Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Hullámvasút: sokan kiszálltak

Közvélemény-kutatási szempontból mindössze egy meglepetés történt 2002-ben: a kormányváltás. Április 7-én kiderült, hogy a Fidesz által négy éven át büntetett Budapest nem felejtett, és a magukat bizonytalannak álcázó szavazók nagy része visszavágott. Kiderült továbbá, hogy az érzelmi alapon álló szimpatizánsokat nem lehet hosszú távon megtartani, és kiderült az is, hogy miként egy választásnak nem lehet két győztese, az igazi nyertes tábora előbb-utóbb növekedni, az álgyőzesé viszont fogyatkozni kezd. Závecz Tibor, a Szonda Ipsos kutatási igazgatójának adataival 2002 szimpátiaváltozásait tekintjük át a két nagy párt vonatkozásában, életkor és lakóhely szerinti megoszlásban is. 
2002 első negyedévében holtverseny volt a két nagy párt között: az összes választópolgár 26 százaléka volt MSZP-szavazó, 25 százaléka Fidesz-támogató, pontosabban Fidesz-MDF-szavazó, hiszen a választásokig a két párt közös listáját mérték. 


Fiatalok Orbán Viktor gyűlésén. Ma már sokan MSZP-sek Fotó: archív

A választás előtti utolsó, április eleji mérések alapján minden közvélemény-kutató cégnél a Fidesz-MDF-lista állt jobban, de mint az köztudott, ez tévedésnek bizonyult. 
A választások után mindkét párt támogatottsága megugrott: a május-júniusi mérések szerint az MSZP 34, a Fidesz - immár az MDF nélkül - 33 százalékon állt, ami azt sugallta, mintha a választáson két győztes született volna. Ennek az a magyarázata, hogy az a normális trend, miszerint a győztes elkezd emelkedni, a vesztes pedig süllyed, a választási eredményeket megkérdőjelező jobboldali kampány miatt annyiban módosult, hogy a vesztes párt szavazói is győztesnek érezték magukat, ezért továbbra is Fidesz-támogatókként viselkedtek. 
Július-szeptember folyamán az MSZP tábora 38 százalékra nőtt, a Fideszé 29 százalékra csökkent. Ekkor kezdett működni a győztes felé fordulás, mert lekerült a napirendről a választási eredmény megkérdőjelezése, ugyanakkor elkezdtek működni a száznapos program első intézkedései. 


Gyimóthy Géza kisgazda főtitkár a bukás napján. Torgyán József utolsó magyar hangja Fotó: S. L.

Ez a jelentős különbség a negyedik negyedévben tovább nőtt, az utolsó mérések alapján az MSZP támogatottsága 39, a Fideszé pedig 27 százalék. Ebben természetesen szerepet játszott az önkormányzati választás eredménye is. 
Mivel egy százalék 80 ezer embert jelent, a két nagy párt közötti különbség jelenleg körülbelül 960 ezer választó. Szakértők szerint azonban ez a különbség már nem fokozható, mert az MSZP elérte támogatottsága csúcsát, a Fidesz pedig mélypontját. Ez utóbbit az magyarázza, hogy a jobboldalról eltűnt a MIÉP és a kisgazdapárt, az MDF pedig az elmúlt évben nem érte el a két százalékot, vagyis az elkötelezett jobboldali szavazóknak ma nincs más választásuk a Fideszen kívül. 


