meg számukra a választást. Budapest, Győr, Nyíregyháza és más fejlett városok képesek uniós pályázatok szakszerű kidolgozására. Az „európai lehetőségek”, a modernizáció ezekben a városokban megvan, ott van. Az emberek Európa alatt egy városias, sokrétű életmódot és gazdasági lehetőségeket jelentő fejlett valamit értenek. Annyiban rátapintott a lényegre Medgyessy országértékelő beszédében, hogy a kérdés arról szól: a dunaújvárosi kisfiúnak milyen fejlődési lehetőségei vannak. A gond az, hogy Medgyessy beszédében nem hallhattunk érdemit az önkormányzatok fejlesztéséről, pedig az unió elsősorban regionális „rendszerben” működik. 
A szocialistáknak az a szerencséje és helyzeti előnye, hogy a Fidesz 1998-ban kifejezetten ellenséges politikát folytatott a helyi önkormányzati erőkkel szemben, kifejezetten ostoba dolgokat tett, centralizált a központi állam javára. Orbán hiába sugallta azt, hogy ő vidéki „gyerek”, a nép fia, mégsem a helyi autonómia erősődése irányába fejlesztette a rendszert, hanem túlcentralizált, központosított nemzetállamot épített. Medgyessyék politikai elitje pedig a késő kádári időszakban - más okokból - ugyancsak erős központi kormányzást tanult. Számukra az a fontos, hogy tudják, mi történik Budapest meghatározott részén. A közvéleményt csak ennek a fővárosi „részelitnek” a véleménye jelenti számukra. 
- A két beszéd szimbolikáját hogyan értékelné?
- Orbánék a Vigadót már régen kiválasztották maguknak. A volt miniszterelnök elsősorban a saját híveinek kívánt most szólni. Szerintem jól csinálta, saját híveit kifejezetten meggyőzhette. Nagyon fölszabadult és elengedett volt, ami ilyen beszéd esetében lényeges. A nyelvezet szempontjából egy protestáns prédikátor nyelvezetét igyekezett használni, persze modernizált formában. Bizonyos értelemben templomi beszéd volt a hívőknek, akik az előadást követően hazaviszik az üzenetet falujukba, és a többieknek, a társaiknak továbbadják. Ebbe a szimbólumrendszerbe beletartozott az is, hogy nemzeti érzelműekről beszélt végig, illetve lényeges állítás volt - Kipling Dzsungel könyvéből idézve -, hogy egy vérből valók vagyunk. Világossá tette, hogy ő ennek a tábornak nem egyszerűen politikai vezetője, hanem szellemi vezetője, „pásztora” is akar lenni.
- Ez némileg elüt a hagyományos nyugat-európai politikai gondolkodástól.
- Ez a jelenlegi Európában sajátosan magyar találmány. Mivel a politika már életmódról is szól. Ennek nagyon fontos problémája, ami politikailag a Fidesz bukását is okozta, hogy automatikusan mindazokat, akik nem tagjai a családnak, azokat kizárja soraiból. Ez a megoldás arra ugyan jó, hogy a tábort összeszedje, de gyarapodás ettől nem történik. 
- Nekem megütötte a fülemet az 1956-os forradalom és az Irak körüli feszültség valamiféle párhuzamba állítása, valamint az izraeli titkosszolgálat emlegetése. 
- Magyar politikusoknak nagyon óvatosan kellene fogalmazniuk nemzetközi kérdésekben. Orbánnak valóban nagy stratégiai lehetőség, hogy az angolszász álláspontra helyezkedő Medgyessy Péterrel szemben magát valamiféle békepárti álláspont képviselőjének tüntesse fel. A gond csak az, hogy Orbán 1999-ben a koszovói háború idején a heves „héják” - az agreszszív megoldást javaslók - közé tartozott. 
A külpolitikai kérdésekben szerintem a magyar politikai elitnek amúgy is nagy önmérsékletet kellene tanúsítania, mivel ezek a problémák nagyon összetettek. Medgyessy is konzultálhatott volna más vezető politikusokkal a Bushékat támogató nyilatkozat aláírása előtt. Jobboldalon pedig ugyancsak visszafogottabbnak kellene lenniük, hiszen emlékezzünk arra, hogy olyan nehéz ügyekben is közvetítőként igyekeztek ajánlkozni, mint az izraeli-palesztin kérdés. Óriási szerepzavar ez. Orbánnak egyszerűen nem szabadna félreérthetően nyilatkozni a Moszadról, illetve az Egyesült Államokról. 
- A Medgyessy-beszéd szimbolikája?
- Láthatóan a köztársaság-eszme köré igyekeznek felépíteni az MSZP új ideológiáját, azonban ez még nem egészen kitalált. Önmagában is jó üzenet, hogy Medgyessy a Parlamentben mondta el a beszédét, közönségének nemcsak a szimpatizánsait, hanem az ellenzékét is elfogadva. Ez azt sugallja, hogy egész országban gondolkodik, az ellenfeleit - vállalva az esetleges bekiabálásokat - is partnerének tekinti. Szerintem még teljesen nem sikerült kitalálniuk az MSZP új szimbólumrendszerét, ünnepeit és fő üzenetét. Kísérlet történt rá. Ha osztályoznom kellene, akkor gyenge hármast adnék.