Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Űrkorszaki kegytárgykutatók

A legújabb föld alatti érzékelési technikát felhasználva szeretné átkutatni egy skóciai szervezet az Edinburgh közelében fekvő Rosslyn-kápolnát. Az új vizsgálatról beszámoló londoni The Independent szerint az ősi helyszín több középkori rejtély megoldásához segíthet hozzá - legalábbis a kutatást kezdeményező Templomos Lovagrend szóvivője ebben bízik. A kutatók abban bíznak, hogy Indiana Jones nyomdokaiba eredve talán magát a Szent Grált is sikerül megtalálniuk.


A Rosslyn-kápolna Skóciában. Ősi titkokat rejteget? 

A különleges faragásokkal, domborművekkel és oszlopokkal díszített skóciai templomot az európai kontinensről menekülő templomos lovagok használták új központjuknak a 15. századtól kezdődően. A pápa a keresztes hadjára-tok végső kudarca után, az 1300-as évek elején tiltotta be a kora legbefolyásosabb és leggazdagabb szervezetének számító rend működését. A menekülő lovagok a brit szigeteken, elsősorban Skóciában találtak menedékre. A Rosslyn-kápolna alatt a templomosok kiterjedt alagutakból és boltíves termekből álló hálózatot hoztak létre, amelynek nagy része a mai napig feltáratlan. A legendák szerint a templomosok számos Közel-Keletről származó, majd Európából elmenekített kincsüket, köztük a titokzatos Grál-kelyhet is ezen a helyen rejtették el. A helyi tradíció azt is tudni véli, hogy a föld alatti járatokban megtalálhatók a keresztény evangéliumok legkorábbi kéziratai és más szent ereklyék.
Ezeket a föld alatti létesítményeket szeretné most a legmodernebb technika felhasználásával átvilágítani az edinburghi székhelyű Templomos Lovagrend, amely az ősi rend jogutódjának tekinti magát. Az ultrahangos és hőérzékelős vizsgálati módszerek lehetővé teszik, hogy a templom alapzatának megbontása nélkül felmérhessék, milyen kiterjedésű a kazamatarendszer. „A tervünk az, hogy legalább hat-nyolc méter mélyen mindent átvizsgálunk a kápolna körül” - nyilatkozta az Independentnek John Ritchie, a Templomos Lovagrend szóvivője, aki hozzátette: „A legfejlettebb berendezéseket használjuk, olyanokat, amelyek akár egy kilométer mélyen is képesek felismerni a felszín alatti eltéréseket.”
A Rosslyn-kápolna föld feletti része is számos talánnyal szolgál. Az épület rengeteg gondosan faragott oszlopot és domborművet rejt, amelyekkel egyesek szerint a templomosok az utókornak akartak kódolt üzenetet hagyni. A gótikus stílusú szimbolikus ábrázolások pontos értelmét a mai napig nem sikerült egyértelműen megfejteni. „Rosslyn csodálatos épület. - mondja Ritchie. - Egy kőbe vésett könyv, amelynek a szimbolikus nyelve középkori, ezért még a bevezető fejezetet sem sikerült megfejtenünk belőle.” A legmeglepőbb faragásokon olyan kaktuszok és más újvilági növények, például kukoricára emlékeztető ábrázolások láthatók, amelyeket közel száz évvel Kolumbusz fel-fedezőútja előtt véstek kőbe. 
A templomosok - akik számos építészeti újítást, köztük a boltívek alkalmazását a Közel-Keletről hozták magukkal - a hagyomány szerint ihletői voltak a szintén Skóciából kiinduló szabadkőműves-mozgalomnak. Ez utóbbi szintén előszeretettel alkalmaz bonyolult szimbólumokat, amelyek csak a beavatottak számára válnak érthetővé. Ennek a szimbólumrendszernek az egyik kulcsa lehet John Ritchie szerint a Rosslyn-kápolna. „Ha megértjük az ősi kódokat, akkor talán sikerül eljutnunk magához a Szent Grál rejtekhelyéhez is, amelyet a tradíció szerint a templom egyik domborműve mögött vagy oszlopa belsejében falaztak el a templomos lovagok.” A kutatás január végén kezdődik.


A Grál: kehely vagy ékkő

Legkorábban a kelta mondák között bukkan fel a kincset tartalmazó misztikus edény motívuma. A kereszténység hatására a kora középkorban az edényt kehelyként ábrázolták, amelyben Jézus az utolsó vacsorán megáldotta a bort, amely ezt követően a vérévé változott. A Grál egy másik hagyomány szerint az a kehely, amelybe Arimathiai József felfogta Jézus vérét, amikor a temetés előtt kimosta a sebeit. A legenda úgy tartja, hogy Józsefnek Mária Magdolnával együtt menekülnie kellett, és előbb Franciaországba, majd Britanniába vitte a Grál-kelyhet.
A Grál-legenda középkorban legnépszerűbb feldolgozása Wolfram von Eschenbach 1210 körül írt műve, a Parzival volt. Ő a Grálról nem mint kehelyről, hanem mint egy kőről beszél, amelynek eredete az ember teremtése előtti korra nyúlik vissza. Eschenbach művében Lucifer fellázad a Teremtő ellen, de Mihály arkangyal legyőzi őt. A történet szerint mielőtt a Mindenható Lucifert a mélybe vetette volna, azt az értékes smaragdot is a földre dobta, amely a lázadó angyal homlokát övező és védő diadémbe volt belefoglalva. Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, az ebből a páratlan smaragdból készült kelyhet is nekik adta. A legenda szerint Ádám és Éva kiűzetése után a kehely ott maradt az Édenben, de az emberiség azóta is sóvárog az elveszett kincs után, várva azt a lovagot, aki megtalálja és visszahozza majd a kelyhet.