Csurka István, a Miép elnöke. Leültek Fotó: archív

Fiatalok balra el

A 18-33 éves korosztály körében 2002 első negyedévében óriási fölénnyel vezetett a Fidesz: 31 százalékos támogatottságával szemben az MSZP csak 19 százalékkal rendelkezett. Ebben a korcsoportban a Fidesz saját 25 százalékos átlagánál is feltűnően népszerűbb volt, míg az MSZP önmaga 26 százalékos átlagánál is jóval népszerűtlenebb. 
Azonban amilyen nagy volt az MSZP hátránya a fiatalok között január-márciusban, olyan feltűnő a változás: a második negyedévben már 28, az ősz folyamán 32 százalékon álltak, és ez maradt az év végéig. 
A Fidesz kezdeti támogatottsága a második negyedévben szintén nőtt, május-júniusban elérte a 46 százalékot. Ebből a meglepő adatból látható, hogy a fiatal Fidesz-szimpatizánsokat egyáltalán nem rendítette meg a választási vereség, sőt a nagygyűlések, tüntetések, polgári körök szervezése tovább fokozta lelkesedésüket a párt iránt. 
Ősz elejére azonban elfogyott a lendület: a harmadik negyedévben 37 százalékra esett vissza a Fidesz támogatottsága. A párt vezetői - köztük Orbán Viktor is - eltűntek a közéletből, a folyamatos készenlétre kért, a hívó jelre váró tábor pedig azzal szembesült, hogy nem történik semmi, nem látják a mozgósító kampány célját. Az utolsó negyedévben a Fidesz támogatottsága kissé tovább csökkent, 34 százalékon zárt a 18-33 éves korosztályban. 
Feltűnő, hogy a Fidesz esetében a fiatal korosztályt sem a parlamenti, sem az önkormányzati választásokon elszenvedett vereség nem befolyásolta negatívan, hiszen a párt éppen a parlamenti és az önkormányzati választás között, „holtidőben” veszítette el legtöbb szimpatizánsát. Ez azt mutatja, hogy a fiatalok támogatása inkább érzelmi alapon nyugodott. 
A többi korosztályban nem történtek a fentiekhez hasonló látványos változások. A 34-49 éves rétegben egész évben az MSZP vezetett: január-márciusban 29:23, a választások után 35:30, ősszel 38:30, majd a negyedik negyedévben 37:26 százalékos arányban. Ezek a számok mindkét párt saját átlagához állnak a legközelebb. 
A nyugdíj előtt álló, idősödő középkorúak, az 50-65 éves korosztály körében mindig is erősebb volt az MSZP. Erre a rétegre jellemző az egzisztenciális félelelem, a „mi lesz velem”, „tudok-e annyit keresni a munkámmal, ami megélhetést biztosít a nyugdíjas évekre?” kérdések. 
E korcsoportban az első negyedévben 32:22, azután 40:26, majd 45:24, az év végén pedig 49:24 százalékban vezetett az MSZP a Fidesszel szemben, ami azt jelzi, hogy a szocialisták szempontjából a legerősebb, a Fidesz szempontjából az egyik leggyengébb támogatói rétegről van szó. 
Bár a 66 év feletti korosztályban is egész évben az MSZP támogatottsága volt nagyobb, - 27:20, 32:26, 39:20, végül 40:18 százalékarányban -, a számokból az is látszik, hogy az MSZP nem (csak) a nyugdíjasok pártja, hiszen az előző korosztályban nagyobb volt a szimpatizánsai aránya. 
Ugyanakkor 2002 azt a sztereotípiát is cáfolta, hogy a Fidesz a fiatalok pártja, az utolsó negyedévre legalábbis e korosztályban is kiegyenlítődtek a viszonyok a két nagy politikai erő között. 

Vörös Budapest

Annak ellenére, hogy a két választási forduló közti Fidesz-gyűlésen Philip műsorvezető becsült adatai szerint 1,5-2 millióan voltak a Kossuth téren, Budapesten a választás előtt is, a választáskor is, és azt követően is az MSZP vezetett a Fidesszel szemben: negyedéves bontásban 30:24, 41:24, 43:22, illetve 44:21 százalékarányban. Az MSZP már a választás előtt is átlag feletti támogatottsággal bírt a fővárosban, ami a győzelem után tovább fokozódott. A Fidesz támogatottsága ugyanakkor alig változott az év folyamán, ami azt mutatja, hogy a párt „összeesése” nem Budapesten történt. 
A városokban az MSZP-Fidesz aránya az első negyedévben 29:24, a második negyedévben 34:33, aztán 38:29, végül 40:26 százalék. Ezekből az adatokból is látszik, hogy a két áprilisi választási forduló közötti Orbán-kampány megtette hatását: a második negyedévben 9 százalékkal nőtt a Fidesz támogatottsága, és az azt követő visszaesés ellenére sem csökkent az év eleji szint alá. 
Mindebből az következik, hogy a Fideszt támogató tömegek a kistelepüléseken tűntek el. 
Míg az első két negyedévben 26:21 illetve 37:29 százalékarányban Orbánék vezettek a szocialistákkal szemben, a két utolsó negyedévben 35:32 illetve 35:30 arányban az MSZP javára fordult a kocka. A tavasszal még meglévő tömegből elvesztett több mint félmillió Fidesz-támogató elpártolása több tényezővel magyarázható: a kampány alatt tapasztalt érzelmi túlfűtöttség megszűnésével, az új kormány jóléti intézkedéseivel, az elmúlt években rendszeressé vált mezőgazdasági botrányok elmaradásával, illetve azzal, hogy mindezek hatására a vidéki lakosság nagyobb hajlandóságot mutatott a megváltozott hatalmi helyzethez való alkalmazkodásra.